Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-160
432 A Nemzetgyűlés 160. ülése 1921. gyalások, amelyeket magyar részről Csáky Imre gróf volt külügyminister vezetett, E tárgyalások során előadtuk azokat az igen nyomós gazdasági érveket, amelyek segítségével, nézetünk szerint, apodiktikus biztonsággal bebizonyítható, hogy Nyugat-Magyarországnak -Ausztriához való csatolása súlyos katasztrófát jelentene az ottani lakosságra, még pedig ugy a mezőgazdaságira, mint a városira. Erveink kifejtésénél az eddigi tárgyalások során tovább nem jutottunk, mert osztrák részrői eddig kisérlet sem tétetett érveink megcáfolására. Azok az érvek, amelyekkel ki tudjuk mutatni, hogy Nyugat-Magyarország Ausztriához való csatolása súlyos gazdasági következményekkel járna Nyugat-Magyarország egész népére nézve, nézetem szerint teljesen megdönhetetlenek, és talán ezért is nem történt osztrák részről még kisérlet sem azok megcáfolására. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Az egész Ausztriának odaítélt területnek feleslege legfeljebb gyümölcsben vagy főzelékfélékben van, melyek a bécsi piacon mindig nagy keresletnek örvendtek, de az életfentartáshoz szükséges elsőrendű fontosságú terményekben a vidék nagy része passzív, úgyhogy Ausztria élelmezési zavarai Nyugat-Magyarországnak odacsatolása esetében nemhogy csökkennének, de még fokozódnának is, Előttem van egy statisztikai kimutatás a múlt év terméseredményeiről. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) E kimutatásból kiderül, hogyha a 350.000 lakost számláló terület fejenkinti fogyasztását csak a régi országos átlagban számított 183-3 kilogramm búza és rozsban számítjuk is, az egész vidék 162.000 métermázsával kevesebbet termel, mint amennyire saját fogyasztásának fedezésére szüksége volna. Ha már most tekintetbe vesszük, hogy a 183'3 kilogramos átlagos fogyasztás a régi Magyarország egész területének fogyasztása alapján számíttatott ki, holott ismeretes dolog, hogy az erdélyi vagy a felvidéki lakosságnak jóval kisebb volt a fejenkénti szükséglete, mint a jelenleg Magyarország területén élő lakosságnak, beleértve a nyugat magyarországi lakosságot is, akkor a valóságos termésdeficit még nagyobb, egészen el is tekintve attól, hogy ma, amikor egyéb részben külföldi tápanyagoknak híján vagyunk, a búza- és a rozsiogyasztás különben is sokkal nagyobb, mint volt a háborút megelőzőleg. Már most honnan fogja venni Ausztria azt a több mint 162.000 métermázsa gabonát, mely a nyugatmagyarországi lakosság eltartására szükséges % Gazdaságilag célszeni-e olyan intézkedés, amely Ausztriát arra kényszeríti, hogy a külföldön legyen kénytelen ennyivel több gabonát saját lakosságának élelmezésére külföldi hitelekből beszerezni 1 Karafiáth Jenő: öngyilkosság! Gratz Gusztáv külügyminister : Azt hiszem, hogy már ez az egyetlen adat is bizonyítj a a nyugatmagyarországi kérdés felvetésének gazdasági te. évi mrírcz. hó 5-én, szombaton. kintetben teljesen hibás voltát. (Ugy van ! a baloldalon.) És ha az osztrák kancellár ur — mint tegnapelőtti beszédében kifejti — azt hiszi, hogy a nyugatmagyarországi lakosság a faj rokon Ausztriával való egyesülésért szívesen fogja cserébe venni azokat a nélkülözéseket, amelyeknek az átcsatolás keresztülvitele esetében ki lesz téve, akkor nagyon tartok tőle, hogy e tekintetben csalódás fogja őt érni, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) mert én nem hiszem, hogy a lakosságnak csak egy csekély töredéke is olyan könnyen fogja túltenni magát az átcsatolás után bekövetkező nagymérvű nélkülözéseken, mint az osztrák kancellár ur gondolja. Karafiáth Jenő : Éhen fognak veszni ! Gratz Gusztáv külügyminister : Hasonló a helyzet az állattenyésztést illetőleg. E tekintetben némileg megzavarja a tisztánlátást az a körülmény, hogy Nyugat-Magyarországnak tényleg relative igen nagy állatállománya van. Az ezen állatállomány eltartására szükséges takarmányszükségletet azonban a vidék lakossága eddig csakis a többi magyarországi termékek feleslegéből volt képes teljesen fedezni. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl) 1918-ban 385.000, 1920-ban 370.000 métermázsa takarmánynyal kevesebb termett ezen a területen, mint amennyi az ottani állatállomány eltartására szükséges volt. Már most gazdaságilag igazságosnak mondható-e egy olyan megoldás, amely Nyugat-Magyarországtól a virágzó állattenyésztésének fentartására szükséges takarmánymennyiségeket egy csapásra elvonná és ezzel lehetetlenné tenné annak a gazdasági ágnak fenntartását, amelyen Nyugat-Magyarország jóléte elsősorban alapul % De nem kevésbé káros volna Nyugat-Magyarország a trianoni szerződésben megállapított határainak végleges megrögzítése az ipar szempontjából is. A nyugatmagyarországi ipart két kategóriába lehet osztani. Az elsőbe tartozik a cukoripar, amely az átcsatolás esetében teljesen fentarthatlan volna, mert nyers anyaga, a cukorrépa, túlnyomó részben a határvonalon túli magyar területen, a Rába vidékén terem. A nyugatmagyarországi területen fekvő cukorgyárak közül legfeljebb egyik, még pedig a legkisebbik volna képes üzemét annyira amennyira fentartani. A második kategóriába tartoznak azok a vállalatok, amelyek tulaj donképen osztrák gyáraknak magyar területen alakult fiókjai, amelyek épen azért létesíttettek itt, hogy magyaT területen lévén, a magyar közszállitásokban részesüljenek. Az átcsatolás esetében tehát mindezen gyáraknak minden létjogosultsága megszűnnék. Senki sem fog osztrák területen két gyárat fentartani, mikor egyetlen gyárban racionálisabban és olcsóbban termelhet és mikor elesik az az ok, amiért egy másik gyárat magyar területen szintén fenntartott. Mi lesz tehát ennek következménye ? A gyárak egymásután be fogják szüntetni üzemüket, azok a munkások pedig, akik kenyerüket elveszítették, kénytelenek lesznek elvándorolni vagy
