Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-160

A Nemzetgyűlés 160. ülése 1921. tatnék az ügy és ott az adópénztártól rögtön honoráltatnának a benyújtott utalványok. Gondolom, hogy ilyen módon a kérdést meg lehetne oldani. Már most azt kérdezi az interpelláló t. képviselőtársam, hogy hajlandó vagyok-e olyan megfelelő intézkedésekre, hogy a fent emiitett kategóriák illetményeikhez két hónap leforgása alatt hozzájuthassanak. Erre a kérdésre én nem tudok felelni, t. i. én nem tudom megitélni, hogy minden egyes esetet két hónap alatt el fognak-e intézhetni. Amennyiben rajtam áll, amennyiben az én csekély, energiám szükséges ehhez, akkor azt mondom, hogy igen. Amennyiben azonban esetleg oly tömege van az elintézendő ügyeknek, hogy a rendelkezésre álló munkalehetőségek szerint nem látszik valószinünek, hogy épen két hónap alatt fel lehet ezeket dolgozni, akkor azt kell mondanom ; nem tudom, nem valószinü. Abban az egyben azonban megnyugtathatom interpelláló t. képviselőtársamat, valamint a t. Házat is, hogy minden egyes eset, amely tudomásomra jut, a legszigorúbb módon azonnali elintézésre adatik ki és azontúl magát az egész kérdéskomplekszust, amint azelőtt is figyelembe vettem, az interpelláció hatása alatt fokozott mértékben figyelemre fogom méltatni és azon leszek, hogy ezek az ügyek, ha lehet nem is két, hanem egy hónap alatt, de mindenesetre a lehető legrövidebb idő alatt elintéztessenek. Kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csukás Endre; T. Nemzetgyűlés! Mivel a kultuszminiszter ur szavaiból meggyőződtem arról, hogy nemcsak jóindulatulag kezeli a dolgot, hanem érti és tudja a módját, hogyan kell ebben a tekintetben intézkedni, azért válaszát köszönettel tudomásul veszem. Félreértett szavaim helyremagyar ázása céljából azonban megjegyzem, hogy a két hónapot nem a már összetorlódott iratok elintézésére vonatkoztatom, hanem ugy értem, hogy ha megfelelő uj decentralizált eljárás fog majd folyamatba tétetni és ily intézkedések vitetnek majd keresztül, akkor ezen eljárás kapcsán tétessék lehetővé, hogy a tanítók illetményeikhez két hónap alatt hozzájuthassanak. Elnök: Következik a határozathoztal. Tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a vallásos közoktatásügyi minister urnák Csukás Endre nemzetgyűlési képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen !) A Nemzetgyűlés a választ tudomásul veszi. Ki a következő interpelláló : Héjj Imre jegyző: Csukás Endre! Csukás Endre : T. Nemzetgyűlés ! Ennek a megcsonkított, kifosztott, szerencsétlen országnak legnagyobb kincse az ő állatállománya. Ugy látszik, a termés igen sokszor megcsal évi márcz. hó 5-én, szombaton. 423 bennünket, ugy hogy kizárólag a termést Magyarország legnagyobb értékének tartani nem lehet. Az állatállomány nincs ilyen állandó változásnak kitéve, mint a terméseredmény s ezért joggal mondhatom, hogy Magyarországnak ma legféltettebb, legdrágább kincse, melynek szaporodása mintegy az állam anyagi létérdeke: az állatállománya. Nagyon bölcsen és okosan cselekedett tehát a földmivelésügyi kormányzat akkor, amikor az állatállományt, ezt a drága kincset különböző rendelkezésekkel megóvni és annak szaporodását előmozdítani igyekezett. Sajnos, a Tiszántúl és az Alföld legnagyobb részében jelenleg is ugy áll a helyzet, hogy ezek a részek állatállományukból kifosztva rá vannak szorulva, hogy a pusztán maradt területeket és az üresen maradt istállókat a szükséges állatállománnyal benépesítsék. Ezek a rendelkezések azonban az ország egyes vidékein sajátságos helyzetet idéztek elő. T. i, Nyugatmagyarország egyes részein, főkép Vas és Zala megyében az a helyzet állott elő, hogy amidőn a földmivelésügyi ministerium kibocsátotta azt a rendeletet, hogy a tenyésztésre alkalmas üszőborjukat levágni nem szabad, ezeken a vidékeken, melyeknek állatállománya meg volt a békebeli nagyságban, az üszőborjuk annyira elszaporodtak, hogy ma már igen sok olyan kisgazda van, akinek az istállójában az üszőborjuk nem férnek el (Felkiáltások jobbfelöl: Hála Istennek!) és kénytelenek emiatt sokszor az értékesebb állatokat eladni, mert az üszőborjukat sem értékesíteni nem tudják, sem le nem vágathatják. Itt most olyan intézkedés szükségessége forog fenn, hogy azon vidékek állatállománya, melyek állatállományában ujabban ez a szaporulat oly mértékben állott elő, hogy már közgazdasági érdekekből is szükséges, hogy ez az állapot megszüntettessék, csapoltassék le oly vidékekre, ahol az állatállomány hiányos s ahol a gazdáknak arra szükségük van. Viszont a gazdák Nyugatmagyarországon szabadittassanak fel az alól a teher alól, hogy értékesebb állatokat kelljen ma úgyszólván elprédálniuk azért, mert ezek az üszőborjuk nagyon felszaporodtak. Meg van ugyan kivételesen engedve, hogy a tenyésztésre alkalmatlan üszőborjukat levágathassák, de ez az eljárás olyan hosszadalmas, hogy annak, kivált a szegényebb gazdák, magukat alá nem vethetik. Ki kell ugyanis hozni elsősorban az állatorvost, aki bizonylatot állit ki arról, hogy az az üszőborju tényleg tenyésztésre alkalmatlan, ekkor ezzel az állatorvosi bizonylattal felszerelt kérvényt kell intézni a vármegye alispánjához és a vármegye alispánja adja azután meg az engedélyt a le rágásra. Méltóztassék most elgondolni, mennyi költségébe és utánjárásába kerül egy kisebb exisztenciának, míg 20—25 kilométernyiről állatorvost hozat, mig azzal az állatot megvizsgáltatja, mig a kérvényt beadja, s erre a választ