Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-160

À Nemzetgyűlés 160, ülése 1921. tisztviselőkről egyáltalában nem beszéltem. Kénytelen vagyok felolvasni beszédemnek azt a részét, amelyet a minister ur is felolvasott, hogy »a közéleti tisztesség terén nincs meg a kellő ellenőrzés«. így tehát a tisztviselőkről egyáltalában nem szólok és távol áll tőlem, hogy a tisztviselőket értettem volna, különben sem szoktam általános vádakkal senkit sem illetni. A továbbiak folyamán mondtam azt, hogy egy ember kezében olyan diszkrecionális hata­lom van, amely jogos aggodalmat kelthet min­denkiben, aki a dolgot objektíve akarja vizs­gálni. Ezt az állításomat fentartom most is, mert mikor egy ember kezében olyan jogok vannak, mint a fakormánybiztos ur kezében, hogy ítélhet erdők élete és halála felett telje­sen belátása szerint, akkor igenis megáll az az állitásom, hogy ez jogos aggodalmakat kelt­het mindenki szemében. Egyébként rá akarok még mutatni arra, hogy mivel pár napig távol voltam, nem hoz­hattam el azokat az adatokat, amelyeket az igen t. minister urnák múltkor Ígértem, de tudomásom van róla, hogy egyes erdők vágható fájának 60°/o­át kivágták, továbbá kipusztítot­tak 25—30 éves tölgyfaerdőket. Méltóztatnak tudni, mit jelent ez az erdőre nézve ! (Mozgás.) Igenis történtek olyan esetek, — az erdők úgyis igen nagy veszedelemben forognak — amelyek ezt az aggodalmamat teljesen jogosnak és igaz­ságosnak tüntetik fel. En tehát nagyon köszönöm a t. minister urnák, hogy ebben a kérdésben felszólalt és beszéde különösen azon részének örülök, amely a fakormánybiztosság mielőbbi megszüntetését helyezte kilátásba. (Helyeslés balfelöl.) Elnök : A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : En mindenesetre kérném azokat az adatokat, amelyeket a t. képviselő ur ígért, . . . Örgr. Pallavicini György: El is fogom hozni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : . . . mert még a kormánybiztosság fenn­állása mellett is ezek az ügyek bizonyos tekin­tetben a földmivelésügyi minister hatásköre alá vannak rendelve. Azok felett tehát én rendelkezem. Egyet még szükségesnek tartok megemlí­teni. Ami a faár megállapítását illeti, én azt hiszem, hogy erdőtulajdonosaink nem nagyon panaszkodhatnak. A helyzet az, hogy amikor rekviráljuk és olcsó áron maximáljuk a gabonát, az erdőknél nem tettük ezt ugyanilyen mérték­ben. (Igaz ! TJgy van ! jobbfelöl.) En kijelentettem azt is, hogy hozzám jöt­tek kívánságokkal, hogy intézkedjék a kormány aziránt, hogy minden erdőtulajdonos köteles legyen erdejéből annyi fát eladni, amennyi a környéknek vagy a községnek ellátására feltét­lenül szükséges és hogy határozza meg az ára­ér? mér ez. hó 5-én, szombaton. 413 kat, nehogy az erdőtulajdonosok, akik Magyar­országon legnagyobbrészt nagybirtokosok, szerte­len árakat kérhessenek. Ez az intézkedés azon­ban nem történt meg és a közönség a faellátás tekintetében igazán azoknak az erdőtulajdono­soknak jóindulatára volt utalva, akik hajlandók voltak a lakosságot fával ellátni. Etekintetben, azt hiszem, sem a kormányzatot, sem a fakormány­biztosságot semmiféle vád nem érheti. Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet titán.) Elnök ; Az ülést megnyitom. Szólásra követ­kezik ? Gerencsér István jegyző: Berki Gyula! Berki Gyula: T. Nemzetgyűlés! Az utóbbi hónapokban egyrészt a magyar sajtónak a ha­sábjain, másrészt pedig privát értesülések alap­ján sok mindenféle hirek terjedtek el Baranyá­ról és a szerb királyi csapatok által megszállott területeken történt eseményekről. Miután ba­ranyai ember vagyok, érdekeltek azok a vi­szonyok, amelyek ott vannak és hosszas távollét után módját ejtettem annak, hogy családom meglátogatása céljából lemenjek Baranyába és ott személyes tapasztalatok alapján győződjem meg azokról a viszonyokról, amelyek ott tényleg megvannak. Mert azok a hirek, amelyek a magyar sajtó hasábjain napvilágot láttak, már az első pillanatban is azt a benyomást keltették bennem, hogy ezek a hirek rendszerint szub­jektív szempontokból származnak s vagy túl­zottak, vagy talán jóakaratból olyan színezetűek, amelyek alkalmasak arra, hogy a magyar köz­véleményt olyan irányba tereljék és vezessék, hogy azután azoknak az eseményeknek megíté­lésében hiányozzék ugy az illetékes tényezők részéről, mint a magyar sajtó részéről is az igazi objektivitás. Megvallom, t. Nemzetgyűlés, hogy bizonyos aggodalommal léptem át a demarkácionálási vonalat, mert a szerb megszállás első idejében az októberi forradalom után és a kommün alatt az ottani magyarság ellenállásának megszerve­zésében igen tevékeny részt vettem s el voltam arra készülve, hogy nem a legbarátságosabb fogadtatásban lesz részem. Barátaim intettek is attól, hogy ezt a vállalkozást megreszkirozzam ; azonban végre is győzött bennem a szülővárme­gyém és a családom iránti ragaszkodás és elha­tároztam, hogy hazamegyek. Tartozom az igazságnak azzal, hogy meg­állapítsam, hogy az ó-szerbiai szerb királyi csa­patok tisztjei (Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) és a szerb polgári hatóságok teljes udvariassággal viseltettek velem szemben s általában, — az in­formációim szerint — általános meggyőződés Baranyában az, hogy ami baj és kellemetlenség ott a magyar lakosságra származott, az tulaj­donképen az újvidéki Narodna Uprava tagjaitól ered, akik inscenálták a baranyai megszállást és a baranyai polgári igazgatás bevezetését.

Next

/
Thumbnails
Contents