Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-157

A Nemzetgyűlés 157. ülése 1921. fenn. Tudvalevő, hogy az ipartöivény rendelkezései értelmében nem volna szabad gami-szállodákat tartani, ezeket a rendelkezéseket azonban kijátsszák. A kérdésnek ebbe a részletébe azonban nem bocsátkozom bele, ez a végrehajtás dolga. Tény az, hogy az egyik tulajdonost internálták és itt maradt a szálloda másik társtulajdonosa, aki ettől kezdve mindenképen azon volt, hogy megfossza ezt a szállodát garni jellegétől. A kávéházat, amely a szállodában volt, felajánlotta a katonaság részére és az első számú vonalparancsnokság tisztiétkezdéje október közepén be is költözködött oda. Az étkezde egészen február 1-éig ott is volt, Grál Andor alezredes vezetése alatt. Ekkor azonban az történt, hogy a kávéház tiszti étkezde jellege megszűnt. A társtulajdonos — okulva üzlettársa példáján — mint emiitettem mindent elkövetett, hogy a szállodát előbbeni, kifogásolt jellegétől megfossza és október óta, a detektívek jelentései szerint, ilyen garni-szálló vendégek nem is mentek oda, utasok nyertek elhelyezést a szállodában, sőt a Menekültügyi Hivatal is olcsó lakást szerzett ott öt menekült részére. Már most, hogy miért, miért nem, én nem tudom, de január 24-én ezt a társtulajdonost is internálták. Január 26-án megjelent a szállodában egy bizottság, mely a Wrangel-csapatok részére lefoglalta a szobákat. Január 28-án pedig az történt, hogy megjelent ott egy főhadnagy egy városi hivatalnok kíséretében s a szálloda portásának megtiltotta, hogy további intézkedésig a szállodában bármilyen szobát ki lehessen adni s azonkívül elrendelte azt is, hogy a szálloda üzleti könyveit a városparancsnoksághoz szállítsák be, a jelenlegi lakókat pedig rögtön lakoltassák ki és senkit oda be ne bocsássanak. Miután így a tulajdonosok letartóztattak és a szálloda személyzetéhez egy ilyen külső tekintéllyel ellátott utasítás érkezett, a jelenlegi társtulajdonos fia, aki pedig képes lett volna az üzlet továbbvitelére, nem tudta, hogy ebben a bizonytalanságban mit csináljon, nem mert semmit sem tenni s ennek következménye az, hogy ez a szálloda, ott a Keleti pályaudvar közvetlen szomszédságában, négy hét óta üresen áll. Tisztelt Nemzetgyűlés Î Amikor annyira panaszkodunk a lakásínségről, amikor minden egyes ember a saját maga bőrén érzi ezt a nyomorúságot, talán mégis gondolni kellene arra, hogy ennek az üzletnek tulajdonosát hasznosabb volna ilyen körülmények között otthagyni, hogy az ő becsületes munkáját tovább folytathassa, vagy gondoskodni kellene legalább arról, hogy gazdája legyen ennek az üzletnek, mert az, hogy Budapesten egy negyvenöt szobából álló szállodába négy héten •keresztül ne lehessen beszállásolni senkit s hogy a szállodában lévő kávéház is üresen álljon, igazán megengedhetetlen, abszurd dolog. Ha csak két személyt szántitunk is egy szobára, naponként 90 uta^s nyerhetne ebben a 45 szobás szállodában elhelyezést olcsó árak mellett, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — VIII. KÖTET évi márczius hó 2-án, szerdán. 337 mert a hatósági ármegállapítás szerint 8—14 koronáért voltak a szobák bérbeadhatók. A dolog személyi részével nem foglalkozom, az nem is érdekel, amint nem törődöm azzal sem, hogy a tulajdonosok milyen körülmények között sodródtak bele ebbe a helyzetbe, ebben nem akarok bíró lenni, mivel az aktákat nem ismerem, csupán azt a tényt szögezem le, hogy a mai viszonyok között ez a szálloda immár egy hónapja üresen áll és ajánlom az illetékes körök, elsősorban a Lakáshivatal figyelmébe, hogy ezentúl legyen gondja arra is, hogy necsak a zsúfolt és túlzsúfolt lakásokban háborgassák az emberek nyugalmát, hanem az üresen álló lakásokba, szobákba is helyezzenek el lakókat. A mácdk kérdés, amellyel foglalkozni kívánok, tulajdonképen szintén lakásügy, amely azonban már a lét kérdésével, exisztenciális kérdésekkel is összefüggésben van. Az történt ugyanis, hogy a vásárcsarnok igazgatósága a vásárcsarnok üzemére, vásári- és házirendjére vonatkozó szabályok 39. §-a alapján a Központi Vásárcsarnokban 12 bérlőnek áruhelyét 1.920 november 1-ére felmondta, azzal az indokolással, hogy több igénylő jelentkezett, kiknek a helyre szükségük van. Ezt a felmondást a főváros tanácsa 1920. évi december 2-iki határozatával helybenhagyta ugy, hogy további fellebbezésnek helye nincö. Az így kitett mészárosok ügyét magáévá tette a Budapesti Mészárosok Ipartestülete, amely folyamodott a városi tanácshoz, kérve, változtassák meg a határozatot s ennek a 12 bérlőnek hagyják meg továbbra is régi" áruhelyét. A tanács 1920 december 30-án hozott határozatával tényleg meg is változtatta, illetőleg módositotta ezt az előző határozatot, ugy, hogy Hohler, Weinberger és Guttmann bérlőket továbbra is meghagyta a bérletben azért, mert ezek a háborúban frontszolgálatot teljesítettek. Hohler kitüntetést kapott, Weinberger és Guttmann pedig megsebesültek. A határozat szerint (olvassa) ; a többi bérlőre nézve ilyen méltánylás! körülmények nem lévén megállapít hatók, rájuk nézve a tanácsi határozat megváltoztatása indokoltnak nem látszott.« Tisztelt Nemzetgyűlés ! A tanácsnak ez az álláspontja épen az, amit én itt megvilágítani akarok, mert ez az álláspont nem volt helyes. Ha méltóztatnak megengedni, majd fel fogom sorolni, hogy kik a többi bérlők, akikre ezek a méltánylást érdemlő körülmények a tanács szerint nem voltak megállapíthatók. Három bérlővel már elintéztük a dolgot, legyen szabad még a többi kilencről beszélnem. Kószó István : Halljuk a neveket ! A régi neveket kérjük ! Bródy Ernő : Kérem, meg fogom mondani a neveket is. Becsületes, régi zsidó nevek. Itt van pl. Grünspan és Társa. (Derültség.) Ennek a cégnek jelenlegi üzlettulajdonosa Neumann Sándor, a mozgósítás óta harctéri szolgálatot telje4a