Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-148

A Nemzetgyűlés 148. ülése 1921. évi február hó 19-én, szombaton. 37 tenni, hogy a toll forgatója méltatlanul megmaradhasson a kamara tagjai sorában, másrészt a közhatalom túlkapásaival szemben ez a sajtóintézmény a sajtó munkásait is meg tudja védeni. (Igaz. Ugy van!) Ha mi ezeket a rendelkezéseket törvénybe foglalva megteremtjük, akkor a közérdek megóvása szempontjából nincs szükségünk más garanciára, nincs szükségünk cenzúrára, sajtóbojkottra, vagy a tájékoztató bizottság bölcs és legbölcsebb tanácsaira. (Derültség jobb felől.) Azt mondják, hogy közérdekbe ütköző dolgokról irni nem szabad. Hát ki állapit ja meg, hogy mi ütközik a közérdekbe ? A sajtótájékoztató bizottság, vagy a mélyen tisztelt, különben nagyrabecsült ministerelnök ur, vagy a sajtóban még nála is nagyobb ur, a sajtódiktátor, Eckhardt Tibor ministeri tanácsos ? Majd a törvény fogja megállapítani és csak a törvénynek szabad megállapítani, hogy mi ütközik a közérdekbe. Somogyi István : És addig, amíg törvény nincs ? Orbók Attila : Novellári

s utón három nap alatt meg lehet csinálni. Somogyi István : Akkor azt tetszik majd mondani, hogy a pénzügyi javaslatokkal miért nem jönnek. Balla Aladár : Ezt én soha nem mondtam, én megszavaztam egy óra alatt három törvényjavaslatot, amikor a pártfegyelem ezt így kívánta tőlem. Most végre felszabadultam a pártfegyelem béklyói alól és ugy fogok cselekedni, ahogy hazafias lelkiismeretemmel megegyeztetve, azt jónak fogom látni. Somogyi István: Felelős akárhogy. Balla Aladár : A legnagyobb visszaélést ezzel a sajtócenzurával épen a külpolitika terén követik most el, még pedig azzal, hogy itt óvatosan kell eljárni és, amint különben tegnap a szakemberek részvételével megtartott sajtóankéten is szóvá tették, ott megmondták, hogy a hadügyi, külügyi, pénzügyi és nem tudom milyen szempontokat figyelembe véve a cenzúra majd szabadabbá lesz. A külügy terén alkotmányosan kormányzott demokratikus országban, amilyen Anglia is, csak két tekintetben ismernek bizonyos korlátozást a sajtó kezelése körül. Ott is természetesen nem a kormány, nem a sajtódiktátor, hanem az angol állampolgár elkiismerete az, amely őrködik ezen érdekek megóvása felett. Két érdek, két szempont az irányadó : a bizalmas jellegű jelentéseket és utasításokat, valamint a propaganda természetű intézkedéseket akár tiltva, akár pedig magától értetődőleg az illető lelkiismeretére bízza, nem szokásos a nyilvánosság elé hozni. De hogy a külügy most, mikor négyszáz év után végre mégis szabaddá vált ez az ország, noli me tangere legyen és a nemzet akaratával teljesen ellentétes külpolitikát csináljanak, ami különben a mélyen t. liberálisan gondolkodó, de az osztrákokat nagyon szerető Gratz külügyminister politikája ; ebbe mi nem megyünk bele

3 t. ministerelnök ur. Megengedem, hogy nehéz az ő pozíciója, nem tagadom. Hiszen ő, mikor a nagy, akkor még egységes kormányzópárt értekezletén expozéját kifejtette, hallhattuk, hogy a múltban és a jövőben is ő az Ausztriával való politikai és gazdasági szoros kapcsolatnak volt és marad híve. Benkő Gábor: Ez nekünk nem kell. Meskó Zoltán : A kapcsolattal egyedül maradhat. Balla Aladár : Én értem, hogy akinek külpolitikai mentalitása ilyen, az hajadonfővel nem akar kimenni a magyar nap alá. Elképzelem, tudom és hiszem, hogy sokkal jobban szeretné, ha ezeknek a politikai tendenciáknak keresztülvitelében ezek a gondolatok a vaskalap alatt elrejthetők lennének. (Derültség jobbfelól.) Ez természetes is, nem is lehet rossznéven venni. De hogy az alkotmányosan kormányzott országban más külpolitikát kell csinálni és ezt egyetértésben a néppel, a nép hozzájárulásával, lelkes támogatásával kell megcsinálni, az bizonyos és legyen meggyőződve róla t. ministerelnök ur, hogy akkor sokkal nagyobb tekintélyünk lesz a külföld előtt, mintha azt látják, hogy csak in camera sinceritatis kezelik ezt a külügyi politikát. (Ugy van ! jobbfelől.) Mielőtt interpellációmat befejezném, kénytelen vagyok, akármilyen pongyola módon állítottam, össze a mostani dicső magyar cenzúráról egyes jellemző adatokat, azokkal foglalkozni. »Magyar szó« cím alatt egy vezércikk akart megjelenni, amelynek rettenetes hadiérdeket sértő passzusa igy szól (olvassa) : »Némaságba fojtva Kossuth Lajos magyar és népi öröksége. A cikkek, amelyek szólnak a Kossuth tanításaihoz leghívebb mai magyar csoportosulás, Nagyatádiék mellett, irgalmatlan martalékává lesznek a cenzúrának.« Szegény Nagyatádi, kár, hogy nincs itt volt vezérem, legalább látná, hogy mennyire honorálják az ő guvernementális magatartását i Míg a másik oldal szabadon gyanúsíthatja és lekatilinázhatja a magyar népi okosságnak, erkölcsnek és tisztességnek ezt a megragadó és férfias megtestülését. Az aktív, a kormányzó és a Nemzetgyűlés többségének bizalmából uralmon lévő minister védelmét korlátlanul letilthatja a kis ministeri tisztviselőcske, a nagyhatalmú cenzor ur.« Ugyebár ez egy óriási nagy hadügyi érdeket, külügyi érdeket, pénzügyi érdeket sértő cikk volt, ezt természetesen, miután Nagyatádiról volt benne szó, és az ő szeme kinyílhatott volna, le kellett tiltani. (Derültség jobbfelől.) A második ilyen letiltott cikk cime : »Vigyázz a molyra !« Az újság látta, hogy semmiről sem lehet irni, hát vezércikket próbált irni a molyről, Nem tagadom, hogy igen maliciózus dolog, de végtére a melyről akart írni. Néhányan nem értették meg, hogy milyen molyt gondol. Orbók Attila ; A Bach-korszak-trükkpket kell elővenni,