Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-160

434 A Nemzetgyűlés 160. ülése 1921. tárgyalásoknak a magyar kormány nézete szerint semmi céljuk nem volna, mert ezt a feladatot a határmegállapitó-bizottságok sokkal jobban fogják elvégezni. (Ugy van!) A tárgyalásoknak célját csakis abban láthatnám, hogy megtaláljuk a gazdasági tekintetben igazságos határvonalat, anélkül azonban, hogy eleve lekötnők magunkat atekintetben, hogy ez milyen területi engedményeket fog szükségessé tenni, mert hiszen ennek megállapítása objektiv ismérvek szerint is lehetséges és épen ez volna a megindult tárgyalás célja. Ami pedig a második szempontot illeti, amelyet az osztrák kancellár ur tegnapelőtti beszédében különösen hangsúlyozott, hogy Nyugat-Magyarország német lakosságának nemzeti érdekei minden tekintetben megóvassanak, erre vonatkozólag kijelentem, hogy e tekintetben nehézséget nem látok, mert általában azokon a területeken, amelyeket a tárgyalások sikere esetében az Ausztriával kötendő egyezség folytán Magyarország területén megmaradnak, hatékony garanciákat vagyunk hajlandók nyújtani. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Mi ragaszkodunk Nyugatmagyarországhoz, (Éljenzés) de készek vagyunk olyan megegyezésre, amely az általunk hangoztatott szempontokat érvényre juttatja. Mi ragaszkodunk Nyugat-Magyarországhoz, mert hozzánk tartozik mióta Magyarország létezik (Helyeslés) és azok az osztrák politikusok, akik Ausztriának e területre vonatkozó történeti jogairól beszélnek, falzumokat követnek el, amilyenekkel az imperialista, nacionalista és annexiónista politika az utolsó években oly sokat dolgozott, és sajnos, hogy Ausztria amely ennek a politikának és az ezekkei a falzumokkal való operálásnak egyik legszembetűnőbb s legfőbb áldozata is lett, maga sem tud ellentállni annak a kísértésnek, hogy akkor, amikor ennek hasznát veheti, egy vele bajtársi viszonyban álló ország rovására a maga érdekeit ily alapon érvényesítse. (Igaz ! "ügy van !) Mi ragaszkodunk Nyugat-Magyarországhoz, mert sajnáljuk a nyugatmagyarországi népet is, amely ma talán nincs is teljes mértékben annak tudatában, hogy az átcsatolás az ő gazdasági erőfeltételeinek teljes leromlását fogja jelenteni. A magam részéről igen csodálkozom, hogy Ausztriában ezt a ragaszkodást ezen ezer évig hozzánk tartozott területhez oly nehezen értik meg. Igaz, hogy veszítettünk nagyobb és fontosabb területrészeket is, de elv eszi tettünk olyanokkal szemben, akikről tudtuk, hogy ellenségeink és akikről tudtuk, hogy lesik azt a pillanatot, amikor darabokban téphetik le rólunk a húst. (Igaz ! Vgy van !) De arra nincs példa a történelemben, hogy két legyőzött ország közül, akik együtt harcoltak, az egyik a má^ik rovására gyarapodott volna. (Igaz! ügy van!) Nem én mondom, de egy osztrák iró állapítja meg, hogy ez az eljárás ahhoz hasonlít, amelyet a középkorban követtek, amikor az alulmaradt ellenség egyikével a másiknak testéből kiszakított húsdarabot etettek meg, hogy örökké ellenségeivé váljanak egymásnak. Volt a fegyverszünet alatt évi márcz. hó 5-én, szombaton. olyan idő is, amikor nem kevesebb, mint 27 osztrák község nevében avval fordultak hozzánk, hogy nem engednők-e meg Magyarországhoz való csatolásukat. Nem tudom, hogy ez a kívánat mennyiben volt komoly, mert a magyar kormány még csak nem is foglalkozott vele, de ha komoly lett volna is, mindenesetre ellenálltunk volna a kísértésnek, egy másik legyőzött ország javára gyarapodni, mert mindnyájunknak az az érzése lett volna, mintha ily alapra ráhelyezkedve hullarablásban vennénk részt. (Igaz ! ügy van !) Mi dacára mindennek, a békés megértés reményében készek vagyunk folytatni a tárgyalásokat mindaddig, amig reményünk van arra, hogy kielégítő eredményre fognak vezetni (Helyeslés.) és ezt a reményt mi nem adjuk fel. Kérem a t. Nemzetgyűlést és interpelláló t. képviselőtársamat, hosy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Túri Béla : T. Nemzetgyűlés ! Ha a válasz tudomásulvétele voltaképen azt jelentené, hegy olyan megnyugvással nézhetjük a kérdést és nézhetik az érdekeltek, akikről a külügyminister ur nagyon jól fejtette ki, hegy milyen veszedelem fenyegeti őket azon esetre, ha a tárgyalások nem sikerülnének, ha a tudomásulvétel ilyen megnyugvást jelentene, akkor bizonyosan nern felelne igennel. De minthogy arra kell felelnem, hogy tu domásul veszem-e és tudomásul vesszük-e és helyeseljük-e a külügyminister ur eljárását, akkor azt mondom, hogy nemcsak tudomásul veszem, hanem köszönettel fogadjuk, hogy ilyen szilárd kitartással és erélyes kézzel, nagy szaktudással vezeti és hajlandó továbbra is vezetni ügyeinket. (Helyeslés.) Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, tudomásul veszi-e a külügyminister urnák Túri Béla képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen!) Kijelentem, hogy a Ház a választ tudomásul vette. Ki a következő interpelláló % Forgács Miklós jegyző : Karafiáth Jenő ! Karafiáth Jenő: T. Nemzetgyűlés ! Tekintettel az idő előrehaladottságára, csak igen röviden óhajtok szólani. Mindenekelőtt bocsánatot kérek én is, mint Csukás Jenő t. képviselőtársam, hogy ismétlésekbe bocsátkozom, azonban amióta a t. Nemzetgyűlés előtt ezt a nagyfontosságú kérdést szóba hoztam, a fák levelei lehullottak, külügyministerek jöttek-mentek, de választ nem kaptam. Pedig nem is én vagyok kíváncsi a válaszra, hanem az a sok ezer érdekelt, akinek érdekében felszólaltam és talán maga a magyar állam is. Arról van ugyanis szó, hogy a cseh-szlovák hatóságok behajtják ismételten fegyverrel és különféle terrorisztikus eszközökkel azokat a lejárt köztartozásokat, amely lejárt köztartozások nyilvánvalóan a magyar államot illetik meg. Behajtják ezt nem is korona értékben, hanem szokolérték-