Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-148

:52 A Nemzetgyűlés 148. ülése 1921. (ügy van! jobbfelöl.) ott politizálgatnak, ami feltétlenül rovására van az ügynek. Benkő Gábor : A falu sohasem kap ,semmit ! Orbók Attila : A missziókat megkérdeztem afelől, hogy melyik magyar jótékonysági intéz­ményt tartják a legjobbnak. Végtelen nagy örömömre szolgál, hogy egy igen t. képviselő­társam előtt vehetem le a kalapomat a leg­nagyobb tiszteletem jeléül, s ez Huszár Károly. Az összes missziók egyhangúlag azt mondták, hogy két akció a legkiválóbb : a Huszár-féle akció és a gróf Széchenyi Lászlóné Wanderbilt Gladys védnöksége alatt álló Gyermekvédő Liga. A többinél, sajnos, nagy dilettantizmust látnak, s épen ők vetették fel előttem azt az ideát, hogy ma, amikor itt csonka Magyarorszá­gon annyi menekült tisztviselő sétál mindenféle beosztás nélkül, s huzza az államtól a fizetést, miért nem ezek dolgoznak ezeknél a jótékony­sági intézményeknél, ezek a köztisztviselők, akik az országban a legmegbízhatóbb elem, s akik a munkához hozzá vannak szokva és értenek az adminisztrációhoz. Meskó Zoltán : Nem igen sétálnak ! (Zaj. Egy hang a jobboldalon : Ezt kár volt mondani !) Orbók Attila : Lehet, hogy tévedek, mert ilyen statisztikám nincs. Benkő Gábor; Nincs cipőjük! Orbók Attila : Én csak felvetem az ideát, hogy az állam vagy a felesleges tisztviselőket, — mert vannak egyes hivatalokban fölös szám­ban tisztviselők — amely panasz már százszor elhangzott itt a Nemzetgyűlésben — vagy a menekült, vagy a be nem osztott tisztviselőket, akik a fizetésüket amúgy is kapják, ossza be a jótékonysági intézményekbe, hogy ezek ott egy kis lendületet adjanak, hogy ott meginduljon a munka és a társadalmi jótékonyságnak a fokozása, amire az idegen missziókra és a kül­földi segitségre való tekintettel nagyon nagy szükségünk van, mert nekünk demonstrálnunk kell a világ előtt, hogy mint eddig, ugy ezentúl is mindent megteszünk magunk is, saját le­rongyolt társadalmunk felsegélyezésére. Nem akarok a t. Nemzetgyűlés türelmével visszaélni, azonban egy dolgot akarok még meg­említeni, még pedig azt, hogy mi az agrár­demokrata irányzat ellenére a falut teljesen elhanyagoltuk a jótékonyság gyakorlása terén. ( Ugy van ! jobbfelöl) Az az előítélet, az a di­vatos pesti jelszó, hogy falun mindenki tejben­vajban fürdik, óriási tévedés, (Ugy van! jobb­felöl.) mert akkor nem volna sok millió olyan zsellér-, falusi napszámos-család, amelyik 2—3 kiló fejadag liszttel köteles beérni. És ha igy is volna, amint igy kellene lennie, hogy a földet túró népnek meglegyen a betevő falatja. (Fel­kiáltások jobbfelöl: De nincs meg!) Sajnos, nincs meg, de ha igy is volna, akkor még hol van a ruha! (Igaz! Ugy van a jobboldalon.) ' Kerületemben nagyon sok községben a gyer­éri február hó 19-én-, szombaton. mekek 60—80°/o-a egész télen át nem megy az iskolába egyszerűen azért, mert a gyermekeknek legfeljebb egy-két szakadozott, kicsi ingecskéjük van, de se cipőjük, se ruhájuk. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Igazságtalannak tartom tehát, hogy mi csak a várost favorizáljuk, folyton azt mondjuk, hogy forradalom lesz, ha éheznek az emberek. Tessék igazságosan elosztani a falu ós a város között az idegen missziók adományait is, (He­lyeslés a jobboldalon.) mert azt hiszem, ezek a missziók nemcsak a városoknak adják szeretet­adományaikat, hanem minden ínséget szenvedő magyar embernek. (Igaz! Ugy van! Felkiál­tások jobbfelöl : Es a falusiak nem voltak kom­munisták soha!) Mielőtt még beszédemet befejezném, ille­tőleg interpellációs kérdéseimet felolvasnám, arra kérem a népjóléti minister urat, keressen reá valami módot, hogy a magyar nemzet egy nemzeti ünnepség keretében megköszönhesse a külföldi missziók segítségét s ezen ünnepély alkalmával kérje fel a missziókat, hogy ne hagyjanak minket teljesen a magunk erejére mindaddig, amíg itt a gazdasági viszonyok nem konszolidálódnak, amig a termelőmunka nálunk meg nem indulhat. A következő interpellációt vagyok bátor a népjóléti minister úrhoz előterjeszteni. (Ol­vassa) : »Hajlandó-e a népjóléti minister ur oda­hatni, hogy jótékonysági intézményeink a falu szegényeinek nyomorán enyhítsenek? Hajlandó-e a minister ur a társadalmi jótékonyság foko­zása érdekében a szükséges lépéseket megtenni?« (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a nép­jóléti minister urnák. Gömbös Gyula képviselő ur kivan szólni. Milyen címen óhajt a képviselő ur felszólalni? Gömbös Gyula : Személyes megtámadtatás címén. Elnök : Tessék. Gömbös Gyula: T. Nemzetgyűlés! Bocsána­tot kell kérnem, hogy igen rövid időre igénybe­veszem a Nemzetgyűlés figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Nem is olyan nagyon fontos talán, hogy sokat beszéljek erről a kérdésről, hiszen egészen világos a tendencia, amelyet Szilágyi Lajos képviselő ur velem és a Move-val szem­ben követ. Szilágyi Lajos : Közérdekből szólaltam fel ! Gömbös Gyula: A képviselő ur maga is mondja, hogy szeretne engem az intézmény élé­ről eltávolítani. Szilágyi Lajos: Ma nem mondtam! (De­rültség.) Gömbös Gyula: Olvastam a Naplót! Meskó Zoltán : Ma csak titkos óhaj marad. (Derültség jobbfelöl.) Gömbös Gyula: Amennyiben t. képviselő­társamnak ehhez kedve van, méltóztassék el-

Next

/
Thumbnails
Contents