Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-160

A Nemzetgyűlés 160. ülése 1921. tén kifejezte, ennek értelme sem volna. Hiszen azok a lokális jellegű határkiigazitások, amelyekre az az intézkedés célozna, a béke szerződés 29. cikke alapján amugyis biztosítva vannak és én a magam részéről sokkol célszerűbbnek is tartanám, hogy ezek a lokális jellegű határkiigazitások kellő technikai és műszaki képzettség figyelembevéletével összeállított határmegállapitó, bizottságokra, ne pedig a kormányok e célból kirendelt képviselőire bizassanak. T. Nemzetgyűlés ! Én tehát dacára azoknak a nehézségeknek, amelyek ugy az osztrák kancellár tir beszédéből, mint a nagykövetek tanácsának esetleges ujabb állásfoglalása folytán a nyugatmagyarországi kérdésben megindult tárgyalásokra vonatkozólag előállhatnak, a magam részéről még mindig azt remélem, hogy a tárgyalások folytatásának akadályai nem lesznek. Ezeket a tárgyalásokat mi továbbra is csak a Millerand-féle kísérőlevélben foglalt és a nagykövetek tanácsának már emiitett, január 23-iki jegyzékében újra elismert és megerősített igények alapján képzelhetjük el, ami szerint tehát a trianoni szerződésben megjelölt határok ott, ahol azok akár etnikai, akár gazdasági tekintetben meg nem felelnek, a népek szövetségének közbenjöttével módosíttatni fognak. Ez az a bázis, amelyen állunk és ezen túl nem terjeszkedtünk. Ennek folytán előre le kellett mondanunk arról, hogy a nyugatmagyarországi területre vonatkozó történeti jogainkat, vagy a megtartást követelő stratégiai érdekeinket érvényesítsük. Ott azonban, anol az uj határoknak etnikai, vagy gazdasági szempontból való tarthatatlansága, észszerütlensége és igazságtalansága kimutatható, a magyar kormány nézete szerint nemcsak lehetőség van a szükséges korrektúrák eszközlésére, hanem erre az entente az idézett kísérőjegyzékben erkölcsi kötelezettséget is vállalt. Az osztrák kormány, mint ezt Mayr kancellár ur tegnapelőtti beszédében is kiemelte, tényleg nem ismerte el, hogy a trianoni szerződéshez fűzött kísérőlevél ezen passzusából őrá bármiféle jogi kötelezettségek hárámolhatnának. Ausztriára nézve, az osztrák kormány álláspontja szerint, egyesegyedül a st.-germaini szerződés irányadó, amely az abban megjelölt határoknak csakis bizonyos lokális jellegű korrektúráit veszi kilátásba, nagyobb etnikai vagy gazdasági szempontból eszközlendő határkiigazitások megengedésére azonban semmi kötelezettséget nem hárít az osztrák kormányra. Ezzel szemben a magyar kormány részéről kifejezetten rámutattunk arra, hogy — habár ennek a felfogásnak a jogosultságát nem is tagadhatjuk — az osztrák kormány mégsem teheti túl magát a Magyarországnak szóló kísérőlevélből folyó konzekvenciákon. Mert ha ez a kísérőlevél közvetlenül nem is köti Ausztriát, mindenesetre köti magát az entente-ot, amely pedig a st.-germaini szerződés értelmében is a döntő szót mondja ki a határok végleges megállapításánál, mert hiszen a határmegállapitó bizottságban, amelyre ez a feléi'?' márcz. hó 5-én, szombaton. 431 adat rábizatik, öt entente-képviselővel csak egyetlen magyar és egyetlen osztrák képviselő fog szemben állani. Most tehát nem volna egyébről szó, mint arról, hogy a határoknak ez a megállapítása, mielőtt a határmegállapitó bizottságok összejönnének, az osztrák és magyar kormányzat között való barátságos egyezkedés utján történjék. Maga Ausztria is következetesen azon az állásponton van, hogy e kérdésben nem Magyarországgal, de az entente-tal áll szemben, tehát rá nézve sem lehet közömbös, hogy az entente minő álláspont mellett szegezte le önmagát és e tekintetben teljesen irreleváns, hogy az entente-nak ez az akaratnyilvánitása egy, az osztrák kormányra is kötelező vagy pedig valamely más okiratban van-e lefektetve. A közöttünk és Ausztria között folyamatba tett tárgyalások tehát — ismétlem — csakis azt célozzák, hogy a végleges, tehát gazdasági szempontból is igazságos határokat ne egy tőlünk idegen határmegállapitó bizottság állapítsa meg, de hogy azokra nézve kölcsönös, barátságos megegyezéssel magunk igyekezzünk egymás között megállapodni. De a kísérőlevél Ausztriára nézve kötelező erejének kérdése, a két kormány között e tekintetben fennálló nézeteltérés dacára sem birt eddig a tárgyalások során nagy gyakorlati jelentőséggel, mert az osztrák kormány elnöke már a tárgyalások megindulása előtt kijelentette, hogy dacára azon álláspontjának, amely szerint a kísérőlevél Ausztriát nem kötelezi, ő a maga részéről is kész diskusszióba bocsátkozni arról a kérdésről, hogy mely határvonal volna a trianoni békeszerződésbe foglalt határvonalnál etnikai és gazdasági tekintetben megfelelőbb, nem azért, mert a kísérőlevél ezt előírja, hanem azért, mert a két ország egymásközötti viszonyának jövőbeli alakulása szempontjából az ilyen értelmű megállapodást kívánatosnak tartja. Ezzel tehát ha nem is formálisan, de lényegileg meg volt adva az a közös alap, amelyen a tárgyalások eredményre való kilátással megindulhattak és ez az alap nem volt egyéb, mint különösen gazdasági tekintetben megfelelő határoknak közös akarattal és közös megegyezés utján való keresése. Igaz, hogy a kancellár ur nem titkolta, hogy alapjában véve csak csekély vidékekere nézve látja fenforogni azokat az aggályokat, hogy ezekre a területekre nézve gazdaságilag súlyos konzekvenciák fognak a területek Ausztriához való csatoltatása esetében előállani, amint viszont én sem titkoltam előtte, hogy a mi felfogásunk szerint a gazdasági érdekek azt kívánják, hogy a határok helyenként a régiek maradjanak. De ugy véltük, ha a tárgyalások kellő jóindulattal, az etnikai és gazdasági helyzet teljesen objektive is megállapítható ismérvei alapján fognak megindulni, a fennálló nézeteltérés áthidalhatónak fog bizonyulni, dacára azoknak a nagy eltéréseknek, amelyek a kezdetben nyilvánuló felfogások között fennállottak. Ezen az alapon indultak meg a részletes tár-