Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-161

A Nemzetgyűlés 161. ülése 1921. évi márczius hó 7-én, hétfőn. 445 nister ur nem járult hozzá ehhez a kéréshez, a szónok folytathatja beszédét. Szilágyi Lajos képviselő ur beszéde közben egy olyan kérést terjesztett elő* amelynek következtében esetleg zárt ülést kellett volna elrendelni. Ez esetben a zárt ülés után is joga lett volna folytatni beszédét. Különben pedig minden képviselőnek joga van szünetet kérni, igy is félbeszakíthatja beszédét s a zárt ülés is ilyen szünet jellegével bír. (Helyeslés.) Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Én sem az igazságügyminister urat, sem pedig az elnök urat nem meglepetésszerűen állitottam ez elé a kérdés elé, mert a Ház ülésének megnyitása előtt mindkettőjüknek bejelentettem, hogy beszédemnek egy része olyan, amelyet a rosszakaratú sajtó esetleg ugy állit be . . . (Felkiáltások : Hát a cenzúra ? Az ország érdekében el kell mondani ! Zaj.) Elnök : A t. képviselő ur ismét él azzal a szokásával, hogy amit négyszemközött beszélt, azt ide a Ház elé hozza. (Nagy zaj halfelöl.) En elég elővigyázatos voltam, hogy a képviselő úrral csak tanú jelenlétében beszéltem. (Zajos felkiáltások half elől : Hallatlan ! Ilyet nem lehet egy képviselőnek mondani ! Még az elnöki székből sem ! Zaj.) Szilágyi Lajos ." Velem igy nem lehet beszélni. Elnök : Igenis lehet igy beszélni, mert a képviselő ur ismét hivatkozott egy négyszemközti beszélgetésre. (Folytonos zaj.) Rassay Károly : Képviselőt sérteni nem lehet, erre nincs joga az elnöknek. Elnök : En nem sértettem a képviselő urat. Szilágyi Lajos : Ez durva becsületsértés, amely méltatlanná teszi önt arra, hogy az elnöki széket betöltse. (Nagy zaj.) Elnök : A képviselő urat rendreutasítom. (Folytontartó zaj a Ház minden oldalán.) Dánér Béla : Jöjjön a pletyka ! Szilágyi Lajos : Én azt akartam mondani, hogy nekem, mint párton kivül egyedül álló nemzetgyűlési képviselőnek, nincs módomban egy iv benyújtása által zárt ülést kérni s érdeklődtem aziránt, hogy miként volna lehetséges beszédem most következő részét zárt ülésen elmondani. Azt a fel\ilágositást kaptam, hogy ennek csak az a módja van, ha a zárt ülést vagy maga az érdekelt minister kéri, vagy a Ház elnöke azt elrendeli. Ezért terjesztettem elő kérésemet és azért jelentettem be az ülés megnyitása előtt ugy a minister urnák, mint a Ház elnökének ezt, hogy ne legyenek megelepve, ha beszédemnek ehhez a részéhez érek. Ami történt, az abjzolute nem befolyásol képviselői kötelességem teljesitésében és ha az igen t. igazságügyminister ur egy ilyen törvényjavaslattal állt elő, mint aminő most napirenden van, akkor nem én provokálom azt, ámít most elmondani fogok, hanem a t. minister ur provokálja ezzel a törvényjavaslattal. (Igaz ! Ugy van 1 a szélsőbaloldahn. Zaj a középen.) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Én az igazságügyi bizottság tárgyalásai alkalmával már elmondottam súlyos aggodalmaimat, az igazságügyminister ur tehát körülbelül tudja is, hogy miket fogok mondani. Ha ennek ellenére sem adja meg a lehetőséget arra, hogy beszédemnek ezt a részét zárt ülésen mondhassam el, akkor én természetesen eleve visszautasítok minden olyan vádat és szemrehányást, amely majd engem fog érni azért, hogy bizonyos dolgokat itt újból szóvá teszek. (Halljuk ! Halljuk l) Mindenekelőtt a leghatározottabban visszautasítom az igazságügyminister urnák azt a személyeskedő és sértő megjegyzését, hogy amiket eddig mondtam, azt mende-monda alapján mondtam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Zaj és közbeszólások jobbfelól.) Tanulja meg az igazságügyminister ur, ha még nem tudja, hogy egészen más politikai iskolában nevelkedtem és mende-mondák alapján én még soha semmi kijelentést itt nem tettem. Ernst Sándor : Ez még nem bizonyíték ! (Zaj bal felől.) Szilágyi Lajos : Amiket mondottam, azokat egytől-egyig bizonyítani tudom. Különben az igazságügyminister ur mindezeket már hallotta tőlem az igazságügyi bizottságban is és akkor nem jutott eszébe az, hogy ez mende-monda. Ha beszélt volna az igazságügyminister ur a ministerelnök úrral, a kormány fejével, akkor megtudhatta volna, hogy magának, a ministerelnök urnák is hivatalos tudomása van minderről. Ezt a durva sértést tehát a leghatározottabban visszautasítom, mert én mende-mondák alapján semmivel sem jövök a Ház elé. (Helyeslés a szélsőbaloldalon és jobbfelől. Zaj.) Tovább folytatom beszédemet. Mivel a katonaság intézményét és annak minden szervét fokozatos büntetőjogi védelemben kivánja részesiteni a kormány. . . (Folytonos mozgás és zaj.) Ernst Sándor : Azzal szemben, aki a bizalommal visszaélve indiszkréciót követ el, az nem sértés ! (Zaj.) Sándor Pál : Mi az az indiszkréció ? Ernst Sándor : Az, hogy amit négyszemközt beszélnek, azt elmondja ! Meskó Zoltán : Négyszemközt se beszéljen az ember olyat, amit nem lehet elmondani. (Zaj.) Szilágyi Lajos : Mondom, mivel a kormány fokozatos büntetőjogi védelemben kivánja részesíteni a katonaság minden intézményét, lehetetlen, hogy visszapillantást ne vessek az elmúlt hónapok eseményeire. Ezen események mindegyikét esak annyiban tárgyalom, amennyire azt a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat miatt szükségesnek látom. Visszatérek mindenekelőtt a Landau-ügyre. (Zaj. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A Landau-ügynek rejtelmei egymaguk is elegendő indokul szolgálnának arra, hogy ezt a törvényjavaslatot ne szavazzam meg, illetőleg, hogy ezt a törvényjavaslatot idő előttinek tartsam. Az egész ügyben, amelyet itt a Ház nyílt ülésén hallottunk —• tehát nem én hoztam elő, hanem már itt hallottuk — vörös fonálként húzódott végig az, hogy Sréter honvédelmi minister ur minden jóakarata ellenére sem tudta akaratát