Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-148
20 A Nemzetgyűlés 148. ülése 1921. kellene fordítania egy ilyen hivatalra, amely igazán mondhatom, rettenetes sok keserűséggel telitett hivatal. (Mozgás jobb felöl.) A közigazgatás közegei felküldik azt a hadiözvegyet Budapestre; feljön, járna neki pénz, felhalmozódott pár száz koronácskája, de a rokkantellátási, illetőleg az özvegyi nyugdíjellátási hivatal nem tudja azt folyósítani, mert hiányzik valami, vagyis fel van halmozódva az akta ós nem jön elintézés alá. Ez az állapot tarthatatlan. A népjóléti ministeriumnak, nézetem szerint, első és főkötelessége volna, hogy súlyt helyezzen arra, hogy a hadiözvegyek, hadiárvák, a rokkant katonák ügye végre valahára rendeztessék Magyarországon és hogy az állam nekik azt a csekélységet, amit tud nekik nyújtani, adja oda idejében kezükhöz, hogy valahogy pótolják belőle az ő silány megélhetésüket T. Nemzetgyűlés! A falusi rokkantak, jobban mondva a hadiözvegyek, hadiárvák nem élvezik az állam szerető szivét oly formában, amilyen formában az állam többi szegényei. Én elismerem, hogy ha kimegyünk a kültelkekre, ott rettenettes nyomor tárul elénk és elismerem, hogy a szeretetadományok szótosztására, a közjótékonysági eszközök kimerítésére a városok rászorultak, azonban kérdem, gondolt-e Magyarországon valaki is arra, hogy a falun is vannak olyan szegény hadiözvegyek, akiknek ö|-hat gyermekük is van és heteken keresztül nincsen kenyér az asztalukon. (Az elnöki széket Kenéz Béla foglalja el.) Mondta-e azt valaki, hogy nemcsak városi szegények léteznek, hanem léteznek falusi szegények és falusi nyomorultak is és ezeknek a hadiözvegyeknek és hadiárváknak is kell adnunk egy-egy kabátocskát, egy-egy cipőcskére valót azokból a szeretetadományokból, amelyeket a külföld küld. Sajnálom, hogy a népjóléti minister ur el van foglalva, de azt gondolom, hogy a népjóléti minister urnák egyenesen kötelessége foglalkoznia ezzel a kérdéssel, kötelessége törődni azzal, hogy ezek a falun lakó szegények, akik télidőben mezítláb járnak s éhséggel küzdenek, valami szeretetadományba részesüljenek. De kötelessége foglalkozni avval a kérdéssel is, hogy ezeknek az özvegyeknek az a nyugdíj, amely nekik két év óta jár, végre valahára kiutaltassák, és igy megszűnjék az a szerencsétlen anomália, hogy annak az általános helytelen felfogásnak a következménye, hogy falun könnyebben élnek az emberek. Akik ezt állítják, azok nem nézték meg a falu szegényeit. Azok menjenek ki és nézzék meg, — én tudok ilyen esetet — hogy van olyan hadiözvegy, akinek öt gyermeke maradt és három héten keresztül nincs az asztalán egy harapás kenyér. Én tehát a népjóléti minister urat arra kérem, hogy ha már átvette a hadirokkantak, évi február hó 19-én, szombaton. hadiözvegyek és árvák gondozását a honvédelmi minister úrtól, fordítson több gondot az özvegyek és árvák ellátásának kiutalására, mert hogyha ez az állapot nem változnék meg, ez kint a falun rettenetes rossz vért szülne. Nagyon jól tudják ám ott azt, hogy a városi lakosok megkapják a fejadag után járó cukrot és lisztet, (Ellenmondások jobb felől.) evvel szemben megtörténhetik az, hogy Magyarország egy községében fejenkint egy deka cukrot adnak egy hónapra egy családnak. Ez mégis csak arcpirító dolog. Vagy ne adjanak semmit, vagy adjanak annyit, amennyit a városban adnak. Vass József közélelmezésügyi minister : Ennél nagyobb a fejadagja mindenkinek ! Az kiutaltatik minden hónapban ! (Felkiáltások jobbfelöl : De nem kapják meg!) Kerekes Mihály: Ez nem tartozik a népjóléti ministeriumhoz, de odatartozik a hadiözvegyek és hadiárvák ügye. En felkérem a minister urat, hogy gondoskodjék — szükség esetén uj munkaerők alkalmazásával — arról, hogy az ott két esztendőn át felhalmozott 25.000 akta végre elintéztessék és hogy, amint rámutattam, a hadiözvegyek és hadiárvák megkapják az illetményüket. Interpellációm, amelyet a népjóléti minister úrhoz intézek, a következő (olvassa) : » Yan-e tudomása minister urnák arról, hogy az özvegyek és árvák nyugdíjellátási hivatala 25 000 aktahátralékkal dolgozik és fűtőanyag hiányában heteken keresztül nem tud dolgozni ? Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a falusi nyomorgók, özvegyek és árvák sem külföldi, sem belföldi szeretetadományban nem részesülnek? Ha mindezekről van tudomása, hajlandó-e a minister ur sürgősen intézkedni, hogy ez az igazságtalan és tarthatatlan állapot megszűnjék?« Elnök : Az interpelláció kiadatik a népjóléti minister urnák. A következő interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gerencsér István jegyző : Karafiáth Jenő ! Karafiáth Jenő: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak megengedni, hogy az ezeréves Magyarországnak ezidőszerint idegen megszállás alatt álló területén élő egyházak jelenlegi szomorú, keserves helyzetével foglalkozzam. (Halljuk ! Halljuk !) Ezúttal a katholikus egyház ügyeivel kívánok foglalkozni. Legközelebb — a Ház szíves engedélyével — a tőlünk elszakított református és lutheránus hivek egyházi sérelmeit teszem szóvá. Birtha Józset: A lutheránusok autonómiáját felfüggesztették. Karafiáth Jenő : Mielőtt interpellációm tárgyára rátérnék, méltóztassék megengedni, hogy néhány számadattal világítsam meg a tárgyalandó kérdés rendkívüli jelentőségét nemcsak felekezeti szempontból, hanem a magyarság nézőpontjából is. Kérésemre tegnap kaptam kézhez
