Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-161
446 A Nemzetgyűlés 161. ülésé 1921. évi márczius hó 7-én, hétfőn. keresztülvinni. A védőügyvédek idejében megtett feljelentése és figyelmeztetése dacára sem tudott a minister ur valakit kiszabadítani a zsaroló gyilkosok körmei közül. A minister kiadott ugyan parancsokat, de azokat nem teljesítették, sőt a minister ur valóságos kicsúfolására magában a minist erium épületében kinozták és zsarolták meg az illetőt. Sréter István : Nem áll ! Hazugság ! (Mozgás.) Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ez nem parlamentáris kifejezés. (Zaj.) Csukás Endre : Elég volt a Landau-ügyből, dolgozzunk most ! Szilágyi Lajos : Ha a képviselő ur azt mondta, hogy hazugság, valószinüleg arra a képviselőre értette, aki ezt itt elmondta. Sréter István : A tényre értettem. Szilágyi Lajos: Én a parlamenti beszéddel foglalkozom és ahhoz fűzöm mondanivalómat. A Landau-ügyben láttuk, hogy katonatisztek közönséges bűncselekménnyel voltak vádolva. Ez mutatja, hogy a tisztikar kötelékében még mindig oda nem való elemek vannak, ott a tisztogatás még teljesen keresztül vezetve nincs, már pedig a tisztikar vindikálja magának, ugy látszik, az országban azt, hogy a közéletet ő tisztogassa meg. Nyomozó katonatisztekkel, nyomozó altisztekkel találkozunk, bizonyságául annak, hogy a haderő kötelékében igen sokan olyan funkciókat is végeznek, amelyekhez semmi közük nincs, s amelyek a polgári rendőrhatóságok hatáskörébe tartoznak. Nyomozókat látunk, akik teendőikben iskolázatlanok, több esetben rovott életűek, erőszakosak, magukat a törvényekenteljesen túlteszik, önkénykednek, zsarolnak és terrorizálnak. Reábukkanunk egy eddig előttünk ismeretlen katonai alakulásra, az u. n. kémelháritó-osztályra, amely egész bizonyosan ujabb milliók terhét jelenti a költségvetésben, amely azonban — a Landau-ügyben már láttuk — nemcsak azzal foglalkozik, ami hivatása volna. Megdöbbentő megvilágításban láttuk a Landau-ügyben egy csendőrőrs szereplését, és kétségbeesünk, hogy ez a csendőrség, amely évtizedeken át nemzeti büszkeségünk voit s amelynek összeomlásával összeomlott Magyarországon a bekend, a bolsevizmus bukása után ennyi sok hónappal még nincs teljesen megtisztítva az oda nem való elemektől. Ijesztő sülyedését láttuk a magyar igazságszolgáltatási viszonyoknak abban, hogy egy százados-hadbíró tanácsolta az érdekelteknek, hogy dobjanak oda pár százezer koronát, különben nem lesz békesség. Micsoda lelki küzdelmen kellett keersztül menni ennek a százados-hadbírónak, mikor az üldözöttek érdekében ezt a szörnyű beismerést megtette. De viszont joggal meg lehetett volna követelni tőle, hogy inkább a tiszti kardbojtját dobja oda, mintsem ilyen lesújtó kritikát mondjon Önmagukról. A Landau-ügyben katonai laktanyáról hallottunk, amelynek a szolgálati szabályzat értelmében rendes laktanyai őrsége és rendes laktanyai ügyeletes tisztje kellett hogy legyen. Laktanyai rend van előírva minden katonai laktanyában és ennek ellenére éjnek idején szabadon jártak ki-be a laktanyában olyan egyének, akik nem felesküdt katonák voltak, akik nem tartoztak a laktanyában elhelyezett csapatok állományához és ezek előtt ugyancsak éjnek idején megnyiltak a katonai foghelyiségek és behozhattak és elhurcolhattak onnan olyan egyéneket, akiket fennálló törvényeink értelmében egy pillanatig sem lehetett volna ott tartani. Kérdezem, hogy micsoda rejtelmes és titkos erők azok, amelyek mindezt elősegítik, mindezt tűrik ? A Landau-ügyben tiszti csapat jelent meg a királyi ügyészségnél és a vizsgálóbírónál és követelte az egyik bűnösnek szabadonbocsátását. Micsoda sülyedése ez a közállapotoknak ? Mi köze van a katonai alakulásnak a közönséges bűncselekményekhez ? Hogyan alakulnak meg az ilyen tiszti csapatok és honnan veszik maguknak a bátorságot az ilyen fellépésre ? Kit éreznek ezek a hátuk mögött, hogy nem félnek az igazságszolgáltatás sújtó kezétől. Ugyancsak a Landau-ügyben öngyilkosság történik a foghelyiségbeh. Bocsánatot kérek, t. Nemzetgyűlés, hogyan lehet ez ? Az őriző közegeknek nemcsak az a feladata, hogy a szökést akadályozzák, hanem feladatuk az is, hogy az esetleges öngyilkosságot is megakadályozzák. Ha valaki valóban bűnös, lehetetlen megengedni neki, hogy öngyilkosság árán meneküljön a büntetés elől. Egész sereg értékes vallomás veszhet így kárba. Különben honnan veszik az ilyen öngyilkosok az öngyilkossághoz szükséges eszközöket ? Szerfelett gyanús és szerfelett gyakori az ilyen öngyilkosság. Nem hiszi már senki, ha olvas ilyeneket, hogy csakugyan öngyilkos lett az illető. Sok hónapon keresztül az volt a helyzet, hogy akit letartóztattak, már egyben halálraitélve érezte magát. Számos ilyen eset felderítetlen maradt. Pl. a fegyverneki községi orvos is öngyilkosságot követett el az egyik kaszárnyában. Ez a mai napig sincs kiderítve. A Landau-esetben teljesen tiszta képet kaptunk, mégsem intézkedett az akkori kormány, hanem Soltra rendőr halálának és az ártatlan Ehmann-telepi áldozatok halálának kellett bekövetkezni, hog}?- valami erélyes, vagy legalább is erélyesnek látszó lépés következzék be. Rassay Károly: Mi provokáltuk ki itt a Házban. Pető Sándor : Azt is visszaszívták ! Szilágyi Lajos .* A sajtó magatartása etekintetben teljesen külön lapra tartozik és feltűnő volt a Szózat című napilap, amely a Landau-féle ügy napfényrehozatala után nem a megtorlás és a hasonló esetek kikerülése céljából teendő intézkedések érdekében szólalt fel, (Mozgás a jobboldalon.) hanem 1920 október 2l-én kelt számában »Rupert és Rakovszky« című vezércikkében arra a követ! keztetésre jutott, hogy ez a mai Nemzetgyűlés
