Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-162
472 A Nemzetgyűlés 162. ülése 1921, állampolgároknak ez a tudata» ez a lelkülete sokkal jobban védi az állami és társadalmi rendet, mint százezer szurony, megannyi fogbáz és börtön (Ugy van! Ugy van!) és hogy következésképen azok, akik ezt az érzelmet gyengítik, ezt a meggyőződést aláássák, ezt a hitet megingatják, ezt az intézményt becsületétől megfosztják, hitelvesztetté teszik : azok a társadalmi és állami rendnek is egyúttal legnagyobb ellenségei, (Ugy vem! Ugy van!) és hogy épen azért akkor, mikor az állam és a társadalom nagyobb védelméről tárgyalunk, egyúttal épen ennek a védelemnek érdekében módot és alkalmat kell találni, hogy mindazok, akik a vallást, a vallás intézményeit, a vallás szolgáit alaptalanul támadják, kigúnyolják . . . Giesswein Sándor: Mint például engem! Haller József: . . . akik a vallás intézményét hitelvesztetté teszik, — azok méltó büntetésüket mindenkor elvegyék. Befejezésül arra szeretném kérni a t. Nemzetgyűlés minden tagját, hogy ne tévesszen meg bennünket az, hogy ezidőszerint — legalább a nagy nyilvánosság előtt — nem hangzanak el izgató beszédek, s hogy ezen törvény erejénél fogva talán nem is fognak elhangzani, mert habár a nyomor, a koránkelő, későnfekvő, kenyérkergető alázatosan félreáll is, és a fal mellé húzódik is a prémesbundás, bársonyban mulatságra siető dáma elől, ne méltóztassék azt gondolni, hogy útjában hazafelé homályos gondolatfoszlányok nem kisérik a dolgozó és nélkülöző szegénységről és az élvezetekben dúskáló gazdagságról, és ne méltóztassék azt hinni, hogy mire hazaér és a küszöbön; fogadja őt a legkérlelhetetlenebb, legközvetlenebb, legmegrázóbb erejű izgató, az éhes gyermek, a piszkos otthon, az üres szoba-kamara, a hideg tűzhely, hogy addig ez a kérdés nem konkretizálódik szivében és ajkáról ki nem tör, hogy : igazság-e ez ? ! Ha pedig erről meg vagyunk győződve, t. Nemzetgyűlés, akkor mondjuk a költő nyomán hogy : Amig van még szegény, akinek az ég alatt Alig jut egy kis betevő falat, Amig mellette őrülten mulatnak Más emberek, kik milliókat adnak Habzó borokra, lóra, szeretőre; Mig van a földnek rabja, börtönőre, Van koldus, árva, sínylődő beteg, — — — Addig nincs sürgősebb ügyetek, A gyengék jussáért küzdjetek! S ha ezt sikerrel, becsülettel tettétek, Akkor a társadalmat, az államot, a békét és a jogrendet legjobban védtétek. Abban a reményben, hogy ezt fogjuk tenni, a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a jobboldalon.) Elnök ; Szólásra következik? évi márcz, hó 10-én, csütörtökön. Vasadi Balogh György jegyző: Pető Sándor! (Nincs itt!) Rassay Károly! (Nincs itt!) Drozdy Győző! (Nincs itt!) Zákány Gyula! (Nincs itt!) Bárczy István! (Nincs itt!) Gróf Apponyi Albert! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert : Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Az előttem szólott igen tisztelt képviselőtársamnak beszéde egy nagy igazságot állított a Nemzetgyűlés elé és az az igazság abban áll, hogy az állami és társadalmi rend hatályosabb védelmét tisztán törvényekkel, repressziv törvényekkel, tisztán koercitiv eszközökkel elérni nem lehet, (Ugy van! bal felöl.) hanem hogy annak legbiztosabb, legmegbízhatóbb eszközlője a törvényhozásnak, a kormányzatnak, a társadalomnak, szóval mindazoknak a tényezőknek, amelyek valami hatalmat képeznek, abba a munkába beállítása, amelyet szociális munkának nevezünk (Ugy van! balfelöl.) ós amely arra irányul, hogy habár a társadalmi és vagyoni helyzetek teljes kiegyenlítése örökre chiméra és utópia fog maradni, ne legyenek vérlázító egyenlőtlenségek, az emberhez méltó standard of life-nek elérése mindenki számára, aki arra öntudatos munkát akar kifejteni, biztosítva legyen. (Egy hang jobbfelöl: Sokkal sürgősebb, mint maga a törvény,) Ez, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, igen nagy igazság, és midőn emellett az állami és társadalmi rend védelméből mellőzhetetlenül szükséges védelmi és koercitiv eszközökről is gondoskodunk, jó és szükséges, hogy ez a komoly háttér mögöttünk legyen és hogy ezeket a nagy igazságokat soha szem elől ne tévesszük. Beszédem folyamán módomban lesz azokat, amiket t. képviselőtársam mondott, még egynéhány ecsetvonással kiegészíteni és még egynéhány más, az általa felhozottakkal rokon szempontra rámutatni. Magát a törvényjavalatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Elfogadom pedig azért, mert akkor, amikor a hivatalos hatalom letéteményesei, azok, akik helyzetüknél fogva a társadalom vérkeringésébe, a társadalmi élet lüktetésébe mélyebb betekintést nyerhetnek, mint amilyent az én nemhivatalos állásomban nyerhetek én, midőn ezek a férfiak, és pedig olyanok, akik iránt én bizalmatlansággal nem viseltetem, azzal a komoly állítással, azzal a komoly tétellel lépnek a Nemzetgyűlés elé, hogy az állami s a társadalmi rendnek fentartása és biztosítása szükségessé tesz bizonyos törvényes intézkedéseket: akkor én nem érzem magamat feljogosítva, hogy ezekkel a kívánságokkal szemben a merev elutasítás, a merev negáció terére lépjek, annál kevésbé, miután nem hiányoznak szimptomák, nem hiányoznak jelenségek, amelyeket az egyszerű magánember és szemlélő is észlelhet, amelyek arra mutatnak, hogy nemcsak nálunk, nem is specialíter minálunk, hanem az egész világon fáradhatatlan aknamunkát fejt ki az a forradalmi irányzat,
