Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-148
A Nemzetgyűlés 148. ülése 1921. sokan boldogok lennének, hogy ha adhatnának néhány millióeskát, hogy a Nemzeti, vagy az Országos Kasinonak tagjai lehessenek. Ezeken az ötletszerű megállapitásokon kivül fel akarom hivni a kormány figyelmét bizonyos adminisztrocianális hibákra, amelyeket sajnálattal tapasztaltam a magyar jótékonysági intézményeknél s amelyeknél megállapítható, hogy bennük semminemű rosszakarat nincsen; azonban bizonyos dilettantizmussal vezetik az ügyeket és ennélfogva a jótékony alapok nem egyszer kárt szenvednek. Pl. az imént olvastam fel a népjóléti központnak a számadását, amelyben adminisztracionális kiadásokra szerepel 600.000 korona, azután szerepel 200.000 K a jótékonysági szeretetadományok elraktározására. Ez semmi szin alatt sem helyes, mert ha pl. én adok jótékony célra egy összeget, eleve kikérem magamnak, hogy abból egy fillért is levonjanak adminisztrációs kiadásra, mert ha 10 K-t adok, azt azért adom, hogy ez a 10 K tényleg a szegény ember kezébe jusson, (Helyeslés.) nem pedig azért, hogy abból 5 K-t eladminisztráljanak. En meg vagyok győződve, hogy ezen a téren semminemű rosszindulat nincs, azonban ilyen esetben a dilettantizmus is bün, és tessék a kormánynak, a népjóléti ministeriumnak ellenőrzést gyakorolni. Súlyos adminisztrációs hiba van a népjóléti központnál, ahol sajnos, politikai okokból olyan szerencsétlen változásokat eszközöltek, hogy ottan minden a feje tetején áll most. Somogyi István: Csergőt védi? Orbók Attila : En nem védek senkit, neveket nem mondtam, nem védek itt most személyeket, ne méltóztassék rólam ezt feltételezni. Ami Csergő Hugót illeti, én az ő ügyét ismerem s ha méltóztatott kérdezni, hogy őt védelmezem-e, ha méltóztatik Csergőről a véleményemet kérdezni, bátran kimondom, hogy én Csergő Hugót ártatlanul meghurcolt embernek tartom. Somogyi István: Tudtuk előre! Orbók Attila: A hivatalos fórumok némi közömbösséget tanúsítanak a külföldi segélyakciók megszervezésében, a közreműködés tekintetében, így például a külföldi missziók még a tavasszal azt kívánták a fővárostól, hogy a szeretetadományokra pályázó családokat lássák el a lisztbizottságok utján hivatalos ellenőrzőlapokkal, amelyekbe minden segitőintézmény jegyezze be azt, hogy mit adott az illetőnek. Központi nyilvántartást is követeltek az illetéktelen többszörös ellátás megakadályozására. Ez borzasztó fontos dolog, mert olyan nagy városban, mint Budapest, vannak olyan hivatásos ínségesek, akik nagyon jól élnek, de mint ínségesek jelennek meg minden missziónál; s egy missziónál többször, vagy több missziónál különkülön felveszik az egyes családokat megillető illetményeket. Tehát, mondom, központi nyilvántartást is követeltek az illetéktelen többszörös évi február hó 19-én, szombaton. 31 ellátás megakadályozására. Az ellenőrzésnek ezt a rendszerét májusban életbe is léptették, s a költségei 150.000 K-t tettek ki, amelyeket a Huszár-akció fedezett, a végrehajtását pedig a népjóléti központra bízták. Az eredménye ennek az volt, hogy májustól februárig 108.738 budapesti család váltotta ki az ellenőrző ivét és igy, tekintve, hogy Budapesten körülbelül 220-000 háztartás van, a lakosságnak a fele pályázik külföldi szeretetadományokra. Az tény is, hogy Budapestnek körülbelül 50, sőt 60 %-a is tényleg rászorul a segítségre, mert aki az éleimét meg is tudja szerezni, ruházati cikkekre képtelen megszerezni a szükséges összeget. Benkő Gábor : A falunak nem adnak ! Orbók Attila : Az ellenőrző-ivek kiadása zavartalanul folyt, de- nem ugy a központi nyilvántartás, amennyiben 9 hónap alatt mindössze 74.423 bejegyzés történt, holott tízszer annyi segélyezési eset volt. Az akciók nem győzték az adagszolgáltatást, a népjóléti központ pedig nem győzte a nyilvántartást. A központi nyilvántartás július óta halódik, az ellenőrzés tehát pusztán a segélyköröknél levő ellenőrző-ivekbe való bejegyzésre szorítkozik, s az élelmesek, ha sok bejegyzés van az ivükön, egyszerűen elvesztik azt. Ilyen címen 1768 másolatot adtak ki, amelyekbe természetesen a korábbi bejegyzéseket nem lehetett beirni. Most a liszt-bizottságok megszüntették az ellenőrző-ivek kiadását is, s ezzel az eddigi ellenőrzés félrendszere is felborult, amit a missziók egy része joggal kifogásol is, mert a missziók ellenőrzik azt, hogy hová jut az ő adományuk. Rendkívül jogos kívánsága a misszióknak az, hogy pontos nyilvántartás legyen. Hogy az ellenőrzésnek ez a rendszere miért szűnt meg, az nagyon jellemző. Megszűnt azért, mert a blanketták kifogytak. (Mozgás.) Rendelni kellett volna 25.000 uj nyomtatványt, ami belekerült volna 13.000 K-ba; a főváros tanácsa azonban takarékoskodási szempontból ezt a költséget eddig nem engedélyezte. Benkő Gábor : Hallatlan ! Orbók Attila: A nyomtatván y hiány következtében tehát végleg megszűnt az ellenőrzésnek legelemibb követelménye is. Ha az ellenőrzés nem volna is szükséges, s pusztán a missziók kívánsága volna, azt kérdem, szabad-e nekünk 13.000 K-t megtagadni azoknak a misszióknak a kívánsága dacára, amelyek itt Magyarországon 1 milliárd koronánál többet adtak az Ínséget szenvedő középosztálynak, a nyomorgó társadalomnak. (Felkiáltások : Jellemző !) Baj az is, hogy sokszor a jóléti intézményekbe felekezeti és politikai szempontokat visznek bele, ( Ugy van ! jobbfelöl.) ami aztán árt az ügynek. Ez is nemcsak az én véleményem, hanem a misszióknál nekem, mint képviselőnek, megmondták őszintén, hogy kifogásolják azt, hogy bizonyos jótékonysági intézményeknek bizonyos politikai jelleget adnak,
