Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-161

A Nemzetgyűlés 161. ülése 1921 leg értesített is, de — én nem tudom, hogyan — a katonaság az ő parancsának egyszerűen nem engedelmeskedett s az Iparos Körben ma is ott van a gyengéikedőszoba berendezése, aminek következtében az Iparos Kör tagjainak gyülekezési szabadsága ma is korlátozva van. Erősen panaszkodnak az egész országban a katonai fuvarozások miatt is. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Általában sok az, amit a katonák követelnek, akik ugy bánnak a Tiszántúl lakosságával, mintha ez valami megszállott terület volna s mintha nem a saját véreinkből álló nemzeti hadsereg, hanem valami idegen megszálló csapat tartózkodnék ott. Jogtalanul igénybe veszik a fuvarokat, veszekednek értük, nem fizetnek pontosan, gorombán bánnak a fuvarossal, sőt a választások idején az is előfordult, hogy útközben a fuvarossal politizáltak és kapacitálták, hogy kire szavazzon és kire ne. Egyáltalában nem tartják be itt se a rendeletet. Ezzel kapcsolatban megint ki kell emelnem, hogy Sréter honvédelmi minister ur egy kitűnő rendeletet adott ki, amelyben a katonai fuvarozást a lehető legkisebb mértékre csökkentette, de ezt a rendeletét sem hajtották végre s az előbb vázolt állapot ma is változatlanul fennáll. Hasonlóképen súlyos hatalmi túlkapások vannak a cenzúra terén is. Ami a levélcenzurát illeti, az olyan, hogy a levelek egy heti, sőt sokszor tiz napi késedelemmel jutnak csak fel hozzám Bihar megyéből azért, mert a katonai cenzúránál napokig visszatartják azokat. Hogy a főispán, az alispán és a főszolgabirák levelezését cenzúrázzák a legjobban, azt már minden képviselőtársam tudja. (Felkiáltások a baloldalon : Hallatlan !) Hirlapi cenzúrát is gyakoroltak hosszú időn keresztül a katonák, ebben a tekintetben azonban most már némi javulás állott be. Mégis, hogy tiszta képet adjak arról, ami történik, felemiitek pár esetet. (Halljuk! Halljuk! half elöl.) A Berettyóújfaluban megjelenő Bihari Újság megemlékezett beszámolóbeszédemről és azt irta, hogy : »többször szakította meg dr. Szilágyi Lajos beszédét a hallgatóság lelkes éljenzése.« A cenzúrát gyakorló nemzetvédelmi tiszt kapta magát, csinált egy rossz viccet s a szövegből törölte ezt a két szót, hogy »lelkes éljenzés«, aminek következtében ugy változott a szöveg, hogy : »többször szakitotta meg dr. Szilágyi Lajos beszédét a hallgatóság.« (Derültség balfelől.) Ebből mindenki azt hihette, hogy engem ott beszédemben félbeszakítottak, megzavartak, holott az eredeti szövegben a lelkes éljenzés hiven adat ott vissza. Mikor emiatt utólag felelősségre vontuk a nemzetvédelmi szervet, az egy nyilatkozatot tett közzé a Bihari Újság legközelebbi számában és maga is beismerte, hogy ezzel a törléssel teljesen másra változott a mondat értelme. A cenzúrának egy sajátságos esete, hogy mikor Bihar vármegye főispánjának beiktatási ünnepélyén ültünk, a oenzura nem engedte meg a vármegye főispánja nevének kiírását, ugy hogy a szöveg mindenütt csonka, sehol sincs megemlítve, hogy a . évi márczius hó 7-én, hétfőn. 451 főispán dr. Kovács-Nagy Sándor (Zaj balfelől.) Természetesen mindez c-sak bosszantás és szekatúra volt. Én a levélcenzura ügyet se hoztam ide először, az igazságügyminister úrhoz fordultam vele, aki akkor egy levélben a következőket válaszolta nekem. (Olvassa) : »A beretyóujfalusi levélcenzura ügyében hozzám intézett nag}^becsü soraidra válaszolva értesítelek, hogy« stb. kivizsgáltattam az ügyet. Aztán ezt irja. (Olvassa) : »Eszerint a levél cenzúrázás ép ugy a hozzád érkező levelekkel, mint bárki mással szemben a katonai cenzúra-bizottság részéről tényleg foganatosíttatott.« Hogy milyen törvény alapján, azt nem tu dorn. — »A katonai hatóság szerint a cenzúra a legnagyobb kímélettel és lehető gyorsasággal történik.« — Ez nem áll. — »A katonai hatóság határszéleken, quasi hadműveleti terepen, általános intézkedés következtében működik s eddigi eljárásától senkineis személyével szemben sem térhet el. Itt bukkanunk rá megint a hadműveleti területre. A honvédelmi minister ur és a belügyminister ur tagadták, hogy Magyarországon ilyen hadműveleti terület volna s mikor én, mint egyszerű képviselő, a kormány illetékes ministeréhez panaszszál fordulok a cenzúra miatt, akkor az igazságügyminister ur arra az álláspontra helyezkedik, hogy »quasi hadműveleti terepen, általános intézkedés következtében.« Balla Aladár : Egész Békés megyében cenzúrázzák a leveleket ! A Tiszáig mindenütt ! Szilágyi Lajos : A telefont — nem tudom, milyen rendelet vagy törvény alapján — szintén a katonai hatóságok tartják kezükben. Berettyóújfaluban nekem évek hosszú sora óta van egy telefonom s most egyszer csak rám ir a berettyóujfalusi cenzor-biztos s arra szólit fel engem, hogy irjak alá egy kötelezőt, mert ha nem írom alá, le fogja szereltetni az én telefonomat. (Zaj balfelől.) Ebben a kötelezőben semmi olyan nincs, amit el ne fogadhatnék, semmi sincs benne, ami miatt minden további nélkül alá ne írhatnám, mégis fel* háborít, hogy miként jut a berettyóujfalusi cenzorbiztos ilyen hatósági jogkörhöz, hogy a kereskedelemügyi ministerium fenhatósága aíatt álló posta ügyeibe így beleszóljon és éntőlem esetleg — ha a kötelezőt nem írom alá — megvonja a telefont, A kötelező így szól (olvassa) : »Kötelező, mely szerint alulírott személyes feleiősséget vállal az iránt, hogy az interurbán beszélgetésekre engedélyezett telefonállomásról illetéktelenek beszélgetést ne folytassanak.« Már ezt Budapestről nem tudom ellenőrizni, hogy az ottani telefonon valaki nem beszél-e. (Tovább olvassa) ... »azaz csak alulírott, vagy alulírott megbízottja előbbi által tudott beszélgetést folytathat, amely azonban soha a közrend, a közbiztonság, a nemzeti hadsereg kárára, épségének, áruelrejtésre, árdrágításra, valuta-üzérkedésre, csempészésre, valutarontásra vonatkozó, a büntetőtörvénykönyvbe ütköző, továbbá a közhatalom ellen irányuló vagy a nemzeti újjáépítési munkának meggátlására nem