Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-159
A Nemzetgyűlés 159. ülése 1921.. állami és társadalmi rend kérdése nem olyan egyszerű kérdés. Mag a az állami és társadalmi rend kérdése mindig egyúttal hatalmi kérdés. Az nemcsak a jog kérdése, hanem a hatalomnak, az erők megoszlásának s az erőtényezőknek a kérdése. Az irott alkotmány csak akkor értékes, ha pontos kifejezője a társadalomban uralkodó hatalmi viszonyoknak. Lassalle mondja gyönyörű munkájában, amelyet az alkotmányról irt, hogy a jogot illetné meg az elsőbbség a hatalommal szemben, azonban, mint azt egy német közmondás mondja: Macht geht vor Recht. A hatalom áll mindig a jog előtt. Mi ezzel szemben a jog feladata? A jog feladata annyi hatalmat szerezni magának, hogy legyőzze a hatalom jogtalanságát. Ez volna tuiajclonképen a feladat, amelyet Lassalle ezekben a szavakban megjelölt. De mondom, az állami és társadalmi rend védelme abban az irányban, hogy felforgatás ne történjék, mindig helyes, célszerű, jó gondolat, csak viszont, mint előbb kifejtettem, olyan pontosan, szabatosan kell ezt körülírni és meghatározni, hogy félreértésekre ne adjon alkalmat. Nem akarom idézni a francia rémuralom korszakát, amidőn elég volt egy suttogó szó, elég volt egy elrejtett fegyver, elég volt egy szónak a kiejtése arra, hogy valaki bűncselekménnyel vádoltassák és büntetés alá kerüljön. Lamartine nagy munkájában a girondistákról összeállítja azokat a gyanuokokat, amelyek a francia rémuralom idején a polgárok és munkások leigázására, szabadságaik megfojtására vezettek. Abban az időben Verlaine készített egy törvényjavaslatot, amely megállapította, hogy (olvassa) : »A jelen rendelet kihirdetése után minden gyanús ember, aki a köztársaság területén van és most még szabad, azonnal letartóztatandó.« A gyanúsokat igy állapítja meg (olvassa) : »Gyanúsak azok, akik magaviseletük, irataik vagy megjegyzéseik által a zsarnokság és föderalizmus pártosainak és a szabadság elleneinek mutatták magukat. Gyanúsak azok, akik nem tudják igazolni életmódjukat, azok, akiktől megtagadták a polgári igazolóiratot, azok a régi nemesek, akik nem mutattak állandó ragaszkodást a forradalomhoz, gyanúsak a nemesek, az udvari emberek, a papok, a bankárok, a pénzüzérek, az idegenek.« Gyanúsak azok, akik sajnálkoznak azon, ami a forradalomban történt. Gyanúsak azok, akik fájlalják a mi sikereinket. Végre egy utolsó pont szerint gyanúsak azok is, akik tisztáknak találtattak és felhatalmaztatnak a büntetőtörvényszékek, hogy bebörtönözzék a vádlottakat, akiket ártatlanoknak találtak a bíróságok. Ez igy folytatódik tovább. Ha méltóztatnak kívánni, ebből a forradalmi törvényhozásból még néhány részletet mutathatok. (Halljuk ! Halljuk ! a ssélsŐbalóldálon. Olvassa): »Ha valaki nem akart személyesen a határszélre menni, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—192í. — VIII. KÖTET. évi m.árczms hó 4-én, pénteken- 385 vagy fegyverét odaadni, büntetése voit a halál, Ha valaki menhelyet adott egy kivandorlottnak, vagy szökevénynek, büntetése a halál. Ha valaki pénzt küldött fiának vagy barátjának más országba, büntetése a halál. Aki a legártatlanabb levelezésben állt menekülttel vagy levelet kapott tőle: halál; aki nem jelentette fel az összeesküvőt és törvényen kivül álló egyéneket: halál; aki az assígnatáknak az értékét kisebbíti: halál; ha két tanú bizonyítja, hogy egy pap, nemes, proletár, résztvett valami ellenforradalmi mozgalomban: halál; végre pedig: aki eltörte láncait és szökéssel akart menekülni a halál elől, annak a büntetése is a halál. (Derültség.) Balla Aladár: Vagy ha szabad királyválasztó ! Bródy Ernő: T. Nemzetgyűlés! Én azt hiszem, hogy ma sokkal komolyabb időket élünk és ez a nemzet sokkal nagyobb tanulságokat ós tapasztalatokat szerzett az elmúlt idők folyamán, semhogy egy ilyen forradalmi rémuralmi törvényhozást akarna csinálni. Elismerem az igazságügyminister urnák tiszta és nemes intencióit. A bizottsági tárgyalások alkalmával volt alkalmam és módom meggyőződni arról, hogy az igen t. igazságügyminister ur sok kérdésben engedett a merev álláspontból és ezáltal is sikerült egyszerűbbé, tennie ezeket a kérdéseket. De arra kérem az igazságügyminister urat és a törvényhozást, hogy épen a konszolidáció, a jogrend érdekében és mindazon nagy érdekekből, amelyeknek védelmét itt célozzák : ne adjunk alkalmat a kétségekre, ne adjunk alkalmat arra, hogy ártatlan embereket üldözzenek, (Helyeslés a ssélsöbaloldalon.) hogy kihágásokat bűntettekké léptessünk elő s hogy pontos, szabatos meghatározás nélkül ártatlan, derék és becsületes emberek a vádlottak padjára és pusztulás örvényébe kerüljenek. Szabó Balázs : Ha megérdemli, fel kell akasztani. Bródy Ernő : Méltóztassék megengedni, hogy egy külön kérdésre térjek rá, amely evvel a javaslattal kapcsolatban van s amely a katonaságot érinti. A 6. § azt mondja, hogy aki a katonaság intézménye, a magyar fegyveres erő, a magy. kir. csendőrség vagy a magy. kir. államrendőrség, ezeknek szolgálati fegyelme vagy törvényes rendelkezése ellen izgat, vétséget követ el és öt évig terjedhető fogházzal büntetendő. T. Nemzetgyűlés ! Engedjék meg, hogy ebből az alkalomból felvessem azt a kérdést, hogy a magyar honvédség, a magyar haderő, a nemzeti hadsereg jelenleg milyen katonai büntetőtörvény alapján áll és milyen katonai büntetőtörvényt használ. Ebből ki fog derülni a következő. Ma, amikor az önálló, független Magyarország állapotában vagyunk, amikor nemzeti hadseregünk van, és a magyar nemzeti hadsereg az önálló, független Magyarországban egy régi osztrák katonai büntetőtörvény alapján áll. 49
