Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-148
A Nemzetgyűlés 148. ülése 1921. évi február hó 19-én, szombaton. 29 mosnyitrai és clr. Radnay Farkas beszterczebányai püspökök eltávolittatását megakadályozza ? b) Élt-e a magy. kir. kormány a fentemlitett püspökök elmozdításának megtörténtekor a szent széknél megfelelő remonstrációval ? c) Miután a m. kir. kormány akciója — még ha a szükséges lépések kellő időben meg is tétettek — a szentszék hivatalos lapjának közleménye szerint nyilvánvalóan eredménytelennek bizonyult, tett-e a m. kir, kormány legalább olyirányu lépéseket, hogy a jogtalanul elmozdított püspökök Tagyonjogi igényei megfelelő módon biztosíttassanak ? 2. A szepesi püspökség betöltésével kapcsolatban mit tett am. kir. kormány arranézve, hogy az elhunyt dr. Párvy Sándor hagyatéki ügye azoknak a jogigényeknek a szemmeltartásával bonyolittassék le, melyek a főpapi végrendelkezést szabályozó magyar jogszabályokban gyökeredznek, nevezetesen, gondoskodott-e arról, hogy a magyar vallásalapnak ezirányu jogigényei biztosíttassanak ? 3. Tett-e a m. kir. kormány és ha igen, minő lépéseket az apostoli Szentszéknél a kassai, az eperjesi és a munkácsi püspököknek a prágai lapok hírei szerint, valamint az előbb előadott jogsérelmek megtörténte után szintén bekövetkezhető elmozdításával szemben? 4. Mi igaz abból, hogy az apostoli Szentszék az ezeréves Magyarország területén rendszeresített egyházkormányzati ősi berendezést a trianoni úgynevezett békeszerződés által elszakított területrészekre nézve az utódállamok által vélt igényeknek megfelelően revízió alá akarja venni ? Es amennyiben ez a hir fedné a valóságot, micsoda lépéseket szándékozik a m. kir. kormány e tárgyban az apostoli Szentszéknél sürgősen tenni?« Elnök: Az interpelláció kiadatik a külügyminister urnák. Következő interpelláló képviselő urat illeti a szó. Soron van? Vasadi Balogh György jegyyő : Orbók Attila ! Orbók Attila : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Az Egyesült-Államok kormánya nemrégiben ankétet • rendezett, amelyre egybehívta az egyesült-államokbeli összes jótékonysági intézmények vezetőit és ezen az ankéten arról tárgyaltak, hogy milyen mértékben segélyezzék továbbra is a nyomorba jutott hadviselő államok ínséges társadalmát. Ennek az ankétnek az volt az eredménye, hogy elvi határozatot hoztak, amely szerint ezentúl olyan mértékben enyhítenek a háború által sújtott egyes országok társadalmának nyomorán, amilyen mértékben az illető államok a saját nyomorukon igyekeznek segíteni. Ez adta meg az impulzust arra, hogy ma felszólaljak. Felszólalásomnak azonban semminemű támadó szándéka nem lehet, mert a magyar társadalomról el kell ismernünk, hogy erejéhez mérten tényleg mindent megtett és nem paradoxon, ha azt mondom, hogyha a magyar társadalom még többet tudott volna adni a tömegnyomoruság enyhítésére, akkor talán nem is lett volna oly mérhetetlenül nagy szüksége a nemesszivü idegen nemzetek segítségére. Nem is lehet senkinek semmi kifogása a nemzet áldozatkészsége ellen és én csak bizonyos dilettantizmust, bizonyos hibákat, apró hibákat akarok itt felsorolni interpellációm kapcsán abban a reményben, hogy felszólalásomat a népjóléti minister ur honorálni fogja. Felszólalásomnak nemcsak az a célja, hogy a társadalomnak egy kicsi, különálló rétege — értem alatta, bogy a konjunkturális gazdagok és állami szállítók nem adakoztak kellőképen, — hanem a legfőbb célja az, hogy itt, az ország színe előtt mély hálám kifejezése mellett bemutassam, hogy a külföldi missziók, az idegen államok társadalmai mit tettek, minden magyar szivbe örök időkre belevésve a mi mérhetetlen nagy hálánkat. Oly számokat fogok itt, tisztelt Nemzetgyűlés elmondani, amelyek a legékesebben, a legszebben beszélnek a gazdag külföldi államok határtalan emberszeretetéről és arról a nagy rokonszenvéről, amellyel a letiport, legázolt és szerencsétlen magyar nemzet iránt viseltetnek. Tisztelt Nemzetgyűlés! Az amerikai gyermeksegitő akció 863.930 dollárt költött gyermeksegélyzési célokra. Az amerikai csomagakció 304.850 dollárba került. Az amerikai Joint 100.000 dollárt költött el segély formájában. Az amerikai vöröskereszt 150 vagon szeretetadományt adott. Az angol action Lodge 40.000 font sterlinget adott pénzben és 40.000 font sterlinget szeretetadományban. A nemzetközi gyermekvédő szövetség 22 vagon szeretetadományt adott, a norvég vöröskereszt 68 vagont, a dán vöröskereszt 5 vagon, a holland vöröskereszt 55 vagon és a skót missziók 40 millió korona értékű szeretetadományt. Az egyes felekezetek felekezeti jellegű adományai is rengeteg összeget tesznek ki. A pápa őszentsége 6 milliót adott a nyomorba jutott katholikusok segélyezésére A zsidók havonta 18 milliót költenek Ínségbe jutott zsidók segítésére. Meskó Zoltán: A példát követni kell! Orbók Attila: Itt meg kell jegyeznem és ez a közbeszólás épen jókor jön, hogy a zsidók, erről magam is meggyőződtem, a hozzájuk forduló keresztényeknek is bármikor szívesen adnak segítséget. Az a zsidó misszió ez, amelynek Polnai Jenő az elnöke. Nem ismerem közelebbről ezeket a zsidó akciókat. Az amerikai evangélikusok, baptisták, methodisták körülbelül 10—12 milliót adtak. Amerika most egy ebéd-akciót rendez, amely 50.000 gyermeket lát el; ennek az akciónak — amely hat hónapon keresztül ad 50.000 gyermeknek ebédet — 250.000 dollár a költsége. Azután a Reunion Internationale de Secours
