Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-159

3S4 A Nemzetgyűlés 159, ülése 1921. Pető Sándor : Az más dolog, most a törvényről van szó! Sándor Pál : Október 31-éről jó volna egyszer beszélni egészen más értelemben! B. Szterényi József: Követelem is, hogy beszéljünk róla! Szeretném megtorolva látni! Balla Aladár : Úgyis Nagyatádira célozgatnak ! Berki Gyula: Ami október 31-ike előtt történt, az sincs megtorolva ! (Zaj. Elnök csenget.) Bródy Ernő : Méltóztassék megengedni, hogy végigmenjek azon a gondolaton, hogy vájjon a magyar büntetőtörvénykönyv gondoskodik-e arról, hogy megtoroltassék az a cselekmény, amely a magyar állam alkotmányának erőszakos megváltoztatását célozza. Még tovább is megy ez a bimtetőtörvénykönyv, nemcsak magát ezt a cselekményt bünteti, hanem bünteti a szövetséget, amely ebben az irányban létrejött és . . . Balla Aladár: Az előkészületet! Bródy Ernő :... bünteti az előkészületi cselekményt is, tehát azon az egész klaviatúrán végigmegy, amit itt most más szósszal hoznak elénk. Sándor Pál : Generál-szósz ! (Derültség.) Bródy Ernő: Mert itt van a büntetőtörvónykönyv 130. §-a, amely azt mondja, hogy a 126. §-ban meghatározott felségsértés elkövetésére létrejött szövetség, ha ahhoz a bűntett véghezvitelét célzó előkészületi cselekmény nem járult, öt évig terjedhető fegyházzal, ha pedig ilyen előkészületi cselekmény is követtetett el, öt évtől tiz évig terjedhető fegyházzal büntetendő. Sándor Pál: Nem elég? Bródy Ernő : Méltóztassék megengedni, hogy jelezzem azt, hogy a büntetőtörvénykönyvben a legkivételesebb, a legritkább eset az, amikor már az előkészületi cselekmény is büntetendő. Az előkészületi cselekmény a bűnözés nagy útjában olyan kicsiny dolog, hogy a törvény az előkészületi cselekményt nem bünteti. Ebben az esetben azonban már az előkészületi cselekmény is büntetendő, azonkívül a szövetség, amelyet szintén csak a legsúlyosabb, főbenjáró ügyekben büntet a büntetőtörvénykönyv, ugyancsak ezen a címen büntettetik. Ha büntetve van maga a cselekmény, ha ugy a szövetség, mint az előkészületi cselekmény is büntetés alá kerül, miért kell most már külön egész más törvényt, egész más nomenklatúrát hozni? De tovább megyek. A mentesitési esetek, a terjesztés esete, az elárulás esete is teljesen benne van magában a törvényben. Itt vannak a javaslatnak 3., 4. és 5. §-ai, amelyek közül a 3. § megállapítja azt, hogy (olvassa) : »aki az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére irányuló mozgalomról vagy szervezkedésről hitelt érdemlő tudomást szerez és erről a hatóságnak nem tesz jelentést, büntetendő«. A 4. §-ban az van mondva (olvassa) : »Nem büntethető az, hogy aki előbb, mintsem azt a hatóság felfedezte évi mÁrcsius hó 4-én, péntehen. volna, a mozgalomtól ós szervezkedéstől eláll és elállását társainak nemcsak tudomására juttatja, hanem azokat a mozgalom vagy szervezkedés elhagyására birni törekszik.« Itt van az 5. § (olvassa) : »aki az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére irányuló. bűncselekmény elkövetésére egyenes felhívást intéz, felbujtóként büntetendő«. Mit mond a régi büntetőtörvény? A régi büntetőtörvény ugyanezt mondja. A régi büntetőtörvény 134. §-ában kimondja, hogy aki felhívást intéz, büntetendő. A 133. § pedig igy szól (olvassa): »Aki olyan időben vesz hitelt érdemlő tudomást arról, hogy felségsértés elkövetése céloztatik, midőn annak akadályozása még lehetséges, s erről a felsőbbségnek jelentést nem tesz, büntetendő.« Es igy vógigmehetek ugyanezen a kérdésen. Tehát azt látom, hogy tulajdonképen ez a régi bűntetőtörvény elegendő és alkalmas azoknak a bűncselekményeknek az üldözésére, amelyeknek üldözését ez a javaslat célozza. Az igen t. előadó ur kifejtette előadásában, hogy szakítani kell a büntetőjog jelenlegi rendszerével és azokat is büntetni kell, akik a háttérben egy mozgalmat igyekeznek táplálni, a kezdeményezőket, a vezetőket. A büntetőtörvény erről is gondoskodik. 69. §-ában megállapítja, hogy ki a bűncselekmény részese. A részesről a 69. § szerint azt mondja a törvény (olvassa) : »A véghezvitt vagy megkisérlett bűntett vagy vétség részese az, aki mást bűntett vagy vétség elkövetésére szándékosan reábir (felbujtó).« Egy mozgalom kezdeményezője vagy vezetője felbujtó, mert anélkül a mozgalom meg nem indul és annak részese az, aki ezt a bűncselekményt szándékosan könnyíti vagy előmozdítja, vagy mást ezen könnyítésre vagy előmozdításra szándékosan reábir. Ha tehát nézem a büntetőtörvényt, annak minden részében megtalálom az orvosságot, a panaceát, amellyel büntethetem azokat, akik ezen cselekmény előkészítésében részesek. Az, hogy az igen t. előadó ur és a törvényjavaslat most ezeket, kezdeményezőnek vagy vezetőnek nevezi, régebben pedig a bűntetőtörvény értelmében felbujtónak hivtuk és bűnsegédnek, ez magán a lényegen nem változtat és ez nekem megint csak arra a gyanúra ad alkalmat, hogy kérdezzem: mi lehet az oka annak, hogy eltérünk a büntetőjog régi rendszerétől... Balla Aladár: Világosságot! Bródy Ernő :... hogy más nomenklatúrával ugyanazokat a dolgokat csináljuk, mi lehet ennek a háttere? Ezt a kérdést kell itt vizsgálnom. Azt gondolom, hogy a büntetőtörvénykönyv alkalmazása tulajdonképen mindazon cselekmények felfedezésére és megtorlására vezetne, amelyek itt céloztatnak. Maga ez a kérdés, az