Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-160

A Nemzetgyűlés 160, ülése 1921. évi márcz, hó 5-én, szombaton, 427 pedig az egész kaposvári ipart és kereskedelmet megbéníthatja. Természetes, bogy miután nem én provokáltam ezt az adóharcot, hanem a pénzügyminister ur, az első gondolatom az volt, hogy ha a pénzügyminister ur nyilvánosan kijelenti az újságban, — amit minden ember olvashat — hogy Ereky . az oka, az ő szerencsétlen beszédeivel, annak, hogy Kaposváron ilyen erősen megadóztatták az embereket, akkor a pénzügyminister ur már informálva van és adatok jutottak a birtokába, mert különben abszolút jogtalan cselekedet volna egy pénzügyminister részéről, hogy kizárólag egy ellenzéki képviselőnek tulajdonítsa a magas adókivetést. T. Nemzetgyűlés ! Ezek után a következőket vagyok bátor megemlíteni : Valamennyien ismernek és tudják rólam, hogy én az ország érdekét nem rendelem alá soha semmiféle pártérdeknek, hogy én soha semmiféle igazságtalanságra nem vagyok kapható ; mert hiszen akik személyesen ismernek, tudják, hogy én az igazságért mindenen keresztülgázolok, mert az igazságérzés bennem nagyobb minden más érzésnél. (Ugy van ! johbfélől) Nem értem tehát, hogy miért kellett a pénzügyminister urnák ilyen kortesfogással épen engem bűnbakként odaállítani azért, mert a kaposvári pénzügyigazgatóság hibát követett el. A pénzügyminister urnák ilyen eljárása annyival kevésbé volt jogos, mert én voltam az, aki itt a Nemzetgyűlésen leszegeztem azt az elvet, hogy szerencsétlen dolog a jövedelmekkel összefüggő adók kivetését a pénzügyi hatóságokra bizni, mert azok nem képesek igazságosan kivetni ezeket az adókat, hanem ötletszerűen, besugások és egyéb oly adatok alapján vetik ki, amelyek nem mindig megbizhatók. Az olyan adókat, amelyeknek kivetése a finánctudomány körébe esik, igy pl. az illetékeket, díjakat, vámokat és tárgyi adókat stb., vesse ki tényleg a finánc, de az olyan adókat, amelyek az emberek jövedelmével és keresetével függnek össze, nem vetheti ki észszerüleg a pénzügyigazgatóság. De ha ez mégis megtörtént, akkor arra akarom megkérni a t. pénzügyminister urat,— aki, fájdalom, nincs jelen—hogy igyekezzék végre ő Kaposváron rendet teremtem, mert az adózó polgárok ott abban reménykednek, hogy azt, amit én elrontottam, a pénzügyminister ur majd jóvá teszi és a pénzügyminister ur fogja azt az adót leszállítani, amelyet, állítólag, egy ellenzéki képviselő agitációs beszéde miatt vetettek ki olyan nagy összegben. Azt hiszem, hogy a világtörténelemben még ilyen példa nem volt, hogy egy ellenzéki képviselőt azzal vádoljanak meg, hogy az ő beszéde miatt fizetnek az emberek sok adót. (Egy hang a középen ;> Ki vádolta ?) A pénzügyminister ur. Az Uj Nemzedékben kijelentette, hogy Ereky Károly szerencsétlen kaposvári beszéde miatt óriási és igazságtalan adókat vetettek ki egyes kaposvári polgárokra. Hiszen itt van a szöveg is. Ezt a nyilatkozatot többen olvasták az urak közül is. Egyébként remélem, hogy a pénzügyminister ur fog erre a felszólalásomra válaszolni és akkor lesz szerencsém a viszonválaszomban leszegezni az igazságot. Másodrendű dolog azonban az, hogy az én ügyemet miként intézzük el a pénzügyminister úrral. Fontos azonban az, hogy Kaposváron a hadi nyereségadónál figyelembe vétetett-e az a rablás, amely Kaposváron 1918 december 12-én történt és sok kárt okozott. Bizonyára méltóztatnak emlékezni, hogy 1918 december 12-én az akkori forradalomban a forradalmárok kirabolták Kaposvárt és roppant sok kárt okoztak a kereskedőknek és iparosoknak. Az erre vonatkozó intézkedés a törvényben ex pressis verbis benne van az 1920 : XXIIÍ. te. 70. §-a következőképen hangzik (olvassa) : »A hadi üzleti évek alatt a hadi nyereségadó szempontjából adómentesen foganatosított leírások helytálló voltának megítélésénél a háború, a két forradalom, végül az ellenséges megszállások okozta károk figyelembe veendők.« Ez nagyon törvényesen hangzik és magyarán azt jelenti, hogy azt a kárt, ami kárt a forradalmak okoztak, azt le szabad, sőt feltétlenül le kell vonni a hadi nyereségadóból. Az a kérdés, hogy ez Kaposváron megtörtént-e, akkor, amikor ilyen óriási összegek vettettek ki az egyes iparcsokra. A második dolog az, hogy a III. osztályú kereseti adónál itt a Nemzetgyűlésen törvényt hoztunk, hogy az 1919. évi III. osztályú kereseti adónak ötszörösét szabad csak kivetni III. osztályú kereseti adó címén az egyes adózó alanyokra. Méltóztassék most ezt ebből a szempontból elbírálni. Kaposvárott kivetették ennek az adónak húszszorosát, harmincszorosát és ötvenszeresét, holott ugyanaz a törvény azt mondja 77. §-ában (olvassa) : »Az 1919. évre előirt, illetőleg kivetett III. osztályú kereseti adót annak ötszörös összegében ujabb kivetés nélkül kell az 1920—1922. évekre előírni, ha az adó tárgya az 1919. év végéig nem szűnt meg. Azokra a kereskedőkre tehát, akik — s az általam felolvasottak legnagyobbrészt ilyenek —és azokra az iparosokra, akik. Kaposvárott már 1919-ben üzlettel birtak, nem lett volna szabad magasabb III. osztályú kereseti adót kivetni, mint az 1919. évi adójuknak ötszörösét. Mi lenne akkor, ha dacára annak, hogy megszavaztuk a Nemzetgyűlésen, hogy a földadó az 1919. évinek a tízszerese, egyszerre kivetnék annak husz-harmincszorosát ? Ugyebár akkor mindenki joggal protestálna és nemcsak hogy felebbezne, hanem jönne panasszal a földmivelésügyi miniszter urhez, hogy segitsen rajta, mert ez egy abszolút injuria volna. A harmadik dolog a jövedelmi adó. Sehol sem találtam intézkedéseket arra nézve, hogy ennek a kivetése megtörtént volna ; de amennyiben ez történik, itt szintén figyelembe kell venni ezt a princípiumot, mert különben ott is az igazságtalanságok egész sorozata fogja érni az állampolgárokat és valóban a törvény iránti tisztelet fog mogszünni. Méltóztassanak csak egy pillanatig meggondolni, hogy milyen lehetetlen ejlenmondásban vannak 54*