Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-160

À Nemzetgyűlés 160. ülése 1921. ben. En tehát szintén a külügyminister úrhoz a következő kérdéseket intézem (olvassa) : I »Van-e tudomása a külügyminister urnák arról, hogy a cseh-szlovák hatóságok hatáskörüket nyilvánvalóan túllépve — a magyar államot illető, koronaértékekben kimutatott, lejárt, gyakori esetben már régóta kiegyenlített köztartozásokat a cseh-szlovák állam javára erőszakos fegyverekkel újból behajtják ? Van-e tudomása a külügyminister urnák arról, hogy e köztartozások gyakori esetben oly ingatlan után terhelik ugy a magyar, mint az ezidőszerint cseh-szlovák közigazgatás alatt álló területeken ingó és ingatlan vagyonnal rendelkező tulajdonosokat, mely ingatlanok jelenleg m magyar közigazgatás alatt álló területen feküsznek ?» Van-e végül tudomása a külügyminister vagy esetleg a pénzügyminister urnák arról, hogy mindezeket a minden kétséget kizáróan a magyar államot illető régi lejárt köztartozásokat, ép ugy, mint a most esedékessé váló adókat, nem korona, hanem annak sokszoros összegében, vagyis szokol értékben követelik, annak ellenére, hogy az előírás korona értékben történt ? Hajlandó-e a külügyminjUter ur és ha igen, milyen sürgős intézkedéseket tenni a kétségtelenül visszás állapot azonnali megszüntetése iránt ?« (Helyeslés.) Elnök:.* Az interpelláció kiadatik a külügyminister urnák. Ki következik ? Forgács Miklós Jegyző: Kálmán István ! Kálmán István : T. Nemzetgyűlés ! Egy percnyi türelmet kérek annak meghallgatása céljából, amit mondandó vagyok. A helyzet, amelyet interpellációmban szóvá teszek, gazdaságunkat annyira sértő és halasztást nem tűrő. hogy biztosan remélem, hogy a földmivelésügyi minister ur részéről valamelyes sürgős intézkedés fog történni ennek megszüntetésére. Mindnyájan méltóztatnak tudni, hogy a hosszú háború állatállományunkat már majdnem kipusztította, ami földmivelésünkre végzetes hatással lehet, amennyiben a géphiány és igásállathiány miatt amúgy is nagyon korlátozva van. A háborúra következett a román megszállás, amely kirabolta az állami méneseket, amelyekben alig maradtak apaállatok, hogy lótenyésztésünket tovább is vihessük. Mindezt belátva, mind a kisgazdák, mind a nagygazdák maguk is iparkodtak magukon segiteni avval, hogy méneket neveltek maguknak. Van azonban egy régi rendelet, amely szerint Magyarországon, Magyarországnak különösen egynéhány felső vármegyéjében, nevezetesen Pestmegyében is, a lótenyésztő-bizottságok megtiltották, hogy hidegvérű ménekkel lehessen a lótenyésztést folytatni. Ezt megértettem akkor, amikor még ezt a szép lótenyésztésünket majdnem luxussal lehetett csinálni, akkor, amikor még a hadsereget, a nagy ármádiát nekünk kellett lóállománnyal ellátnunk és amikor még állatévi márcz. hó 5-én, szombaton. 435 állományunk mezőgazdaságunkban nem fogyott meg annyira, hogy valamilyen veszély fenyegetett volna bennünket. Ez a szabályrendelet még ma is fennáll és azt ma éppen oly szigorúan, sőt talán még szigorúbban tartják be, mint azelőtt, mert még a múlt évben a hidegvérű méneknek kiadott engedélyeket is visszavonták, dacára annak, hogy kinn a környéken részben kis-, részben nagy gazdaságokban nagyon szép és alkalmas, de hidegvérű tenyészmének vannak, azok részére nem adták meg a tenyészigazolványt. Nagyon nagy veszélyt látok ebben. Madarász Zsigmond : A legrosszabb gazdálkodás ! Kálmán István : Kérdem, micsoda baj származnék abból, ha ezt a régi szabályrendeletet most megváltoztatnák ugy, hogy egy vagy két évre kivételesen megengednék a hidegvérű ménekkel való lótenyésztést. Sajnos, nagyon jól tudjuk, hogy a háború az emberekben a kapzsiságot minden irányban nagyobb mértékben fejlesztette ki, mint gondolnók s éppen azért az állami ellenőrzés ma aligalig bir valami hatással, vagy ha bir is, nem bir azzal a hatással, mint kellene. Különösen nem könnyű az ellenőrzés a csempészetnél, hogy azt teljesen meg tudják akadályozni. Körülöttünk van a keleti marhavész s a marhaállományt sok mindenféle egyéb vész is fenyegeti. Kérdem : Nem volna-e óriási csapás az országra nézve, ha figyelembevéve azt is, hogy lóállományiink oly kevés, hogy a földet is alig tudjuk vele megmívelni, nem engednék meg, hogy legalább egy-két évre hidegvérű mének is felhasználhatók legyenek fedeztetés! célokra ? De kérdem : Micsoda baj származik a melegvérű tenyészlóállományra abból, ha ezt két évre megengedik? Hiszen tudtommal nem fertőződik az el azzal. Engem, aki körülbelül húsz év óta gazdálkodom, s aki azelőtt melegvérüeket tenyésztettem, a háborús nyomorúság szintén belevitt abba, hogy — mivel a katonaság már 1914-ben elvette lovaimnak egy részét — félhidegvérüeket tenyésszek. Én ugy látom, nemcsak nálam, de a környéken is, hogy a gazdasági érdekeknek ezek teljesen megfelelnek. Ma nem militarizálunk lovakkal és nem nevelhetünk egyelőre csonka Magyarországon lovakat [a katonaság részére. ( Ugy van ! jobbfelöl). Első a közgazdaság érdekeinek figyelembevétele. Ha a sok korlátozás mellett a magyar kisgazdaközönséget elzárják attól, hogy ilyenképen szabadon nevelhessen lovakat, nagyon szomorú állapotok következnek majd be később, mert hiszen sem a magyar kisgazda, sem a magyar nagygazda nem gazdálkodik ugy ebben az országban, hogy állatállományát készpénzért vegye, mert ha maga nem nevel, akkor gazdaságát nem tudja rentábilissá tenni. Én nem látok semmi olyan gátló körülményt, mely miatt ezt a régi szabályrendeletet egy, esetleg két esztendőre ne lehetne megváltoztatni. Ép azért kérem a földmivelésügyi minister urat, hogy az esetleg szükségessé váló tanácskozások 55*