Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-160

A Nemzetgyűlés 160. ülése 1921, rég hoztunk, nem vált be, nagyon jó iskola­példája annak, hogy mi történik, amikor a Nemzetgyűlés többsége az ellenzéki képviselőnek felszólalását semmibe sem veszi. Én itt leszegez­tem és a ministereket egyenkint aposztrofáltam, hogy: Minister ur, hogyan fog ön intézkedni a saját ministerramában, ha a pénzügyminister ur ön felett diktátor. Es a minister urak egy­szerűen hagyták, hogy ezt csak bizzam rájuk. En tehát rájuk biztam és a tisztelt minister urak most panasszal jönnek a Nemzetgyűlés elé, hogy nem tudnak intézkedni, mert például nem tudom, milyen ügyben, azt hiszem, a tanitó­nó'k ügyében, szintén interpellált az egyik t. képviselő ur, és azt a választ kapta, hogy nem tudják elintézni az ügyet, mert a szakminis­terium meg van kötve és csak előkelő idegen a vallás- és közoktatásügyi ministerium a saját ministeriumában, amint azt ma maga a minis­ter ur kifejezte. Igen tisztelt Nemzetgyűlés! Többször fel­szólaltam már itt és nagyon sokat fogok még a többség fejére olvasni, (Mozgás jobbfelöl) mert minden egyes esetben, amikor felszólaltam, utó­lag bebizonyosodott, hogy nekem volt igazam. Benkő Gábor: Például a földgáznál! Ereky Károly: Legyen íryugodt tisztelt képviselőtársam, a földgáz még nagyon sok galibát fog okozni. Ha én egyszer azt mond­tam, hogy a földgáz ügye még nincs rendben, nem vagyok valami nagyon tökkel ütött ember, hogy azért egész életemben mindig földgázról beszéljek és »Jó reggeleket« kivánjak, amint azt a pénzügyminister ur mondta, de legyen nyugodt, hogy a földgázügyben kötött szerződésből -— meg vagyok győződve róla — nem lesz szer­ződés. Benkő Gábor: Azt mondtam én is! Schandl Károly: Nem is támad téged! Ereky Károly: Ha ő is ugyanazt mondja, akkor együttvagyunk és ha ellenem szól, akkor én mégis azt mondom, amit én akarok. Ezidőszerint az állami és társadalmi rend biztosítására vonatkozó törvényjavaslattal foglalkozunk. Én ennek is meg fogom majd mondani a hatásait előre, meg fogom egyesen mondani a jövő héten, amikor felszólalok a vitá­ban, hogy milyen hatása lenne ennek, ha pl. Bródy képviselő ur lenne belügyminister, ki fogom mutatni, milyen hatása lenne, ha Beniczky lenne belügyminister vagy ha Vázsonyi lenne az, és figyelmeztetni fogom a Nemzetgyűlést, hogy olyan törvényt nem szabad hozni, . > . (Egy hang jobbról: És ha Ereky lenne? . . . amelynek hatása más és más, aszerint, hogy ki a belügy­minister. (Felkiáltások : Minden törvény olyan !) Engedelmet kérek, rosszul méltóztatik tudni, itt van pl. egy konkrét példa, a földadótörvény, amely kimondja, hogy minden katasztrális hold után mennyit kell fizetni. Bárki hajtja végre, az eredmény ugyanaz. Ne tessék tehát azt mon­dani, hogy minden törvény egyforma. Fel fogom NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — VIII. KÖTET évi márcz. hó 5-én, szombaton. 425 olvasni, hogy milyen kifogásokat tettem az egye­nesadókra vonatkozó törvényjavaslat ellen és meg méltóztatik látni, hogy igenis itt vannak már bajok, mert a Nemzetgyűlés akkor sem hallgatta meg azt, amit indítványoztam. Talán méltóztatnak emlékezni arra, hogy egész életemben mindig az adó mellett izgat­tam, és egyszer Korányi volt pénzügyminister úrral is volt differenciám. 0 azt mondta, hogy én annyira izgatok az adó mellett, hogy egész demagógia lesz belőle. En ugyanis ama képvi­selők közé tartozom, aki a kerületemben azt hirdettem, hogy adót kell fizetni, mert sokkal okosabb, ha az emberek maguk fizetnek adót és bizonyos készpénzt befizetnek, mert akkor az illető tudja, mennyit fizetett, mig, ha a bankó­prés működik, nem lehet kiszámítani annak hatását, hogy milyen katasztrofálisan romlanak meg a nemzet vagyoni viszonyai, mennyire rom­lik le a készpénz. De ezt nemcsak én mondom, hanem Magyarország egyik legnagyobb pénz­ügyi tekintélye, Teleszky volt pénzügyminister ur a múlt év májusában egy ankéten kijelen­tette, hogy a legszerencsétlenebb, legegyolda­lubb, legigazságtalanabb adózás az, amikor az államhatalom nem adót szed készpénzben, ha­nem pénzt nyomat abból a célból, hogy ezzel fizesse ki az összes dologi és személyi kiadásait. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Miután nem­csak én voltam ezen a nézeten, hanem Teleszky, Popovics, Wekerle és a többi volt pénzügy­ministerek valamennyien, természetesen energi­kusan sarkamra álltam és követeltem a pénz­ügyminister úrtól, hogy a többi volt pénzügy­ministereket is hallgassa meg és ilyen indít­vánnyal jöttem a Ház elé. Talán arra is méltóz­tatnak emlékezni, hogy kértem, hogy miután Korányi nem szed adót, tegyünk melléje egy a volt pénzügyministerekből alakított pénzügyi tanácsot. Amint látom, ezt a javaslatot most maga Hegedüs Lóránt pénzügyminister ur ter­jesztette be, természetesen más tendenciával és nem bizonyos, hogy abban a formában, amint az most beterjesztetett, elfogadom-e, vagy sem. Nem azért, mintha örökösen ellenzékieskedni akarnék... (Egy hang jobbról: Nem a »Jó reggelt« miatt!) . . . hanem azért, mert itt most arról van szó, hogyha esetleg a Nemzetgyűlés kikapcsolását jelentené a pénzügyministerek tanácsa, akkor leszek bátor a többségnek nehe­zen felhívható figyelmét felhívni arra, hogy méltóztassék előre figyelni ezekre a veszedel­mekre és méltóztassék azokkal előre számolni. Még nem láttam ugyan a javaslatot, de amint már többször mondtam : Quidquid id est, timeo Danaos et dona ferentes. Ha arról van szó, hogy a törvényjavaslatban precízen kör­vonalazva lesz az, hogy volt pénzügyministerek csak tanácsot adhatnak, de minden törvény­javaslat és intézkedés ide, a Nemzetgyűlés elé tartozik, akkor ám legyen, — több szem többet lát, talán még a pénzügyministerre is érvényes 54

Next

/
Thumbnails
Contents