Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-148

-iïfi À Nemzetgyűlés 148. ülése 1921. oldalon.) Igaz, hogy-most már — sajnos — csak öten vagyunk, akik ellene szavaztunk ... Meskó Zoltán : De valamennyien szabad királyválasztók. Balla Aladár : ... tehát még most is ugy látom, hogy a futamodásnak jobb és kellemesebb módját választották maguknak. Amidőn kénytelen voltam kitérni arra, hogy miért jövök ma a Ház elé, talán egy kissé pongyolás adathalmazzal, méltóztassék ezt annak betudni, hogy kénytelen voltam e provokáció folytán már ma felszólalni. A sajtószabadságról szeretnék beszélni, t. Nemzetgyűlés. (Halljuk ! Halljuk ! jobb felől.) Nagyon jól méltózratnak tudni, hogy ami Amerikának július 4-ike, Franciaországnak július 14-ike, az a magyar nemzetnek március 15-ike. (Ugy van ! a jobboldalon.) A nemzet felszabadulásának, a közszabadságok kivívásának dicső napja ez és mint ilyen, nálunk is nemzeti ünnep. (Ugy van ! jobbfelöl.) Évszázados elnyomatás után — igaz, hogy csak rövid tizenhét hónapra — ezen a nagy napon szerezte vissza 1848-ban a magyar nemzet szabadságát . . . Benkő Gábor : Jött a Habsburg, elnyomta. Balla Aladár: Ezen a napon alkotta meg a közszabadságok tizenkét parancsolatát s azok elsejévé, legfontosabbikává a sajtószabadságot tette meg. Kossuth nagyon helyesen jelentette ki, hogy : tegyétek szabaddá a sajtót, a többi szabadságot majd én meg fogom szerezni. A dicsőségesen, de csak néhány hónapig kormányzott Batthyány Lajos ministeriuma az 1848 : XVIII. tcikkel visszaállította a sajtószabadságot s eltörölte a cenzúrát, mondván, hogy ezentúl mindenkinek megengedik, hogy gondolatait szabadon közölje és terjessze. Amikor én ennek a nagy napnak dicsőségéről és erről a nagyszerű vívmányról akarok itt megemlékezni s amikor meg akarom állapítani, hogy sehol a világon nem volt még olyan önkényes, perverz cenzúra, mint most Magyarországon, (Ugy van ! Ugy van ! jobb felől.) akkor nyomatékosan hangsúlyozni kívánom, hogy a sajtószabadságot nem valami törvényen kívül álló vagy nyakló nélküli intézménynek képzelem, hanem olyannak, amely lehetővé teszi, hogy minden igaz szót, minden igaz gondolatot meg tudjak írni. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon") Orbók Attila : A panamákat is ! (Felkiáltások a jobboldalon : Hiszen azok igazafc !) Balla Aladár : Természetesen, emellett üldözni és szigorúan büntetni kívánom azt, aki a sajtó felhasználásával nem igazat ír, hanem rágalmakat mond el és nem azt kívánom, ami eddig volt, hogy néhány évre terjedő büntető eljárással akarják az igazságot kibogozni. Meskó Zoltán : Börtönt*annak, aki a magánbecsületbe gázol! (Ugy van! a jobboldalon.) Balla Aladár: Sajtótörvény hozandó tehát a magyar törvényhozás által, amely mellett sajtó minden jónak, minden igaznak minden erkölcsnek, erénynek és minden igazságnak, hirdeéri február hó 19-én, szombaton. tője legyen, az elnyomottaknak, a gyengéknek védelmezője, de egyszersmind az erkölcstelenségnek, a korrupciónak és az állam elleni izgatásnak igaz büntetője, szigorú birája legyen. (Élénk helyeslés jóbbfelol.) A sajtó terén korlátozást csak egy helyen tudok elképzelni és megengedni s ezt különösen a mozgósítás és háború idején gondolom, amidőn a legmagasabb államérdek esetleg veszélyeztetve van, ha minden korlát nélkül szabadon foglalkozhatnánk a nagy hadműveleti kérdésekkel. De békében, mint amilyenben most élünk és félig-meddig normális időkben az egyéb státusérdekek meg vannak védve a büntetőhatalom sújtó erejével, s talán meg van védve a minden becsületes magyar újságíró lelkében élő igazság és lelkiismeretesség erejével. Amikor tehát megállapítom, hogy igazi jogrend, konszolidáció csak ott lehet, ahol a gondolatot, a véleményt szabadon lehet nyilvánítani, természetes, hogy a másik oldalon azt kívánom, hogy mindaz, ami törvénybe ütköző cselekmény, a sajtó utján ne dicsőíttessék és ilyen módon ne propagáltassék. T. Nemzetgyűlés S Az utóbbi időben különösen sokat hallottuk, hogy miért is kell ezt a cenzúrát fentartani. Bizonyos hypokiita indokolással azt mondják, hogyha a sajtót szabaddá teszik, akkor nagyon könnyen a hazaárulás és a belrend elleni izgatás bűnébe eshetik. Jó Istenem, hát a kormány az iyen veszedelmekkel szemben másképen nem tud védekezni, mint ugy, hogy önkényesen, minden ráció nélkül ráfekszik a sajtószabadságra ? Én, t. Nemzetgyűlés, konkrété kívánok egy kis javaslattal, útbaigazítással szolgálni, amennyiben talán a kormány ezek hiányában szenvedne. Tessék az 1914. évi XIV. tcikket novelláris utón egy kicsit megfejelni, akkor, amikor — remélem — most már néhány nap múlva eltörli a sajtócenzurát a mélyen t. ministerelnök ur (Derültség és ellenmondás balfelől.) — tessék megfejelni pár szakaszszal, melyben ki van mondva, hogyha pedig valaki sajtó utján bűncselekményt követ el, a feljelentéstől számítva tizenöt napon belül olyan büntető eljárással igyekezzenek jogerős ítéletet hozni, melyben a sértett elégtételt kap és nem számithat senki a sajtószabadság mellett arra, hogy évek múlva elmosódik az a nagy vád s az illető kibújik a büntetés alól. Ez az egyik ok. Ehhez azonban még egyet kívánok hozzátoldani. Ne elégedjünk meg azzal, hogy csak erkölcsi elégtételt adjunk a megtámadottnak, hanem amennyiben anyagi kárt szenvedett valaki, tessék — ugy, amint az amerikai sajtótörvénynél látjuk — az anyagi kárt is megállapítani és súlyosan büntetni ezen a téren is. Azonkívül —amint olvasom is és igen sokan a szakemberek közül ezt hangsúlyozzák — a sajtókamara intézményének felállításával is lehet foglalkozni, de abból a szempontból, hogy amig egyrészt ez az autonóm testület, ez az autonóm szerv az ő fegyelmi hatóságánál fogva lehetetlenné fogja