Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-148
À Nemzetgyűlés 148. ülése 1921. évi február hó 19-én, szombaton. 35 A Kacziány-ügyről én a sajtóból értesültem választókerületemben. Megállapítottam az első pillanatban azt, hogy a sajtó egy bizonyos része tendenciózusan állította be a Kacziányügyet. Nem voltam hajlandó Tisza István emlékének nagyságára való tekintettel az ügyet a nyilvánosság előtt tárgyalni mindaddig, amig pontos felvilágosítást nem kaptam. Ma abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mivel épen az elnöki tanács ülésén voltam, amely határozatot is hozott, igy az igen t. Nemzetgyűlést konkrété fel tudom világosítani. Megállapítást nyert, hogy ezen előadás alatt a hallgatóság, amelyet kihallgattak — mert voltak ott ezredestől kezdve sokan — nem nyerte azt az impressziót, hogy Tisza István emlékét valaki meg akarta volna sérteni. Csak az a négy ur, aki ott volt, mint a Tisza emlékbizottság tagja, érezte Tisza István emlékét megsértve. Miután gyorsírói jegyzőkönyv az egész előadásról nincs, az elnöki tanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy sem az egyik, sem a másik álláspontnak nem adhat igazat, és csak azt kívánja leszögezni, hogy a Moven belül Tisza emlékét mindenkinek kötelessége, mint mártírét, nagyrabecsülni. Benkő Gábor : De azért Lukács László panamista volt ! Gömbös Gyula : Ezek után azt kérdezi a t. képviselő ur, hogy volt-e ott a kormányhatóságnak képviselője. A Move 42. ilyen előadást tartott. Kacziányt ajánlották kívülről szakemberek, hogy ő szakember a szabadkőművesség tárgyában. Negyvenkét elődást tartott és én kénytelen vagyok erről a 42 előadásról megemlíteni, hogy van egy pár köszönőlevelünk ezekre vonatkozólag, amikor hivatalos helyről is megkértek, hogy tessék ezeket az előadásokat folytatni, mert tele vannak hazafiassággal és nagyon érdekesek a szabadkőművesség dolgában. Ezen a 42 előadáson egyáltalán csak kétszer történt említés a munkapártról és Tisza Istvánról. Minden előadásról az összes hallgatók azzal az érzéssel távoztak, hogy hazafias, izzó elődás volt. Felolvashatom a m. kir. Ludovika parancsnokságának átiratát. (Mozgás.) Elnök: Kérem igen t. képviselő ur, ez talán mégis túlmegy a személyes megtámadtatás keretén. Nagyon kérem, méltóztassék csupán ezzel a tárggyal foglalkozni. (Helyeslés.) Gömbös Gyula : Az elnök urnák igaza van, talán fontosabb dolgok is vannak. En egyszerűen rendelkezésére bocsátom bárkinek az összes nyilatkozatokat ós köszönőleveleket, továbbá kérvényeket, amelyeket külső egyesületek, intézetek és intézmények hozzánk intéztek s amelyekben felkértek bennünket ezen előadások tartására. Szilágyi Lajos : Majd a közoktatásügyi minister vizsgálatára leszek kíváncsi. Gömbös Gyula: A t. képviselő ur beszélt még a vasvármegyei főosztályról is. Nagyon jól tudja a képviselő ur, hogy bizonyos ántagonizmus van köztünk és kizártuk az egyesületből az illetőt. Ezt a kérdést ide nem akarom hozni (Helyeslés jobboldalon.) annál kevésbé, mert az Országos Elnöki Tanács vagy a Move országos gyűlése fog dönteni ebben a kérdésben, de ki kell jelentenem, hogy természetesen örülünk, amennyiben a kormány szükségesnek látja ezt a nagy egyesületet egyszer végignézni, de objektive, és összes ténykedéseinkről bírálatot mondani, készségesen állunk rendelkezésére, mert hiszen természetesnek tartjuk, hogy egy ilyen nagy egyesületet, amelynek a nemzet életére ekkora befolyása van, a kormány élénkebb figyelemmel kisérjen, mint eddig történt. Mi magunkat alárendeljük a kormányintézkedéseinek, mert kötelességünknek tartjuk, hogy a kormányt támogassuk a keresztény Magyarország felépítésében. Szila gyi képviselő urnák pedig azt mondom támogassa a Movét és ne igyekezzék aknákat el" helyezni, mert ugy látszik, nincs harctéri tapasztalata, (Derültség a jobboldalon.) nem tud jól aknákat elhelyezni. Elnök : A következő interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gerencsér István jegyző: Balla Aladár! Balla Aladár : T. Nemzetgyűlés. Mikor né' hány nappal ezelőtt a kormányzópártból kiléptem, az elnökhöz irt levelemben megindokoltam ezen lépésemet többek között azzal, hogy közszabadságaink, elsősorban a sajtószabadság anynyira el vannak nyomva a mostani kormányzat alatt, mint még soha Magyarországon. Valószínűleg ennek tulaj donithatom, hogy százával mindenféle levél, adat és panasz jutott hozzám ezen négy nap alatt. Még tegnapelőtt ugy határoztam volt, hogy ezeket mind fel fogom "dolgozni, hogy egy egységes képet tudjak a Nemzetgyűlés elvinni, de mert tegnapelőtt a kormányzópárt egyik kiváló orgánuma ugy emlékezett meg rólam és gondolom, ítassay barátomról : no csak jöjjenek ezek a turbulens elemek a Nemzetgyűlésbe, merjenek csak felszólalni, majd kellő fogadtatásról gondoskodunk, — ez utóbbi vastag, zsiros betűvel volt nyomva. (DerüUség.) A mostani mérsékelt kormányzópárt hivatalos lapja irigy a turbulens, petrolőr társaságról. Minthogy én már a bolsevizmus idejében is egy párszor ilyen megfenyegettetésnek voltam kitéve és szinte már megedződtem ezen a téren, ennek a fenyegetésnek is elébe állok és az interpellációm elmondását már csak azért sem halasztottam el, hogy ne mondhassák rólam azt, amit az én régi kedves politikai barátaimról irtak február 4-én, hogy megfutamodtak.' Harmadikán még meghozták a szabad királyi választójog melletti gyönyörű állásfoglalást, másnap pedig csak tizenheten maradtak, akik ennek a gyönyörű állásfoglalásnak hatását megsemmisítő ministerelnöki bizalmi szavazásnál ellene mertek szavazni. (DerüUség a jobbst
