Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-160

A Nemzetgyűlés 160. ülése 1921. táplálkozik. (Igaz ! Ugy van ! half elöl.) De, hogy a magyar nép és ez az öntudatra ébredt nemzet meg is tudjon állni a maga lábán, hogy az ő intézményeinek, törvényeinek kiépítésében, ezek hatásának előidézésében a magyar nép a nyugodt, a békés fejlődés útjára tudjon lépni, ehhez szükséges, hogy ne forduljanak elő soha semmi néven nevezendő zavaró momentumok, ne legyenek izgatók, lázitók, olyanok, akik ezt a nyugodt munkát, ezt a békés fejlődést bármiféle eszközökkel is megakadályozni igyekezzenek. Kerekes Mihály: Ne legyen rossz közigazgatás. (Zaj.) Usetty Ferenc : Tisztességes emberekre van szükség mindenütt. Somogyi István : Ebből a szempontból nézem én ezt a törvényjavaslatot. Nem látom benne azt a mumust, azt a roppant veszélyt, amely a közszabadságokat fenyegetné ; nem látom benne azt az óriási bajt, amely ebből egyesekre,, osztályokra vagy pártokra háromolhatnék. Én azt hiszem, nagyon jól látok, amikor nem látok ebben a javaslatban mást, mint egy szükséges és igen fontos alátámasztását annak a politikának, amely itt megkezdődött, mint egy nagyon szükséges lépést a kormány részéről aziránt, hogy itt minden időkre stabilizáltassanak a viszonyok és ne lehessen többé ez a nép, ez az ország felforgatásoknak és a demagógiának prédája. (Általános helyeslés.) En, t. Nemzetgyűlés, nagyon jól tudom, hogy azt a nincstelenséget, azt az óriási erkölcsi ürt, azt a nagy lélekbeli hiányt, amelyet mélyen beleszántott az ország lelkébe ez a két forradalom, nem lehet törvényekkel, lánccsörtetéssel, börtönajtók kinyitásával pótolni, megjavítani. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy a bajok forrását — mint az előadó ur tegnap mondotta — fel kell kutatnunk, hogy nem a holt betűk és nem a hatalmi szigor legyen az, amely itt életet teremt, amely a nép jólétének alapját megveti, hanem a törvényhozás és a kormányhatalom szociális alkotásai s a keresztény magyar nép jövőjének intézményes, mindenre kiterjedő biztosítása. (Igaz ! Ugy van ! Éljenzés és taps a baloldalon és jobbfelöl.) Ne méltóztassék azonban egyet elfelejteni. Amidőn máról holnapra egyszerre erény lett a bün, amidőn a hibák, amidőn az elvetemültség orgiákat ült, amidőn a jellemtelenség, az elvtelenség és a lelki szegénység pozíciókat hozott embereknek ; amidőn tekintélyek málottak le, s amidőn óriási ür támadt magának a népnek lelkében s ennek folyományaképen anyagi téren is érezzük és látjuk, hogy hova csúszott le a hajdan büszke és gazdag magyar nemzet, — mint ahogyan tegnap Huszár Károly t. képviselőtársam itt elmondotta, hogy köszönetet kell szavaznunk azért az alamizsnáért, amelyet a didergő és rongyos jövendő generációk testének betakarására a művelt államok nekünk adnak — évi márcz. hó 5-én, szombaton. 397 mondom, amikor ezen óriási lelki seb mellett még ott van az anyagi gond is a nép lelkében és a családapák és családanyák előtt a jövő sivár képe áll : akkor erre a tömegre, erre a népre

v ez *a törvényjavaslat nem fog vonatkozni. Es ne méltóztassék elfelejteni, t. Nemzetgyűlés, hogy van az embereknek egy másik kategóriájuk is, amely ebből a nincstelenségből, ebből az erkölcsi lecsúszásból tőkét kovácsol a saját maga számára. Ezek a nyomor vámszedői, ezek a nincstelenség, az elégedetlenség, a lelki meghasonlás uzsorásai, akiknek az kell, bogy tovább mélyítsék és repesszék a sebeket és a testieken, az anyagiakon keresztül igyekezzenek minél szélesebbé és mélyebbé tenni azt a lelki sebet, amelyet ezek az idők a népen ütöttek (Igaz ! Ugy van l) s akiknek egyetlen tervük és reménységük lehet, akik csak akkor kaparhatják ki az uralmat a maguk számára, ha előbb már elöntötték epével és befecskendezték méreggel mindenkinek lelkét. Ezek számára feltétlenül szükség van egy ilyen törvényjavaslatra. (Igaz ! Ugy van ! Felkiáltások jobb felöl : Akasztófa kell nekik!) Ne olvassa ki senki ebből a törvényjavaslatból azt, hogy ez a néptömegek ellen irányul, azon tömegek ellen, amelyek ennek a nyomornak tanúi és szenvedő alanyai. Nem, t. Nemzetgyűlés, ez a törvényjavaslat hivatva van pótolni egj 40 esztendővel ezelőtt megszületett, a béke tobzódásai közt megalkotott büntetőtörvénynek hiányait. (Igaz ! Ugy van !) Ez a törvényjavaslat épen a nép számára akarja lehetővé tenni azt, hogy lemesse, lerázza testéről azokat az inficiáló erőket, amelyek — s azt hiszem e tekintetben nincs különbség közöttünk — országunkban lassan, de annál biztosabban helyezik el az ő bombáikat, lassan, de annál biztosabban dolgoznak, hogy ismét feljöjjön az ő uralmuk napja. Ez a munka nemcsak itt bent az országban folyik. Ez a munka kint a külföldön is folyik, megindul egy óriási rágalomhadjárat Magyarország ellen és a legképtelenebb ráfogásokkal igyekeznek ennek a nemzetnek, amely ma legnagyobb küzdelmét vívja jövőjéért, az exisztenciáját, a becsületét, a tekintélyét teljesen tönkretenni. Taszter Béla: Ezeket kell elnémítani. Somogyi István : Nem vagyunk, legalább én a magam részéről nem vagyok az u. n. elkenés hive. Mindnyájan tudjuk, állítjuk, hogy természetes, hogy az első időkben voltak kilengések, természetes, hogy voltak u. n. atrocitások, de kérdem bármely művelt nemzetét a világnak, hogy akár a ködös Albion, akár a hires, művelt francia, akár a flegmatikus amerikai, ha azokon ment volna keresztül, amiken mi keresztülmentünk, vájjon csak ennyit csinált volna, amiért most minket rágalmaznak az egész világ színe előtt? (Taps a középen és a baloldalon.) Mi abban a pillanatban, amikor a nép tudott rendelkezni önmagával, igyekeztünk ezeket a dol-