Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-148
^4 Nemzetgyűlés 148. ülése 1921. a statisztikai hivatal kimutatását, amely szerint az integer Magyarországon lakó 9,010.000 római katholikus hívőből jelenleg idegen közigazgatás alatt álló területen él 4,303.000, szóval a katholikus híveknek majdnem fele. Ebből — az 1910-iki népszámlálási adatokat veszem — a csehek által megszállott területen lakik 633.000 magyar anyanyelvű és 120.000 német anyanyelvű; románok által megszállott területen lakik 642.000 magyar anyanyelvű, 298.000 német anyanyelvű; jugoszláv megszállás alatti területen lakik 389.000 magyar anyanyelvű és 239.000 német anyanyelvű római katholikus hivő. Ezt azért véltem szükségesnek előhozni, mert ebből látható, hogy 4,303.000 római katholikus hívőből ezidőszerint idegen közigazgatás alatti területen él 1,734.000 magyar katholikus hivő, 849.000 német anyanyelvű katholikus hivő és csupán csak 1,305.000 tót anyanyelvű és 415.000 egyéb nemzetiségű. Azért kívánom ezt leszögezni, hogy lássa a tisztelt Nemzetgyűlés, miszerint a katholikus egyház ügye körülbelül kétszer annyi magyar és német anyanyelvű polgárt érint közelebbről, mint amennyi tót anyanyelvű hivőt érdekel, eltekintve attól, hogy az utóbbiak különben sem kívánták a kérdést a történteknek megfelelően rendezni. Méltóztassék ezek után megengedni, hogy rátérjek interpellációm tulajdonképeni tárgyára. (Halljuk! Halljuk!) Az apostoli szentszék hivatalos közlönyének egyik legutóbbi számában egy közlés foglaltatik, amely szerint a pápa dr. Kadnay Farkas besztercebányai püspököt és Batthyány Vilmos nyitramegyei püspököt püspökségük vezetésétől az auxumi, illetve a cyrrhusi érseki címek egyidejű adományozásával felmentette és nyitramegyei püspökké dr. Kmetykó Károly nyitraegyházmegyei áldozópapot, besztercebányai püspökké Blacha Márián szepesegyházmegyei áldozópapot, szepesmegyei püspökké pedig Vojtassák János szepesegyházmegyei áldozópapot nevezte ki. Tisztelt Nemzetgyűlés ! E hirek olvasásakor disztingválnunk kell. A szepesi püspökség Párvy Sándor szepesi püspök halálával jogilag és tényleg megüresedett. Nem ezen elbírálás alá esik tehát a másik két püspökség betöltésének a kérdése, mert sem szellemi, sem testi épség tekintetében e püspökök ereje nem hanyatlott, kormányzati energiájuk nem csökkent, sőt mikor az illető püspökök hivatalos eljárásukkal kapcsolatban a szentszékhez működésükről jelentést tettek, mindig a legnagyobb elismerésben, a legnagyobb dicséretben részesültek. Nekik konfliktusuk sem lehetett a cseh kormánnyal, mert tudvalevő dolog, hogy mikor a csehek előfutárai e területre érkeztek, őket székhelyükről azonnal eltávolították. Itt tehát azzal a ténnyel állunk szemben, hogy két teljesen kifogástalan működésű rom. kath. megyés püspököt mozdítottak el állásukból, . .. évi február hó 19-én, szombaton. 27 Birtha József : Mert jó magyarok voltak azért ! Karafiáth Jenő : ... elmozdították pedig őket azért, mert a cseh kormány nem akart ott pártatlan egyházfőket tűrni és viszont ők sem tudtak volna továbbra is olyan pozíciót betölteni, mely ellentétes egyrészt a katholikus egyház, másrészt az ott,levő magyar- és németajkú hívek érdekeivel. Általában véve, mert nem akartak a hivek kulturális életének, lelki életének elnyomói, zaklatói közé szegődni és nem akartak az egyházi érdekek rovására a cseh kormánynak politikai szolgálatokat tenni. E tény főleg azért keltett nagy elkeseredést a lelkekben, mert az a készség, az a sietség, amelyet itt láttunk, evidens ellentétben állt azzal a hagyományos magatartással, amelyet egyházi téren eddig tapasztaltunk. Nem akarok mást említeni, azt hiszem elég, ha emlékezetükbe idézem Dfoste-Vischering kölni érsek esetét; azt hiszem elég, ha Ledochovszky gnesen-poseni érsek ügyére hivatkozom, ahol a szentszék évek hosszú során át tartó harcot vivott az államhatalommal szemben. Ezzel szemben itt lázas sietséggel, ellenünk irányuló barátságtalan készséggel kellett találkoznunk, melynek következtében Batthyány Vilmos nyitrai püspöknek és Badnay Farkas beszterczebanyai püspöknek stante pede kellett elhagyni a helyüket. Úgyszólván alig tudtak egyebet magukkal vinni, mint a legszükségesebb holmijaikat; mint a kereskedelemügyi minister ur itt körülöttem megjegyzi, kis útitáskával hagyták el a helyüket. Arról szó sem lehetett, hogy beneficiális jövedelmükből valamit is magukkal vihettek volna, vagy az abból eszközölt beruházások kérdését függőben tarthatták volna, sőt ugy látszik, — nem tudom, nem értesültem róla — de talán még a legelemibb emberi érzés által megkövetelt nyugdíjban sem részesültek, ha csak azt nem gondolta a cseh kormány, hogy a lovagiasság szabályai szerint minden el van intézve két exotikus érseki cím adományozásával. Birtha József: Majd visszavisszük őket! Karafiáth Jenő: Azt az elkeseredést, amely ennek nyomán nemcsak a magyar katholikus társadalomban, de azt hiszem az egész magyar társadalomban fakadt... (Ugy van ! Ugy van !) Birtha József : Ez magyar kérdés, ez nem felekezeti kérdés-1 Karafiáth Jenő : ... még fokozni fogja, hogy egyes szlovenszkói lapok hírt adnak arról, hogy ezt a példát hamarosan követni fogja a kassai, a munkácsi és az eperjesi görög katholikus püspökök elmozdítása is. Birtha József : A protestánsokkal is ugyanezt csinálják! Karafiáth Jenő : Ami a kassai püspökség ügyét illeti, azt hiszem, teljesen felesleges, hogy Fischer-Colbrie püspök ur személyéről itt dicsérőleg nyilatkozzam. Az ő működése nyitott könyv. Egyet azonban meg kell jegyezni. A püs4*
