Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-160

424 A Nemzetgyűlés 160, ülése 1921. évi márcz. hó 5-én, szombaton. megkapja. Ezt az eljárást tovább folytatni célszerűségi szempontból sem kívánatos. Épen azért azt óhajtanám, hogy ez a dolog ugy rendeztetnék, hogy amely üszőborjuról minden hosszabb eljárás nélkül megállapittatnék, hogy az tenyésztésre nem kiválóan alkalmas, arra már a főszolgabíró megadhassa a levágatási engedélyt. Talán meg lehetne oldani ezt a dolgot közmegelégedésre ugy, hogy ezek az üszőborjuk, mondjuk, a főváros kórházainak, vagy egyes állami intézményeknek ellátására szolgálnának. Viszont a tenyésztés szempontjából kiváló egyedek gazdasági egyesületek közvetítésével vagy közreműködésével átvitetnének azokról a területekről, ahol bővében van az állatállomány, azokra a teriiletekre, mely területeknek állatállománnyal való ellátása, amelyek állatállományának sűrítése feltétlenül szükséges. Mindezeknél fogva a következő interpellációt ajánlom a földmivelésügyi minister ur nagybecsű figyelmébe (olvassa) : »Hajlandó-e a földmivelésügyi minister ur oly intézkedések elrendelésére, hogy a Dunántúl egyes részein túlságosan felszaporodott növendékmarhák az ország állatállományban kipusztult részeire átszállítva, szabadforgalomban értékesíthetők lehessenek, a nem kiváló egyedek a főváros kórházai és állami intézetei részére minden hosszabb eljárás nélkül húsellátás céljaira össze vásároltassanak?« Elnök: Az interpelláció kiadatik a földmivelésügyi minister urnák. A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Az az intézkedés, hogy az üszőborjukat nem szabad levágni, a háború alatt keletkezett. A háború előtt ez a gátló intézkedés nem volt* meg. A háború alatt, minthogy az egész hadsereget Magyarország látta el hússal ... Schandl Károly : Még a cseheket is ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister ;... és az állatállománynak óriási mennyiségét kellett igénybe venni, az akkori kormányok szükségesnek látták, hogy ezt a rendeletet kiadják. Ezek a rendeletek még érvényben vannak. Mindenesetre elbírálás tárgyát kell hogy képezze az, hogy ezen rendeletek fenntartandók lesznek-e a jövőben, vagy pedig elérkezett az ideje annak, hogy azok hatálya megszüntettessék. Minthogy ezek a rendeletek még fennállanak és minthogy láttuk és folyton jöttek a panaszok, hogy a tiszántúli, annak idején a románok által megszállott területekről állatállományunkat elrabolták s ott abban nagy hiány van : a földmivelésügyi ministerium értesítette az odavaló gazdákat, hogy menjenek el NyugatMagyarországnak egyes részeire, ahol különösen növendékállatokban felesleg van és ott vásároljanak be. Egyes gazdák meg is jelentek azokon a területeken, de az odavaló termelők oly magas árakat kértek, hogy egyáltalában nem vásároltak be semmit, hanem üres kézzel mentek haza. Ujabban ismét arról van sző, — hiszen épen a képviselő úrral tanácskoztunk e dologban — hogy ezeken a vidékeken, ahol ezek a kisebb állatok tényleg megszaporodtak, határozzák meg az árakat kilónkint. Az ármeghatározás ugy történnék, hogy kérdést intéznének a gazdákhoz az egyes járásokban, hogy mivel ott ennyi és ennyi felesleges állat van, mennyiért hajlandók azokat kilónkint átadni s ha erre a gazdák nyilatkoznak, akkor a földmivelésügyi ministerium értesiti a Tiszántúlnak azon gazdáit, akiknek állatra van szükségük, hogy állat van, ilyen és ilyen árért és akkor nem kell nekik bizonytalanra menniök és keresgélniük, hanem odamennek, ahol van állat, s ahol azt is tudják, mennyi árat kell érte fizetni, mert lemázsáltatják az állatot s a súly szerint fizetik a meghatározott árat. Ezt az intézkedést már most foganatosítjuk. Azután mérlegelés tárgyává fogom tenni a kérdést, — az illetékes gazdasági egyesületeket mindenesetre meg fogom kérdezni — és ha elérkezettnek látszik az ideje annak, hogy ezt a korlátozást megszüntessük, akkor azt fogjuk megszüntetni ós ezzel minden bajnak elejét veszszük. Mert az tény, amit a képviselő ur felpanaszol, hogy amikor a továbbtenyésztésre nem alkalmas állat eladható a mészárosnak is, ennek megállapítása bizony ceremóniával és költséggel jár, amit a kisebb gazda egyes borjuknál nem bir meg. A nagyobb gazda, akinek nagytömegben van borjúja, természetesen könnyebben meg tudja ezt csinálni. Ami engem illet, ennek a rendelkezésnek fentartását egy nappal sem kívánom meghoszszabbitani, mihelyt annak megszüntetésére az idő elérkezik és azt hiszem, most már itt lesz az ideje annak, hogy ezt a kormányrendeletet hatályon kivül helyezzük. Mielőtt azonban ezt megtenném, máris foganatosítjuk a vétel közvetítését, hogy az eladás könnyebb legyen. Ezekben voltam bátor válaszolni az interpellációra. Kérem válaszom tudomásulvételét. Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csukás Endre : Az igen tisztelt földmivelésügyi minister ur válaszát köszönettel tudomásul veszem. Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : tudomásul veszi-e a tisztelt Nemzetgyűlés a földmivelésügyi minister urnák Csukás Endre nemzetgyűlési képviselő interpellációjára adott válaszát, igen- vagy nem? (Igen!) A Nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Ki a következő interpelláló ? Héjj Imre jegyző: Ereky Károly! Ereky Károly; Tisztelt Nemzetgyűlés! A vallás- és közoktatásügyi minister urnák az a megjegyzése, hogy az a törvény, amelyet nem-