Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-160

412 A Nemzetgyűlés 160. ülése 1921 Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister ' Azok az erdőtisztek, akik ezeket a kényszervágásokat eszközöltették és akiknek ezt el kell rendelniük, már hivatásuknál fogva is arra vannak nevelve és igazán belső meggyőződésük és életcéljuk, hogy az erdőket megmentsék, hogy erdőket neveljenek, erdőket ültessenek és nem az a hivatásuk, hogy az erdőket pusztitsák (Helyeslés.) és azokat a kényszervágásokat, amelyeket el kellett rendelni, nem passzióból és nem jókedvvel csinálták, hanem a legnagyobb kényszerűségnek engedve, majdnem könnyes szemmel mennek az erdőt pusztítani, ők, akik erdőt akarnak nevelni. Nem fogadhatom el tehát azt az állítást, hogy az erdővágások azért történnének, mert nem értenének az erdőhöz. Azért történtek, mert máskép nem birtuk a bányaüzemeket fentartani. Azért történtek, amiért ujabban az államvasutak talpfaszükségletének beszerzésére is be kellett avatkozni a magánerdők kitermelésébe. A talpfákkal ugyanis ott vagyunk, hogy az államvasutaknál a kettősvágányok egyik vágánya alól és a vicinális vasutak alól kell kiszedni a talpfát, hogy lerakhassuk a fővonalakra, mert máskép nem tudjuk fentartani a vasúti közlekedést. Tehát ilyen óriási kényszerhelyzet előtt állunk ma Magyarországon. Hogy hova vezet ez végeredményben, nem tudjuk. Senki sem állítja, hogy helyes dolog erdőket pusztítani, de a jelen időben még abban a helyzetben vagyunk, hogy ahhoz nyulunk, amink van és hosszabbítjuk életünket, amig birjuk. (Helyeslés.) Ha majd gazdasági összeköttetéseink a szomszéd államokkal szabályozva lesznek szerződésileg és ha majd nem lesz ez a kényszerhelyzet, ha biztosítani tudjuk a magyar állam részére a szükséges famennyiséget, akkor majd eltekinthetünk a kényszervágásoktól. Hosszabban beszélhetnék erről a dologról. Nem állhat meg a t. képviselő urnák az az állítása, hogy egyoldalúan olcsón állapítják meg a kényszervágásból származó bányafa árát, mert a rendelet szerint a felek először magánegyezségre vannak utalva: a fatulajdonos és a bányatársaság. Ha nem tudnak megegyezni, kimegy egy bizottság, amelyben a bányatulajdonos, az érdekelt bánya, nincsen benn, hanem benne van a hatóság és a tulajdonos képviselője, de a bányatulajdonos ki van zárva belőle, hogy még a gyanúsítás lehetősége is elkerültessék annak, hogy talán ő gyakorolt befolyást arra, hogy neki olcsóbban adják a bányafát. A képviselő ur állítása tehát ebből a szempontból sem állhat meg. Ami magát a fakormánybiztosságot illeti, én már be is bizonyítottam, hogy én ezeknek a kormánybiztosságoknak nem nagy hive vagyok, mert mint közélelmezési minister ' is én szüntettem meg a Gok. kirendeltség kormánybiztosságát ós mint osztályt osztottam be a közélelmezési ministeriumba. . évi márcz. hó 5-én, szombaton. Ezen a téren is, mihelyt meglesz a lehetőség, hogy a kormánybiztosságra, mint ilyenre, nincs szükség, nem kívánom azt fentartani. (Helyeslés.) Azt hiszem, semmi akadálya sem lesz ennek, mert hiszen a faügyek kormánybiztosa és az egész erdészeti osztály a földmivelésügyi ministerium alá tartozik annyira, hogy még ma is a faárakat nem maga a kormánybiztos mondja ki, hanem a faárakra vonatkozó előterjesztést a földmivelésügyi minister viszi a ministertanács elé és az állapítja meg a faárakat. Tehát az az ügyosztály igyis-ugyis a földmivelésügyi minister alá van rendelve. Ilyenképen nincs valami igen nagy különbség abban, hogy fennáll jon-e a kormánybiztosság, avagy ezekkel az ügyekkel csak egy osztály foglalkozzék a földmivelésügyi ministeriumban. Es ha a kormány arról győződik meg, hogy célszerű, hogy a kormánybiztosi cím és bizonyos jogok, amelyek a kormánybiztost tényleg megilletik, hogy például a minister hozzájárulása nélkül intézkedéseket tehet, megszüntettessenek és mindez közvetlen a minister hatáskörébe utaltassék a közeljövőben, annak részemről semmi akadálya nem lesz. (Helyeslés.) Ennyit kívántam megjegyezni Pallavicini t. képviselőtársam felszólalására. Egyébként a felszólalásra leginkább az késztetett, hogy amikor a képviselő ur bevezetőben a tisztesség hiányáról tett említést és közvetlen utána rátért ennek az erdészeti hivatalnak, a kormánybiztosságnak a működésére, ezt nagyon könnyen lehet odamagyarázni, hogy a tisztesség hiányát erre a hivatalra értette. Nálam ezek az erdészeti tisztviselők, — nem épen a kormánybiztosról beszélek — akik hosszú évek óta a legnagyobb lelkiismeretességgel és ügybuzgalommal dolgoznak, jelentek meg és arra kértek, hogy védelmezzem meg őket az ilyen támadás ellen. (Helyeslés jobb fel öl.) Nekem ez kötelességem, mint ministernek és mint embernek, de kötelességem ezt megtenni meggyőződésből is, mert meg vagyok győződve, hogy azok a tisztviselők a legnagyobb odaadással és a legnagyobb lelkiismeretességgel végzik dolgukat és miután magam sem tételezem fel, hogy t. képviselőtársam ugy értette volna szavait, amint azok magyarázhatók, alkalmat akarok neki adni, hogy ezeket a kijelentéseit a t. Ház előtt megmagyarázhassa. (Helyeslés és taps.) Örgr. Pallavicini György: T. Nemzetgyűlés! A házszabályok 215. §-ának e) pontja alapján kérek szót. Elnök : A képviselő urat a szó megilleti. Örgr. Pallavicini György : T. Nemzetgyűlés ! Az én múltkori beszédemből nagyon nehezen magyarázható az ki, amit az igen t. minister ur — ugy látszik — a tisztviselők kívánságára abból kimagyarázni kivan. (Zaj jobbfelöl. Egy hang: Szóról szóra olvasta!) A minister ur alkalmat akart nekem adni, hogy félremagyarázott szavaim érjtelmét helyreigazitsam. En a