Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-160

414 À Nemzetgyűlés 160. ülése 192: Benkő Gábor: Erdélyben is ugy van! Berki Gyula: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak megengedni, hogy arra tekintettel, hogy én a baranyai kérdést nem egy lokális kérdésnek tekintem, (Helyeslés jobbfelöl.) — mert ennek a kis csonka Magyarországnak egy nagyon értékes része Baranya vármegye és azok a részek, amelyek a Bácskából, Tolnából stb. meg vannak szállva a szerb királyi csapatok által — szíves türelmüket hosszabb ideig vegyem igénybe, mert felszólalásommal azt a célt akarom szolgálni, hogy az ottani viszonyokat, amelyekbe alaposan belenéztem, hűségesen feltárjam és hogy a t. kormányhoz és elsősorban a külügyminister úrhoz forduljak ezzel a kérdéssel. Nagyon sajnálom, hogy a t. kormány tagjai közül senki sincs jelen, ami mindenesetre kifogás alá eshetik, mert az interpellációk között lehet néhány olyan interpelláció is, mely megérdemelné a kormány részéről is a megfelelő érdeklődést. (Ugy van! balfelöl.) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Ha mi az ottani állapotokat meg akarjuk érteni, akkor nekünk vissza kell mennünk egészen az 1918-as állapotokig. Amikor a harctereken felbomlott a katonai rend és hazaözönlött a katonaság, néhány nap múlva megjelentek Baranyában a szerb megszálló csapatok, ószerbiai csapatok jöttek Baranyába és azok ott — ott voltam és láttam magatartásukat, — teljesen korrektül viselkedtek. Az első időben abszolúte nem volt más szándékuk, mint Baranyának katonai megszállása. Amikor néhány hónapot ott eltöltöttek és megalakult Bácskában az újvidéki Narodna Uprava, ennek a kebelében merült fel az a gondolat, hogy Baranyába és Bácskába is be kellene vezetni a katonai megszállás mellett a polgári igazgatást is. A polgári igazgatás bevezetése Baranyába, — ahogy én arról meggyőződtem — semmi körülmények között sem állott a belgrádi kormány szándékában ; hogy azután a Narodna Uprava által bevezetett polgári igazgatást a katonai megszálló csapatok megtűrték, ezt — egészen természetesnek kell tartanunk. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Akkor, amikor a polgári igazgatást bevezették, — hiszen a baranyai lakosság 63°,'o-a színtiszta magyar és a hazafias érzésű svábok és sokácök hazafias érzésben nemcsak hogy sokszor versenyeztek a magyarokkal, hanem cselekedeteikkel és határozott hazafias magatartásukkal példát adtak még a magyaroknak is, — akkor mi ott' egy ellenállást szerveztünk és ennek az volt a célja, hogy az SHS. polgári igazgatásának ottani megszilárdítását megakadályozzuk. A mi akciónk sikerre is vezetett. 1919 márciás *2-án ennek az akciónak szervezőit a Narodna Uprava intervenciójára internálták s az ínternáltságunkban a belgrádi kormány egy futárja keresett fel bennünket Szerb-Mitrovicán és azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy utazzunk Belgrádba és . évi márcz. kő 5-én, szombaton. ott állapodjunk meg a baranyai viszonyokra vonatkozólag a belgrádi kormánnyal. Közülünk néhányan, igy Makay István pécsi városi tanácsos is, Belgrádba utazott s ott egy Írásbeli megállapodást kötött a szerb kormánnyal és a szerb királyi csapatok vezérkari főnökével. Ennek a megállapodásnak a lényege az, hogy ők Baranyából az SHS. polgári igazgatást kivonják és a csapataikkal visszavonulnak egészen Baranya csücskéig, a Karasica vonaláig, amely vonal később mint demarkácionális vonal lett kijelölve. Ez történt 1919 március 16-án. Március 17-ikére ki volt tűzve a polgári igazgatás átvétele és március 19-ére el volt rendelve a csapatok visszavonulása. A visszavonulást meg is kezdték, Erdő-Csokonyát és néhány községet ki is ürítettek, visszavonták a vonalukat és szukceszive tovább folytatták volna a visszavonulást, hogy ha nem jött volna közbe 1919 március 21-én a szomorú emlékezetű kommün ; mert akkor, amikor Kun Béláék a kommunizmust Magyarországon bevezették, a szerb csapatok az entente-tól azt a megbízást kapták, hogy visszavonulásukat hagyják abba, mert semmi körülmények között sem lehet a vörös Magyarország részére nagyobb területet biztosítani és addig tartsák a vonalat, amig Magyarországon a viszonyok változni nem fognak. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Mindezt csak azért mondom el, mert ez élénken megvilágítja, hogy nem egészen ugy állanak a dolgok, ahogy itt a Nemzetgyűlésben is már többízben szóbeszéd tárgyát képezték. En már a júliusi zárt ülésen rámutattam arra, hogy valamikor meg fogja állapítani a história, hogy a magyar külügyi kormányzat attól az időponttól, amikor a kommün megbukott, nem kezelte a magyar külügyi kérdéseket azzal a határozottsággal és aktivitással, (Ugy van! jobbfelöl.) és a baranyai kérdést sem kezelte azzal a megbecsüléssel, ahogy ez a kérdés és általában a külügyi kérdések megérdemelték volna. (Ugy van! Ugy van!) Tisztelt Nemzetgyűlés ! En nyíltan megmondom, hogy a külügyi kormányzatnak különösen az a szaka, amikor gróf Csáky Imre volt a külügyminister, szomorú fejezete volt a mi külügyi kormányzatunk történetének. Soha passzivebb ministert nem láttam a külügyministeri székben, mint amilyen ő volt. Akármilyen kérdésben fordultunk hozzá, ő mindig kitérő választ adott, mindig másnap, harmadnap akart a kérdéshez hozzányúlni, tényleg azonban nem tett semmit. (Ugy van! Ugy van! jobb- és baloldalon.) En sokat gondolkoztam azon, hogy ez a külügyminister ur miért fél annyira a kérdésekhez hozzányúlni és rájöttem arra, hogy ennek az az egyetlen oka, hogy ő abban a meggyőződésben volt, hogy ha ő mindent enged a maga