Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-160

426 A Nemzetgyűlés 160. ülése 1921. évi márcz. hő 5-én, szombaton. ez az eiv, — csináljanak maguknak egy tanácsot. Nagyon kérésen vagyunk ngyan, talán nem is érdemes elmondani, de ha érdeklődnek, elmondom a következőket : Héjj Imre: Kevesen vagyunk, de súlyos egyéniségek. Ereky Károly : Az egyenes adókra direkt rá fogok térni, a többire nem, miután azt tartom, hogy az ország közállapotáról és pénzügyi helyzetéről szóló adatokat, — amire nézve előkészültem — a Nemzetgyűlés nagyobb plénuma előtt mondhatom el, mint ahányan ma együtt vagyunk. De másrészről nem is akarom igen t. képviselőtársaim idejét most elrabolni. 1920 augusztus végén hoztuk az egyenes adókról szóló törvényt, amelyről a következő birálatot olvastam az Erner Kornél pénzügyi államtitkár kiadásában megjelenő Adóügyi Szaklapban (olvassa) : »Az 1920 : XXIII. te. külsőre hatalmas alkotás, 114 szakaszból áll, lényegében mégis csak fejelés. Egyenes adórendszerünket egyáltalán nem helyezi uj alapokra, hanem egyenlőtlenül emeli egyenes adóinkat.« Es azzal fejezi be, hogy ez az adónovella tulaj donképen adótragédiának nevezhető. Hasonlóképen elitélően nyilatkoznak Éber Antal és Paupera Ferenc bankigazgatók is, akik szintén elismert pénzügyi szakemberek és előre megmondották azt, hogy ez az egyenes adókra vonatkozó törvény nem valami szerenesés alkotás. Én a magam részéről itt a Nemzetgyűlésen felszólaltam és különösen egy passzusát kifogásoltam annak, t. i. a behajtásra vonatkozó intézkedését és kifogásoltam azt, hogy a behajtás az adóbevallástól függetlenül a pénzügyigazgatóság, illetve Budapesten az adófelügyelőség hatáskörébe adassék. Az 1920. évi augusztus 17-én tartott nemzetgyűlési ülésen a következőket mondtam (olvassa) : »az adókivetés azt a módját, amint ez a törvényjavaslat a jövedelmi adóra, a III. osztályú kereseti adóra előirja, határozottan sérelmesnek tartom, de elfogadom azért, mert olyan rendkívüli időket élünk, amikor nem lehet ilyen kérdések vitatásával az időt tölteni és nem akarom megakadályozni, hogy a törvényjavaslat pár napot is késsen törvényerőre emelkedésében.« A közbeszólásokra pedig, amelyeket Gaal Gaszton t. képviselőtársam tett, azt mondottam (olvassa) : »Ha megint normális állapotok lesznek, a polgárok nem fogják tűrni, hogy ilyen szabadságjogoktól megfosszák őket, t. i. attól, hogy az adókivetőbizottságok működjenek.« T. Nemzetgyűlés ! Hogy mennyire igazam volt és hogy akkor a Nemzetgyűlésnek nem lett volna szabad ugy elfogadnia ezt a törvényjavaslatot, amint előterjesztették, — igazolja az, hogy egyszerre csak megjelenik az Uj Nemzedékben egy hir, amely szerint azt mondta Hegedüs Lóránt pénzügyminister ur, hogy Ereky Károly szerencsétlen beszéde miatt Kaposváron agyonadóztatják igazságtalanul az embereket. Ez a szerencsétlennek mondott beszéd január végén hangzott el, ez a nyilatkozat pedig február első napjaiban történt és én gondolkozóba estem azon, hogy mi történhetett itt. Ekkor hallottam, hogy a pénzügyminister urnái egy negyventagu küldöttség járt ; tehát rögtön arra gondoltam, hogy az én szeretett kaposvári zsidóim jöttek fel és azok tettek ellenem panaszt. Azonban nem ugy történt, mert később meggyőződtem arról, hogy nem csak a zsidók voltak itt, hanem több keresztény iparos és kereskedő is, akik szintén panaszt tettek és megállapítást nyert, illetőleg a pénzügyminister ur kijelentette, hogy a kaposvári pénzügyigazgatóság túlságosan nagy adókat vet ki. Azután a pénzügyminister ur hirtelen elhallgatott. Én természetesen vártam, hogy a pénzügyminister ur lemegy Kaposvárra és rendet csinál ebben a kérdésben, amint Ígérte ; megígérte azt is, hogy nekem ugyanakkor válaszolni fog, amire én beígértem a viszonválaszt, — de természetesen mind e mai napig nem ment le és nem csinálta meg azt a rendet, amit az adófizetés terén igért. Ott természetesen az emberek, mint a méhek egy megbolygatott kasban, fel vannak zaklatva ; száz meg száz levélben fordulnak hozzám és sokalják, sérelmesnek tartják az adót. Megjegyzem, hogy a következő adókat vetették ki (olvassa) : Hadi nyereségadót kivetettek Barta Dezső divatárukereskedőre összesen 294.996 K-t, Frank Artúr fűszer- és csemege kereskedőre összesen 88.760 K-t, Spiegel Dávid üveges, porcellánkereskedőre 246.200 K-t, azután Schlesinger József fakereskedőre és téglagyárosra . .. Gunda Jenő : Jó nevek ! (Derültség.) Ereky Károly :... kivetettek összesen 473.032 K-t ; dr. Stetz László árvaszéki ülnökre összesen 52.423 K-t ; Márffy Emil földbirtokos hagyatékára összesen 183.474 K-t ; dr. Neubauer Ferenó ügyvédre 65.984 K-t ; Mayer Berecz mészárosra öszszesen 889.546 K-t. T. Nemzetgyűlés, felolvastam ezeket a számokat és csak azért olvastam a végösszegeket, hogy ne zavarjam a sok számadattal a gondolatmenetet. Ezek az összegezett számok azt mutatják, hogy három év alatt mennyi hadinyereségadót kell fizetnie egy kaposvári kisiparosnak és kereskedőnek. Természetesen, nem lehet azt mondani, hogy emiatt csak a zsidók panaszkodnak, •— mert ez a Mayer Berci keresztény mészáros és óriási összeget : 889.546 koronát kell hogy fizessen. Mikor az iparosok és kereskedők felszólítottak engem ebben az ügyben, azt mondtam nekik, hogy a törvény imperative előirja, hogy az, aki sokalja az adóját, fellebbezzen a pénzügyigazgatóságnál és ez majd a felszólamlási bizottság előterjeszti az ügyét. Ha pedig ennek a döntésével sincs megelégedve, akkor még mehet a közigazgatási bírósághoz. Igen ám, de az uj törvény intézkedése értelmében, amelyet itt helybenhagytunk, az összeget előbb le kell fizetni és csak azután lehet fellebbezni, tehát a fellebbezés abszolúte nem érinti a fizetési kötelezettséget. Ilyen összegek lefizetése