Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-161
4. r )2 A Nemzetgyűlés 161. ülése 1921. évi márczius hó 7-én, hétfon. vonatkozhatik. Visszaélések esetén további más felelősségrevonástól függetlenül az illető bérlőállomások elsősorban azonnal leszereltetik. Hivatali helyiségben csakü hivatalos ügyben, a hivatali főnök engedélyével használható az állomás.« Kijelentem, hogy én ezt a kötelezőt bármikor szívesen aláírhatom, mert hiszen ilyen vétségektől nem félek, nem félek attól, hogy még tévedésből, vagy elszólásból is okot szolgáltatnék a megrovásra. De tiltakozom az ellen, hogy egy katonatiszt, a berettyóujfalusi cenzor-biztos Ítélkezzék afelett, hogy én telefont kapok-e, hogy én régi telefonomat megtartható m-e és hogy egy hadnagynak Berettyóújfalun hatalma legyen arra, hogy az én telefonomat leszereltesse akkor, ha én nem vetem alá magamat a katonai cenzor-biztc s hatalmának. Mindezekért, amit elősoroltam, a parlamenti felelősség elvénél fogva természetesen a mindenkori honvédelmi minister urat teszem felelőssé és ebből kifolyólag azért az állapotért is, amely a katonák és a polgárok között fennáll, természetesen a honvédelmi minister ur a felelős, ép ugy azért az állapotért is, amelynél fogva ismétlem, hogy kényszerítve vagyok arra, hogy ezt a törvényjavaslatot, illetőleg ennek a törvényjavaslatnak azt a részét, amely kiváltságos büntetőjogi védelmet ad a hadsereg minden ma fennálló szervének, nem szavazhatom meg. Már az elmúlt nyáron megdöbbenéssel láttam milyen könnyen siklottak át azon a tényen, hogy pl. a MOVE a hadsereg fegyelmét veszélyezteti, milyen könnyen siklottunk át azon, hogy miket mondott itt az előző honvédelmi minister ur, mikor pl. azt hallottuk, hogy a katonai bíróságoknak utasítást adott, mikor azt mondotta, hogy a pártatlanság biztosítása céljából a katonai ügyész mellé polgári ügyészt is beosztottak, vagy mikor azt hallottuk, hogy kimondotta itt a nyilvánosság előtt, hogy a főméltóságu kormányzó ur elrendelte, hogy ebben az ügyben semmiféle eltussolás ne legyen. Én ezeket mély megdöbbenéssal hallottam. Ami a rendcsinálás munkája körül novemberben játszódott le, abban én akkor sem biztam és most sem bízom. Azt láttam, hogy a vezetők, akik épen legjobban rászolgáltak a szigorú és erélyes intézkedésekre, semmiféle megtorlásban nem részesültek, ellenben kisembereket fogdostak össze. En a Brittaniának akkori elfoglalását olyan egészen szinházszerü dolognak láttam (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és nagyon megbotránkoztam azon, hogy összekeverték az ottani különítményeket, mindenféle egyéni akciókat végrehajtó katonák csoportjával, mert az ottani különítmények nagy és nemes célra szerveződtek, ép ugy az Ehmann-telepen kintlevő katonák is, és nem szolgáltattak arra okot, hogy a nyilvánosság összetévessze őket azokkal, akik különféle egyéni katonai akciókat hajtottak végre. A legutóbbi korszaknak egy különleges sajátságát láttuk, mikor bűnvádi üldözés volt. Megismertük a katonaruhába öltözött polgárok csoportját. Valahányszor feljelentést tett valaki, mindig azt mondták, hogy azok az egyének polgári egyének voltak, de katonaruhát viseltek. Ezek az egyének a katonai szervek védelme alatt álltak és ha a polgári hatósági közegek őket a megtorlás végett le akarták tartóztatni, az többnyire nem sikerült nekik. A hadsereg megtagadott velük minden közösséget, és megtagadott minden felelősséget az akkori minister ur is, és hiába követeltük az igazságszolgáltatás sújtó kezét, mert az nem tudta ezeket az embereket utóiérni. Ezek egyszer polgárok, másszor katonák voltak. Ennek a helyzetnek véget kell vetni. A jogrend helyreállításának, a hadseregben a fegyelem biztosításának és a tiszti tekintély megóvásának egyik legfontosabb feltétele, hogy egyenruhát csak az viselhessen, aki csakugyan a nemzeti hadsereg tagja, akinek az egyenruha viselésére joga is van. Csak a tényleges állományú, tehát a katonai fegyelmi fenyítő hatalom alatt álló, a katonai büntetőbíráskodás alá tartozó egyének hordhassanak egyenruhát és mindenki csak olyan egyenruhát viselhessen, amely csapathoz beosztása van. Az egyenruháról mindenkinek a hovatartozandósága megállapítható kell, hogy legyen. Ez a rendelkezés példás szigorral végrehajtható és a tekintetben a legmagasabb parancsnokok járjanak elő a legjobb példával. A Nemzetgyűléshez katonáknak semmi közük. A Nemzetgyűlést és annak tagjait minden magyar állampolgár tiszteletben kell, hogy tartsa. Mindenkinek oda kell hatnia, hogy a Nemzetgyűlés működése zavartalan legyen. Kiki minden egyes kérdésben saját legjobb meggyőződése szerint hallathassa szavát. Ehelyett azt látjuk és halljuk, hogy fenyegetések hallatszanak mindenfelől. Különösen a királykérdés feszegetése alatt hallottuk, hogy ha a királykérdést ebben az irányban döntjük el, akkor ez a vadász-zászlóalj, ha abban az irányban döntjük el, akkor a másik vadász-zászlóalj fog a Nemzetgyűlés tagjai ellen fellépni. A jogrend helyreállításának és a katonai különleges alakulások visszaéléseinek megakadályozására másik fontos intézkedés lenne az, hogy az automobilokat a honvédelmi minister ur az olyan katonai alakulásoktól, amelyeket nem illetnek meg, vonja be, vegye zár alá, illetve kobozza el. A legtöbb egyéni akciót és kifogás alá eső hatalmi túlkapást az automobilok segítségével hajtották végre. Nem lehet az államnak pénze és nem lehet üzemanyaga erre a célra, de nem lehet maguknak a katonáknak sem, mert sajnos, számukra nem tud a törvényhozás olyan magas fizetést biztosítani, amekkorát óhajtana és amely szükséges volna a mostani nyomasztó megélhetési viszonyok között. De nem lehet az állami és társadalmi rend védelméről mindaddig beszélni, nem lehet mindaddig a hadsereget kiváltságos büntetőjogi védelemben részesiteni, amig a mindenkori honvédelmi minister ur törvénysértést követ el. Ismételten rámutattam már arra, hogy az előző honvédelmi minister törvény ellenére és az 1920. évi I. te. hatá-
