Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-160

436 A Nemzetgyűlés 160. ülése 1921 után sürgősen méltóztassék intézkedni, nehogy májusban vagy júniusban jöjjön intézkedésével, mert akkor már lejárt a tenyészidő. Interpellációm a következő (olvassa) : »1. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy az állami méntelepek az ország lótenyésztéséhez szükséges méneknek csak egy részével rendelkeznek és a fedezési állomásokon vagy nincsenek mének, vagy csak a szükségesnek egy része és azok sem megfelelőek ?« Méltóztassanak megengedni, hogy közbevetőlegutaljak valamire, amit az indokolásban elfelejtettemfelhozni. Biztos tudomásom van arról, hogy például tavaly az állam óriási pénzáldozat ókkal szerzett be méneket, melyek nagyon selejtesek voltak ugyan, de szükségből nem tudtak mást tenni. Annak ellenére, hogy ezeket a méneket megvették, az ország fedező ménéinek még felét sem tudják kiállítani, ugy hogy a fedezőállomáson egyáltalában nincsenek mének, vagy ha vannak is, ezek a selejtesekből maradtak meg, melyeket normális időkben úgysem tudtak volna használni. (Folytatólag olvassa) : »Tekintettel arra, hogy a kint magántulajdonban levő, hideg vagy félhidegvérü ménekre a régi szabályrendelet miatt fedezési engedélyt, nem adnak, gazdasági életünk rendkívül nagy kárt szenved. 2. Hajlandó-e a minister ur a legsürgősebben intézkedni, hogy a régi szabályrendeletek módosíttassanak és egy-két évre hidegvérű ménekre is adassék fedezési engedély.« Elnök ". Az interpelláció kiadatik a földmivelésügyi minister urnák. Ki a következő interpelláló ? Forgács Miklós jegyző : Madarász Zsigmond. Madarász Zsigmond : T. Nemzetgyűlés ! Igazán én is kérem szíves türelmüket, mert hiszen az én interpellációm is odavág, hogy az államkincstárnak nap-nap után károsodása van. Azok érdekében szólalok fel, akik bizony akárhányszor velem együtt a hajnali és esti csillag fényénél dolgoznak kaszával a kezükben. El kell ismernünk, hogy nagy adósságunk van s ez az adósság nagy terhet ró reánk, a magyar társadalom minden osztályára, de amikor ezt elismerj ük, azokra a dolgos milliókra is kell gondolnunk, mert ha azokat elhanyagoljuk, akkor kipusztul a szorgalom és törekvés. Nemig közmondás, hogy a magyar paraszt olyan mint a fűzfa, melyet lehet nyesni, de mégis kihajt. Egy óriási károsodást okozó dologra akarok rámutatni. Nem az egyesek érdekeiről, hanem az állam érdekeiről beszél a falu dolgos népe, mely szívesen veszi a keresztény irányzatot, szívesen látja azokat a Saulusból lett Pál apostolokat, de ha a keresztény dolgos népet elhanyagoljuk, megterheljük, valószínű, hogy ugy tekint az bennünket, mint a Pál apostolból lett Saulusokat. Mindannyian együtt dolgoztunk a célból, hogy a falu népe részére megadjuk a kiset'?' márez. hó 5-én, szombaton. üstöt. A múlt évben meg is engedték, hogy községi alapból beszerezzék a kisüst őket. De hova értünk el ma ? Odaértünk, hogy adtál uram esőt, de nincs köszönet benne. Nincs köszönet benne azért, mert annyira meg van adóztatva az a pálinka, hogy többe kerül a főzése, mint amennyit ér. Azt halljuk, hogy ezt csinálták a kisgazdapárti képviselők. Hát nemcsak a kisgazdapárti képviselők közül, de a túloldali képviselők közül sem csinálta ezt egyik sem, mert nem is gondoltunk rá, hogy így járunk a kisüstökkel. Bodor György : De visszaállítani nem segítette senki ! Madarász Zsigmond : Pl. az én kis községem iá beszerzett ezen uj törvény alapján egy kisüstöt 189 liter ürtaitalommal. A 189 literes knüst napi átalány bére most március elseje előtt 1340 korona. Elég magas, de a kisgazdák azért még mindig megtalálták mellette a számításaikat. Most awnban odajutottunk, hogy március elseje után már 24 órára 3700 koronát kell fizetnünk. Ez a kisüst termel közepes jó anyagból 35 liter pálinkát. Ugyebár márií többe van 100 koronánál, amit csak a harcáért kell adni, hát hol van még a fa, a vesződség . . . Bodor György : Hol van az anyag ? Madarász Zsigmond : ... és az anyag ? Nem jöhet ki számításával a gazda. A falusi népnek ma már hiába festik a koporsót rózsaszínűre, tudja, hogy ha a koporsó rózsaszínűre van is festve, olyan az, mintha feketére festették volna. Es mi ennek a hatása ? A kisgazdák és kistermelők egyrészét az anyagnak kiönti a gyepre, a másikát pedig feleteti az állatokkal. Ennél drágább takarmányt ugyan nem etetett életében. De most már mi lesz a jövőben ? A zöld asztalnál nem lehet olyan törvényeket csinálni, amelyek a kisemberek érdekében szólnának, ezt határozottan állítom. Amikor el kellett szállítani Nagykőrösre az anyagunkat, volt olyan, akinek másfél métermázsa anyagja volt, de kötelezve veit arra, hogy leszállítsa a legközelebbi vasúti állomásra. Az anyagért 20 koronát kapott, de viszont a fuvarért 25 koronát fizetett. Előfordul, hogy van egy embernek másfél hektó anyagja, a kisüst pedig csak egy hektós, tehát egyszerre nem teheti bele az egészet, két részre kell felosztani, harmadszor pedig letisztázni, — nincs olyan ember, aki a zöld asztal mellett ki tudná számítani, mennyibe kerül annak a kisgazdának a pálinkája. A jövőben pedig ezek a kistermelők ilyen körülmények között nem szedik össze az anyagot és ez a gaználkodás teljesen megszűnik. Kérdem, hogy a pénzügyminister ur akkor vájjon mennyi jövedelmet fog bevenni. Határozottan állítom, hogy itt beválik az a régi magyar közmondás, hogy : aki sokat markol, keveset szőrit. A következő interpellációt intézem a pénzügyminister úrhoz (olvassa) : »A kisüstök az ált alá nyozással úgyannyira meg vannak terhelve, s a pálinka az adóval, hogy igazán roskadásig. Többe kerül a kikészített pálinka, mint amit ér,