Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-160
A Nemzetgyűlés lßO. ülése 1921. évi mdrcz. hó 5-én, szombaton. 433 pedig más kereset után nézni. Hát igazán olyan gazdagok vagyunk mi a háború után, hogy az ilyen, sokmilliós befektetéssel létesült gyárakat oly könnyedén semmivé tegyük ? Hogy pedig az, amit én e tekintetben mondok, korántsem agyrém, annak illusztrálására legyen szabad hivatkoznom arra, hogy a nyugatmagyarországi gyárak tulajdonosai, többnyire osztrákok vagy osztrák származású igen tiszteletreméltó urak, ugyanezt a nézetet nyilvánítják és ugyanezt a nézetet juttatták kifejezésre még az osztrák illetékes körökben is. Az osztrák közvélemény előtt azonban, amellyel a Bécsben létező és nagyobbára Nyugat-Magyarországgal semmi összefüggésben soha nem állt és nem álló egyének vezetése alatt működő egyes magántársaságoknak a csatlakozásra irányuló óhajait rendszerint egész terjedelmükben közlik, ezeknek a hivatott tényezőknek objektiv akaratnyilvánítását akkor, mikor a gyárosok deputációja e célból Bécsben járt, teljesen eltitkolták. (Ugy van!) Végül szenvedni fog Nyugat-Magyarország kereskedelme is. Ez a kereskedelem főleg közvetitőkereskedelem volt, amely Magyarországon vásárolt nyersanyagokat vitt ki Ausztriába. Az átcsatolás következtében ez a kereskedelem is lehetetlenné fog válni, mert az illető áruk Magyarországon való beszerzésének lehetősége ebben az esetben el fog esni. Azt hiszem tehát, hogy egy olyan határ, amely egy virágzó vidéknek élelmiszerrel való ellátását kérdésessé teszi, amely állattenyésztését, iparát és kereskedelmét tönkrejuttatja, semmi esetre sem lehet olyan, amely a gazdasági igazságosság követelményeinek megfelel. (Ugy van!) Ha tehát a Millerand-féle kísérőlevélben megemlített gazdasági célszerűség álláspontját valamely határra alkalmazni akarjuk, ugy azt itt, Nyugat-Magyarországra teljes joggal megtehetjük. Nem csoda ily körülmények között, hogy nap-nap után százszámra kapom a leveleket és feliratokat, amelyekben a legkülönbözőbb, több száz nyugatmagyarországi község, több száz társadalmi egyesület és kör, de magánemberek is biztosítanak arról, hogy Magyarországban akarnak megmaradni. Azt mondják Ausztriában, hogy az ilyen akaratnyilvánításokat könnyű provokálni. Usetty Ferenc : Győződjenek meg róla ! Gratz Gusztáv külügyminister : Bizonyos mértékben ez talán igy van, olyan tömegben azonban, amelyben ezek az akaratnyilvánulások hozzám kerülnek, mesterségesen azokat előidézni nem lehet. Hogy ily tömegben jelentkeznek, az tényleg mutatja azoknak spontanitását. (Ugy van! Ügy van !) • Ausztriában sokszor azt mondják, hogy Nyugat-Magyarországgazdasági jövőjét illető aggodalmak túlzottak, mert hisz Ausztria továbbra is szomszédja marad Magyarországnak, úgyhogy gabona- és akármilyen más termény szükségletét és ipari nyersanyagjait a jövőben is képes lesz NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — VIII. KÖTE legalább részben Magyarországon beszerezni. Ez, t. Nemzetgyűlés, tökéletes tévedés. Ha NyugatMagyarország a határokra vonatkozó előzetes, kölcsönös megállapodás nélkül csatoltatnék át Ausztriához, akkor ennek egészen elkerülhetetlenül az volna a következménye, hogy Magyarország határait Nyugat-Magyarországgal szemben tehát Ausztriával szemben is tökéletesen, úgyszólván drótsövénnyel kénytelen volna elzárni. Nagyon kérem az osztrák közvéleményt, hogy ezt ne vegye fenyegetésnek és ne sejtsen emögött csupán csak bosszuállási szándékot. Aki a helyzettel számol, az rá fog jönni, hogy Magyarország, ha csak politikai érdekeit nem akarja teljesen feláldozni, elkerülhetetlenül rá van kényszerülve erre az elzárkózás! politikára. Rászorulna erre még akarata ellenére is, mert hiszen ez a politika az egyetlen eszköz, amely rendelkezésünkre állana arra, hogy a nyugatmagyarországi lakosságban az átcsatolás esetében is fenntartsuk, illetőleg felkeltsük azt az érzést;, hogy ennek a területnek boldogulása egyedül és kizárólag a Magyarországgal leendő újra egyesülés utján biztosítható. (Ugy van ! Ugy van !) Minden magyar kormány, amely ennek az eszköznek alkalmazásától tartózkodnék, súlyos kötelességmulasztást követne el és ezért feltétlenül számolni kell ezzel az elzárkózással, bármennyire is kárhozatos legyen az különben az általános viszonyok konszolidációja szempontjából. Én ezéTt is szeretném, ha a tárgyalások mielébb egyezségre vezetnének, amely esetben a ma is bizonyos mértékig elzárt határoknak nem mészszebbmenő elzárása, hanem azonnali megnyitása válnék lehetségessé, ami az ottani lakosság kívánságainak Í3 nagy mértékben megfelel és amely kívánságot teljesíteni fogjuk abban a pillanatban., mihelyt az a Nyugat-Magyarországra vonatkozó tárgyalások megfelelő alakulása során lehetségessé fog válni. (Helyeslés.) Nem tagadom azonban —és épen ez az alapja azoknak a tárgyalásoknak, amelyeket e részben az osztrák kormánnyal folytattunk — hogy azok az érvek, amelyeket Nyugat-Magyarország Ausztriához való csatolásának gazdasági igazságtalanságára nézve felhozunk, bár vonatkoznak e területre a maga egészében is, nem vonatkoznak annak minden részére egyenlő mértékben és épen ebben van meg a kompromisszumnak bizonyos lehetősége. De mindazoknál fogva, amiket kifejtettem, a tárgyalásoknak más alapja nem lehet, mint azoknak az objektiv ismérvek szerint is megtalálható határvonalaknak megkeresése, amelyek gazdasági és etnikai tekintetben nem vonják maguk után azokat az igazságtalanságokat, amelyeket a szerződésben megjelölt, még pedig a kísérőlevél tanúsága szerint csak ideiglenesnek megjelölt határnak végleges megrögzítése Magyarországnak okozna. Olyan tárgyalásoknak azonban, amelyek a békeszerződés 29. §-a alapján kilátásba vett lokális jellegű hazár rektifikációjára vonatkoznak, ilyen 55
