Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-156
A Nemzetgyűlés 156. ülése 1921. évi márczius hó 1-én, kedden. 287 adatok alapján azt látjuk, hogy a tettlegességeknek, késeléseknek, gyilkosságoknak legnagyobb százalékát épen az alkohol okozza. így az én statisztikám szerint az összes bűntettek oka végeredményben 45°/o-ban az alkoholra vezethető vissza. 1098 fegyencet vizsgáltak meg és a statisztikai adatok szerint 490., tehát 42% volt köztük alkoholista. A fogházban lévőkben majdnem fél százaléka alkohol miatt került a fogházba. Hátha még az őrültek házát vizsgálnánk, azt t. i., hogy az alkohol mértéktelen fogyasztása következtében . hány lett szerencsétlenné, vagy a kórházak statisztikáját vizsgálnék, ott milyen szomorú adatokat tapasztalnánk! Egy statisztikai adatom szerint tiz iszákos és tiz józan házaspárt vizsgáltak meg. A tiz iszákos házaspár 57 gyermeke közül 12 korán elhalt, 36 hülye volt, nyavalyatörős és nyomorék, és csak 9 volt normális. Tehát 57 egyén közül 9 normálisát kapott a nemzet. Ezzel szemben 10 józan házaspár 61 gyermeke közül 5 halt el korán, 6 volt beteges és nyomorék és 12 normális. Ez is fényesen, illetőleg szomorúan bizony it ja, hogy milyen rossz üzletet csinál az állam, amikor az alkoholból minél nagyobb jövedelemre akar szert tenni, mert ha számbavesszük a kórházaknak, börtönöknek, fegyházaknak fentartását, s azoknak nagy számát, akik az alkohol miatt jutottak az őrültek házába, a kórházakba és börtönökbe, ezeknek fen tartási költsége sokkal többe kerül 171 milliónál, amelyet az állam 1910-ben a szeszből bevett. Ha még hozzátesszük ehhez azt az erkölcsi pusztitást, melyet az alkohol előidéz, akkor még rosszabbnak kell ezt az üzletet neveznünk. A társadalomban mindenütt hangos a szó a destruktiv sajtó ellen. A társadalom mintegy reagál az alkoholmérgezés, a lelki alkoholterjesztés ellen. Mert a destruktiv sajtó és minden, ami destruktiv, végeredményben tulajdonképen nem más, mint a szellemi mérgezésnek, vagyis a szellemi alkoholizmusnak terjesztése. Jól teszi a társadalom, ha ezzel szemben védekezik, de nem szabad figyelmen kivül hagynunk, különösen nekünk, akik a keresztény politikának és nemzeti védelmi politikának vagyunk a hi vei, hogy van még egy hatalmas destruktiv erő és ez az alkohol. Ez ellen az egész társadalomnak meg kellene mozdulni, a társadalom minden tényezőjének minden munkáját latba kellene vetni, hogy itt egészséges légkört, józan gondolkozást teremtsen, amelyen megindulhatna a parlamenti törvényhozói munka is. Mert, t. Nemzetgyűlés, nagyon jól tudom azt, hogy mindaddig, amig ez az egészséges légkör a társadalomban nincs meg, mi itt, ha szigorú törvényeket hozunk is az alkoholizmus ellen, tulajdonképen meddő munkát végzünk, mert a társadalom nem fogja bevenni a mi törvényeinket, hanem annál inkább be fogja venni az alkoholt, amit tilalmazunk. Fényes bizonyíték erre az, hogy amikor a kommunizmus az alkoholtilalmat rendelte el, akkor kezdett a magyar nép megmozdulni. A többi rendelet alig volt rá hatással. Legfeljebb azt mondották, hogy az urakat, a papokat bántják. De amikor az alkoholtilalmat kiadták, akkor kezdték mondani : ez mégse jó világ, mert már innya se lehet. És szükséges volna, t. Nemzetgyűlés, hogy minden ember oly sikereket ne érjen el az alkoholizmus ellen, mint amit én értem el egyik alkoholellenes előadásommal, illetve nem annyira alkoholellenes, mint inkább nemzetgazdasági előadással, amelyben hallgatóimat arra hivtam fel, hogy azzal, amit itt Magyarországon termelünk, takarékoskodjunk és vigyük ki a külföldre a valutánk javitására. Amikor felhívtam a hallgatóságot arra, hogy minél kevesebb bort igyanak, az egyik közbeszólt : Már én nem dolgozom annak a tövében, aminek a levéből nem iszom ! Amig ilyen a társadalom, addig szigorúbb és határozott alkoholellenes küzdelmet magában foglaló törvényjavaslattal nem állhatunk elő. Örülök annak, t. Nemzetgyűlés, hogy ez a javaslat némi erkölcsi szempontokat is figyelmébe vesz, igy pl. azt, hogy az italmérési engedély adását, vagy annak megvonását a megbízhatósághoz köti. Hozzáköti ahhoz, hogy az, aki alkohollal fogja majd mérgezni a saját maga hasznára, de az illetőnek kárára a közönséget, valahogyan ne mérgezhessen szellemileg is. Mert szomorú tapasztalatom van róla, hogy a kocsmák és italmérési üzletek melegágyai voltak a társadalomellenes akció, a társadalomellenes munka terjesztésének. Magamról tudok egy példát. Ha megengedi a t. Nemzetgyűlés, elmondom. (Halljuk!) Izgatás ma is folyik a kocsmában és ennek bizonyítására akarom azt felhozni. Tavaly tavasszal, amikor a nagy szárazság volt és különösen a mi vidékünkön ez valósággal kétségbeejtette a népet, egyszer csak tudomásomra jut, hogy mindenfelé beszélik a szőlőhegyeken, a földeken, hogy azért van ilyen nagy szárazság, mert papot választottak meg képviselőnek. Ezen én, t. Nemzetgyűlés, jót nevettem, de mivel gondoltam, hogy itt megint olyan aláaknázás folyik, mint a háború alatt és szinte gondoltam, hogy ez a szóbeszéd kocsmából indult ki, utána jártam a dolognak és tényleg kocsmába jutottam, ahol egy nem keresztény kocsmáros igy mérgezte az ő publikumát. T. Nemzetgyűlés ! Nagyon helyes a törvényjavaslatnak ciZ <&Z intézkedése, hogy az italmérést, ennek a méregnek terjesztését olyanokra akarja bizni, akik nem fogják felhasználni azt lelki mérgezésre, izgatásra is. A másik, ami szintén erkölcsi szempontból bírálandó meg, a törvényjavaslat 17. §-ának negyedik pontja, ami eddig a törvényjavaslatban nem volt benne, hogy t. i. el kell venni az italmérési jogosítványt attól, aki szántszándékkal lerészegiti a vendégét, vagy pedig, aki részegnek italt ad és ezért már kétszer volt büntetve. Én még belevenném ide,