Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-163

488 A Nemzetgyűlés 163. ülése 1921. Usetty Ferenc: Az világos bérharc! Rassay Károly : Az igazság csak egyféle lehet jobbra és balra is, és jaj annak az állami kormányzásnak, amely az igazságot kétféleképen kezeli. A másik okot, t. Nemzetgyűlés, amiért fel kell tennem, hogy a nyomdai munkásságnak küzdelme bérsztrájk volt... Dräxler János: A bizalmi rendszer is bérharc ? Rassay Károly :... abban látom, hogy a nyomdai munkásság abban a pillanatban felvette ismét a munkát, amikor ugy tüntették fel az ő harcát, mintha az politikai célokat szolgálna; és olyan mértékletességet tanúsított a tárgyalóasztalnál, amely akkor, amikor éhező emberekről van szó, bocsánatot kérek, egyenlő az önfeláldozó hazafisággal és ha jól emlékszem, — nem tudom biztosan — az a béremelés, amit kaptak, nem érte el azt az 50%-ot, amit a keresztényszocialista szakszervezetek mint jövendő harcuk alapját bejelentettek. Dräxler János: De száz százalékot kértek! Rassay Károly: T. Nemzetgyűlés! Az előadótól kezdve végig mindazok, akik a vitában felszólaltak, hangoztatták, hogy ez a törvényjavaslat csak lényegesen alárendelt jelentőségű eszköz lehet az állami rend fentartásában és a főalap, amelyen biztosítani lehet az állami rendet, a megértő szociális politika a törvényhozásban, a végrehajtó hatalomban és a társadalom minden megnyilatkozásában. Én, t. Nemzetgyűlés, nyugodtan rábizom önökre, hogy ennek a javaslatnak ilyetén beállítása és idehozása a Nemzetgyűlés elé szolgálta-e azt a szociális politikát, amit önök valamenynyien sürgősnek, szükségesnek és egyedüli alapnak tekintenek az állami rend biztosítására. En csak egyet szegezek le, azt, hogy ez a szerencsétlen beállítása ennek a törvénynek, ha még oly tökéletesek volnának is rendelkezései, önmagában véve többet ártott, mint amennyit e rendelkezések magának az ügynek, az állami rend gondolatának használni képesek lesznek. Tisztelt Nemzetgyűlés! Ezek után áttérek a javaslat érdemleges tárgyalására, és legyen szabad itt mindenekelőtt egy mesterségesen csinált felfogást lehetőleg szétoszlatni. Tisztelt Nemzetgyűlés! Csodálatos módon ugy állítják be a dolgot, hogy mindazok, akik a javaslatot — különösen azok, akik kritika nélkül — elfogadják, az állami rendnek, vagy ismétlem, a törvényjavaslat terminológiája szerint : az állami és társadalmi rendnek . . . Szilágyi Lajos: Bajnokai! Rassay Károly :,.. bajnokai és hősei és mindazok, akik akár jogászi szempontból, akár politikai aggodalomból e javaslat ellen aggályokat hangoztattak, azok meg akarják tagadni az államtól ebben a nehéz időben az önvédelemnek fegyverét. Azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy ez a ferde beállítás az előadó ur beszéévi márczius hó 11-én, pénteken, déből származik, aki a Nemzetgyűlés tagjait kétféleképen osztályozta. Azt mondotta, hogy lesznek a Nemzetgyűlésben olyanok, akik a javaslat egyes rendelkezéseit túlságosan enyhének találják és lesznek olyanok, akik túlságosan szigorának találják. Ez a felosztás, nem tökéletes, mert vannak és vagyunk néhányan, akik ezt a javaslatot sem enyhének, sem szigorúnak nem találják, hanem egyenesen rossznak, kétértelműnek, pongyolának, a visszaélések forrásának minősitik. Szilágyi Lajos: Homályosnak! Dräxler János: Hányan vagyunk? Rassay Károly : Az igazságot nem az határozza meg, hányan hirdetik, mert az mindenképen érvényesülni fog. Szilágyi Lajos : Az igazságügyi bizottságban majdnem mindenki kifogást emelt ellene. Rassay Károly : Meg vagyok győződve róla, hogy akinek van jogi érzéke, és ezt a jogi érzékét a pillanatnyi kormányzati taktikai szempontok és a politikai opportunitás még nem rontotta el, az csak ebbe a harmadik kategóriába tartozhat. Őszinte sajnálattal állapítom meg, hogy amikor egy eminenter jogi természetű javaslatot tárgyalunk, elsősorban is nélkülöztük az igen tisztelt igazságügyminister ur bevezető beszédét. Amikor egy ilyen nagyfontosságú javaslatot tárgyaltak, a múltban — legalább amennyire én emlékszem, — a szakminister ur mindig kifejtette azokat a szempontokat, . . . Balla Aladár: Ugy van! A múltban ezt megtették ! Rassay Károly:. . . amelyek a javaslat előterjesztését sürgőssé tették; annak esetleges homályaira fényt vetett, szóval mintegy irányt adott magának a vitának. Most nélkülöztük a minister ur beszédét, de a tisztelt előadó urnák nagyon szép előadásából, és a javaslatot támogató képviselőtársaim beszédéből is teljesen nélkülöztem a javaslat jogi megvédését. Politikát méltóztattak hangsúlyozni, a forradalmakat elitélni, a forradalmaktól való félelemnek kifejezést adni, holott ebben a politikai tételben végeredményben, azt hiszem, mindannyian megegyezünk. Nyitott ajtó ez, amelyet igazán felesleges volt ennyi ideig döngetni. Amire azonban szükség lett volna, hogy a javaslatnak kétes, homályos, helyt nem álló jogi rendelkezéseit méltóztattak volna megindokolni, megvédeni és elfogadhatóvá tenni, azt, t. Nemzetgyűlés, legnagyobb sajnálatomra, az egész vita során nélkülözni voltam kénytelen. Hogy a forradalmat ebből az országból száműzni akarjuk, abban, t. Nemzetgyűlés, azt hiszem, nemcsak ebben a teremben, de kint az országban mindenki, nem is csak minden jóérzésű, hanem minden józan gondolkozású ember is egyet fog érteni. Hiszen, ha valamikor szükség volt nyugodt, konszolidált munka lehetőségére, akkor ma van arra szükség, és még a legjobb szándékból eredő felforgatás