Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-160

398 A Nemzetgyűlés 160. ülése 1921 gokat lefogni, és mindennek ellenére is mit láttunk; a gyűlölet ellenünk nem csökkent, a hadjárat egymásután szegezi a nemzet testének a fegyvereket és a művelt külföld véleményét folyton-folyvást preparálja olyan hírekkel, mintha itt vagyon- és életbiztonság abszolúte nem lenne, mintha itt felekezetek és fajok kiirtása tervszerűen történnék és ha egy ember valamilyen meggondolatlan tettre ragadtatja magát, odaállítják bűnbaknak a Nemzetgyűlést, a kormányzatot s nem kiméinek senkit, semmit, csak egy célt látnak, hogy minél jobban befeketítsék ezt az országot. Ez ellen valamit tenni kell. Képtelenség, hogy mi ölhetett kézzel nézzük azt, hogy mig mi itt verejtékes munkával igyekszünk valamilyen életet lehelni ebbe a teljesen kifosztott földbe, azalatt ami nagy munkánkat elgáncsolják azok az emberek, akik ez ország romlásának és pusztulásának okozói voltak, akik ezen a pusztuláson szerezték meg, harácsolták és lopták össze azokat a pénzeket, amelyek révén ma bosszúhadjáratra indulnak az egész világon ellenünk, képtelenségnek tartom azt, hogy ezek büntetlenül terjeszthessék tovább az ő rágalmaikat és hazugságaikat. Kezembe akadt egy amerikai lap. A fején az általunk is már nagyon jól ismert jelszó : Yilág proletárjai egyesüljetek! Magyar újság, »Előre« a címe. Nem olvasom fel azokat a dolgokat, amik ebben a lapban vannak . . . Taszter Béla: Vérlázító! Somogyi fstván : . . . nehogy a Nemzetgyűlés naplójába belekerüljenek ezek a borzalmas, képtelenül, már nem is képtelenül, hanem ostobán hazug dolgok. Nagy János (egri) : Ki a szerkesztő ? Somogyi István : Klein. (Felkiáltások a jobboldalon : Az esak természetes !) Már csak mesterségemnél fogva is kell, hogy hive legyek a szabadságnak. Ezt a szabadságot azonban én nem tudom ugy értelmezni, hogy itt szabad minden, szabad a lelkiekben, anyagiakban tönkretenni a népet és az országot, én nem tudom azt ugy értelmezni, hogy az szabadossággá fajuljon, ezt a szabadságot nem látom valami abszolútnak, hanem olyannak, aminek korlátai vannak, még pedig nagy, nehéz korlátai, mint ahogy abszolút jogok nincsenek is a világon. Akik a szabadság, a közszabadságok szent nevében ellenzik ezt a törvényjavaslatot, azoknak egy része politikai rokkant. Minden politikai pályát, minden árnyalatot keresztültornáztak és idejutottak, hogy ma fogják magukat, és minthogy nincs más, nem lehet más, tehát hozzáfognak és a közszabadságok cégére alatt ezt a törvényjavaslatot is nehezményezik, azt állítván, hogy ez a törvényjavaslat ismét abszolutizmust fog hozni az országra, hogy ez a törvényjavaslat burkoltan pártok, személyek, mozgalmak és nem tudom, miféle intézmények ellen igyekszik menni. . évi márcz. hó 5-én, szombaton. Tisztelt Nemzetgyűlés! A közszabadság nem azt jelenti, hogy egy a földről csak épen most feltápászkodott nemzetet ismét legyűrjenek a földre. A közszabadság nagy és szent gondolata nem jelenti és sohasem jelentheti azt, hogy itt megakadályozzák a termelő munkát, hogy itt tovább csepegtethessék a népbe — nem mondom, hogy rossz szándékkal, de akár fantazmagóriaként, akár tudatlanságból, — azokat a fertőző anyagokat, amelyek megakadályozzanak minden termelő munkát. A közszabadság nagy és szent gondolata nem jelenti azt, hogy itt minden néven nevezendő jelszóval nekimehetnek az embereknek, izgathatják a kedélyeket és téphetik teljesen nyakló nélkül azokat a sebeket, amelyek a nemzet testén alig-alig gyógyultak be. Hogy ez igy ne lehessen, hogy ez a nemzet élhessen, hogy jövőt tudjon magának szerezni, szükséges, hogy a magyar kormány és a magyar intéző hatalom odaálljon melléje és megakadályozza, hogy azok az üzelmek tovább folyjanak, amelyek akadályozói minden rendes konszolidációnak. Ami ennek a törvényjavaslatnak a jogi részét illeti, jogi szempontból igazán nem értem Bródy Ernő t. képviselőtársam tegnapi felszólalását. Ha ez a törvényjavaslat csak annyi veszedelmet rejt magában, mint Bródy képviselőtársam tegnap itt mondotta, azt hiszem, hogy vele is megegyezhetek abban a tekintetben, hogy ez nagyon ártatlan törvényjavaslat. Bródy t. képviselőtársam azt mondja, hogy ez a törvényjavaslat fölösleges, már csak azért is, mert a büntetőtörvénykönyvben mindazok a dolgok, mindazok a deliktumok, amelyek ebben a törvényjavaslatban vannak szabályozva, megvannak. Rassay Károly: Precízebben! Somogyi István : Ugyanez a Bródy Ernő azonban itt egy teljes esztendőn keresztül mindig azt hangoztatta, hogy lehetetlenség a kommunista pereket letárgyalni, mert hiszen a büntetőtörvénykönyvben nincs is megfelelő paragrafus a kommunizmusra. Egy évvel ezelőtt jogi lapokban, napilapokban és a szakkörökben folyton-folyvást azt hallottuk ós azt olvastuk, hogy képtelenség az, hogy a magyar büntetőtörvénykönyv alapján helyeztessenek vád alá a proletárdiktatúra expoziturásai, mert hiszen nincs büntetési tétel, nincs ilyen bűncselekmény a magyar büntetőtörvénykönyvben. Amikor pedig ezt a hézagot akarja pótolni az igazságügyi kormányzat, abban a pillanatban Bródy t. képviselő ur felfedezi, hogy mégis van ilyen a magyar büntetőtörvónykönyvben. Bródy képviselő ur felolvasta a büntetőtörvénykönyv 127. §-át, mint amely szakasz tulajdonképen teljesen feleslegessé teszi ennek a törvényjavaslatnak a megszületését. Nem épen igy van és azért bátorkodom rámutatni arra, hogy Bródy képviselő ur tegnap talán eltévesztette a címet és mint ügyvéd beszélt itt, nem