Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-160

A Nemzetgyűlés 160. ülése 1921. mint képviselő, mert ha mint képviselő beszélt volna, bizonyára elmondotta volna, hogy nagy differencia van a kettő között. Azt mondja a törvényjavaslat (olvassa) : »Aki az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására törekszik . . .« Ezzel szemben a 127. § második bekezdése pedig azt mondja (olvassa) : »A felségsértés bűntettét képezi azon cselekmény is, amely közvetlenül arra van irányozva, hogy a magyar állam alkotmánya, vagy a magyar államot képező . . .« Ez a többi már Ausztriáról és a társországokról szól. Amint méltóztatnak látni, a büntetőtörvénykönyv a magyar állam alkotmányának erőszakos megváltoztatását teszi felségsértéssé, a törvényjavaslat pedig az állam és társadalom törvényes rendjét védi. Azt hiszem, nem kell bővebben magyarázni, hogy egy állam alkotmánya és egy ország törvényes rendje két rendkivül különböző dolog. Rassay Károly: Halljuk ezt bővebben! Somogyi István: Mindjárt leszek bátor elmondani. Egy nemzet alkotmánya azt jelenti, hogy az állami életbe tömörült nép az ő akaratát, intézményeit, intézkedéseit és állami életét qua állam, milyen módon rendezi be, milyen államfővel, milyen képviselettel, a képviselet milyen rendszerével, milyen végrehajtó közegekkel stb. Ezt jelenti egy állam alkotmánya, semmi mást. Ezzel szemben a társadalom rendje azt jelenti, hogy ebben az államban ezeken túl sem lehet zavart csinálni, nem lehet felforgatni a dolgoknak rendjét, vagyis a rendet megbonthatom, •— hiszen talán nem is kell példákkal illusztrálnom — egy ország társadalmi rendjét ezerszer és milliószor meg tudom bontani anélkül, hogy az állam alkotmányához még csak hozzá is nyúlnék. Kerekes Mihály: Csak egy példát kérünk! Somogyi István : Meg tudom bontani a társadalmi rendet izgatással, bolsevik vagy nem tudom miféle szervezetek teremtésével, a folytonos elégedetlenség fentartásával... Rassay Károly: A védelem tárgyáról beszéljen, ne a módról! Somogyi István : . . . akár sztrájkkal, akár más módon, — de ezen vitatkozni meddő dolog, hogy egy állam alkotmánya és társadalmi rendje két különböző fogalom. A társadalmi rendben benne van az alkotmány is, mint többen, de az alkotmányban nincs benne a társadalmi rend, mert az alkotmány kisebb, szűkebb, kevesebb, mint maga a rend. Amidőn tehát a törvényjavaslat a rendet biztositja, itt nemcsak az alkotmányt, akkor implicite az alkotmányt is biztositja, ha azonban a 127. § maradna meg, akkor a rendnek biztosítására nem tudnánk semmi néven nevezendő eszközt találni. Azt mondja Bródy képviselő ur, hogy mindaz, ami ebben a törvényjavaslatban van, évi már ez. hó 5-en, szombaton. . 3^9 megvan magában a büntetőtörvénykönyvben is, ugyanakkor azonban kénytelen konstatálni, hogy ennek a törvényjavaslatnak 2. §-át mégsem lehet a büntetőtörvénykönyvben sehol sem feltalálni. Elhiszem, hogy ez a javaslat nagyon fájhat egyes köröknek, mert ez a javaslat nem fogja ezentúl kiengedni a nagy halakat a hálóból. A 2. § épen azt célozza, hogy ne csak a kis embereket, az elszéditetteket, ne csak az eszközöket fogjuk meg, hanem azokat is, akik az egésznek mozgatói, rugói, spiritus rectorai, inscenálói és a kulisszák mögött az események mozgatói, de akikhez eddig nem lehetett hozzáférni, mert páholyból nézik, hogy hogyan börtönözik be azokat, akik az ő áldozataik, hogyan csukják be, hogyan ítélik el és fosztják meg őket szabadságuktól, ők pedig tovább dolgoznak és igyekeznek mételyezni az embereket. Ha ez a 2. § rendesen lesz végrehajtva, lehetetlenné fogja tenni azt, hogy a vezérek és egyéb titkos kezek ezentúl ki tudjanak menekülni, mert ugyanakkor, amidőn a félrevezetett tömeget megfogja a büntető igazságszolgáltatás, ugyanakkor meg fogja majd markolni ennek a szakasznak alapján azt a kezet is, amely a mételyt, konkolyt szórta és hintette, (ügy van! half elöl.) Bródy képviselő ur a 6. § mellett óriási philippikát tartott arról, hogy itt még a régi katonai büntetőtörvénykönyvet használják. Ebben igazat adok neki, ez azonban nem zárja ki azt, hogy a 6. §-t, amely a nemzeti hadsereg intézménye elleni bűncselekményekkel foglalkozik, a törvénykönyvbe iktassuk. (Igaz ! ügy van ! balfelöl.) Nem kell bővebben magyaráznom, fejtegetnem azt sem, hogy micsoda hadjárat indult meg kint és bent a nemzeti hadsereg ellen, (ügy van! balfelöl.) Azt is koncedálom, t. Nemzetgyűlés, hogy egy fiatal intézmény, amely márólholnapra a semmiből teremtődött meg, talán küzd a helyzet és a kezdet nehézségeivel, vannak neki úgynevezett fogzási zavarai, de ez még nem hozza magával azt, hogy itt tervszerű hajsza induljon meg bent és kint a nemzeti hadsereg ellen, annak fegyelme, intézménye és emberei ellen, (ügy van!) Ha mi ezt az egyetlenegyet nem fogjuk a legkomolyabban venni, ha nem fogjuk a nemzeti hadsereget hermetikusan elzárni ezektől az elemektől és nem leszünk neki megfelelő erős, hatalmas hátvédje, hogy nagy törekvésünkben támogassuk őket, akkor a magyar jövő nem magyar jövő lesz, hanem a magyar jövő Magyarország vesztét jelenti, (ügy van!) Igen fontosnak tartom, t Nemzetgyűlés, a 7. és 8. §-okat is. Ezek a szakaszok intézkednek arról, hogy aki külföldön rágalmazza a magyar nemzetet, szintén büntetendő. Én mint jogász sem látom okát annak, hogy mi baja van itt a külföldi laptudósitók szindikátusának, mert nem ez a törvény, hanem magának a büntetőjogunknak rendszere az, amely a felelősség elvét fokozatosan fejleszti ki. Aki rendes, az igazságnak