Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-160

A Nemzetgyűlés 160. ülése 1921. En tájékoztathatom a t. Nemzetgyűlést arról, hogy az a szükségesség, amely a forradalom megszűnése utáni időkben fennállott, még ma sem szűnt meg, — sajnos, hogy nem szűnt meg — és a bányák üzemének fentartására — sajnos — feltétlenül szükség volt eddig és ugy látszik, még ma is szükség van a kényszervágású kitermelésre, mert hiszen megpróbáltatott minden mód, amely lehetséges volt, arra, hogy Cseh-Szlovákiával, ahol erdeinknek nagy része maradt, magánúton vagy akármilyen utón fát hozhassunk be, azonban a cseh-szlovák kormány többféle okból ez elé a fabehozatal elé mesterséges akadályokat gördített. Huszár Elemér: Nem adják itt viasza a eserevagonokat, azért nem jön be a fa. Szabó István (nagyatádi) íöidmivelésiigyi minister : Ennek többféle oka van. Lehet politikai oka, hogy bennünket rászorítsanak bizonyos egyezségre, miután mi a fákat nem tudjuk előállitani, lehet az az oka is, hogy Csehországban igen sok papírgyár van és épen az a faminőség, amely a bányafák előállítására használható, szükséges a papírgyártásra, tehát lehetséges, hogy a cseh kormánynak papírgyártás céljából ezekre a fákra volt szüksége és így nem tette nekünk lehetővé, hogy szabadkézből vagy más utón ezeket a fákat behozhassuk, úgyannyira, hogy adataink szerint 1920-ban összesen csak 3269 vagont, vagyis 65380 köbméter nem is bányafát, hanem épületfát tudtak csonka Magyarországba behozni. Ezzel szemben a Magyarországon működő bányáknak évi bányafa szükséglete legalább 350.000 köbméter. Mikor tehát a szükséglet 350.000 köbméter és csak 65.000 köbmétert tudtak behozni és még ez a 65.000 köbméter se mind bányafa, hanem általában épületfa, akkor világosan áll előttünk, hogy mi ezt a bányafát szállítani nem tudtuk és ezért kellett tovább folytatni a kényszervágásokat. Hogy mennyire kényszer hatása alatt állottunk, arról meggyőződtem a fakormánybiztosság jelentéseiből, amelyek szerint a bányafelügyelőség és az oda kirendelt katonai ellenőrző parancsnokságok naponként és nagyon sokszor azt a jelentést küldték a fakormánybiztossághoz, hogy ha X határidőre nem kapnak bányafát, a bányák üzemét be kell szüntetni. Hiszen nem kell itt magyaráznom, hogy olyan a helyzet, hogy többnyire csak egy-két napra való szénszükségletünk van vagy volt raktáron, ugy hogy mikor a karácsonyi szünetek alkalmával a bányászok nem dolgoztak, be kellett szüntetni a vonatközlekedést, mert semmi szénkészletünk nem volt. Az államnak, a kormányhatalomnak tehát mindent el kellett követnie, hogy egy napig se szüneteljen a bányákban a munka, mert különben rögtön megáll minden forgalom, megállanak a villamosművek és megállanak egyéb olyan közérdekű üzemek, amelyeknek megállása óriási katasztrófával jár az országra. évi már ez, hó 5-én, szombaton. 411 Ezekkel indokolni kívánom azt, hogy az a szükségesség, amelyről a t, képviselő ur is elismerte, hogy fennállott a forradalmi időkben, sajnos, tovább is fennállott és még ma sem vagyunk abban a helyzetben, hogy ez a szükségesség már nem állana fenn. Ami azt a vádat illeti, hogy a bányák esetleg azért ragaszkodnak az állami segítséghez és a kényszervágás utján kapott bányafához, mert ez nekik sokkal olcsóbb, mintha Cseh-Szlovákiából hoznák be a bányafát, ezen lehetne vitatkozni. Nekem azonban az a tapasztalatom, hogy amikor itt még a szabad behozatal nem volt megengedve a tűzifánál, — nem a bányafánál, mert a bányafára, ha valami mód volt, a behozatal meg volt engedve, — de mikor a tűzifánál a szabad behozatal még nem volt megengedve Magyarországba, akkor azzal jöttek a fakereskedők, hogy azért nincsen fa Magyarországon, mert nem engedik meg a szabad behozatalt, hanem engedélyezéshez kötik. Erre szabaddá tettük a behozatalt, mindenki hozhat be amennyit akar, csak bizonyos ellenőrzésnek van alávetve, hogy hova kell a fát irányítani, mert az államnak gondoskodnia kell róla, hogyha az egyik városban van fa, ne ide vigyék a fát, hanem oda, ahol nincs fa. Ilyen irányítás mellett a szabad behozatal megengedtetett, de a szabad behozatal révén is oly kevés famennyiség jött be még mindezideig az országba, amely egyáltalában nem felelt meg a várakozásoknak. A következmény az lett, hogy valami igen csekéllyel több fa lett az országban, az árak azonban horribilis módon emelkedtek a szabad behozatal óta. Mert addig, amig a szabad behozatal nem volt megengedve, a fakormánybiztosság szabályozta a belföldi árakat és nem engedte meg az árak felemelését; mikor azonban a szabad behozatal megengedtetett, meg kellett engedni afa árak emelését, mert máskülönben nem lehetett volna behozni. Itt is azt tapasztaljuk tehát, hogy nem az volt a hiba, hogy nem akartak fát behozni, hanem a fahiánynak az volt az oka, hogy a cseh kormány nem tette lehetővé, hogy a fát behozzák. Alig hiszem tehát, hogy a bányatulajdonosok azért fordulnak az államhoz bányafáért, mert nem akarják drágábban megfizetni Cseh-Szlovákiában, hanem inkább körülmény áll fenn, hogy bármilyen áron akarják is megvenni, nem kapnak bányafát. Beniczky Ödön: A főbaj az hogy a fakormánybiztos nem érti a dolgát. Szabó István (nagyatádi) íöidmivelésiigyi minister : A fakormánybiztosnak igen nehéz a dolga, Biztosithatom a t. képviselő urat, hogy az a fakormánybiztos és az az erdőtiszti hivatal... Kerekes Mihály : Én azt hiszem, az egyetlen ember, aki érti a dolgát. Pető Sándor: Kaán elsőrendű ember. Kutkafalvy Miklós: Kégi szakember! 52*