Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-156
21. évi márczius hó 1-én, • kedden. 288 A Nemzetgyűlés 156. ülése 19Z t. Nemzetgyűlés, és fogom is a részletes tárgyalásnál indítványozni, hogy attól is vétessék el az italmérési engedély, aki italmérő-helyiségben kiskorúnak ad italt, aki kiskorút az italmérőhelyiségben kiszolgál. (Helyeslés.) Ugyanennek a szakasznak g. pontja azt mondja, hogy elvehető — tehát nem imperative, hanem csak tanácsadólag mondja — az italmérési jog attól, aki vagy maga, vagy megbízottja által a 17. § 4. pontjában megjelölt kihágást követ el. Ez a három dolog az, ami ebben a törvényjavaslatban erkölcsi szempontból helyeselhető. De, nekünk, t. Nemzetgyűlés, tovább kell menni. És itt szeretném a közoktatásügyi minister ur figyelmét felhívni arra, hogy indítsa meg a határozott és céltudatos antialkoholista nevelést és oktatást az iskolákban. Hiszen a körülöttünk lévő nyugati államokban, amelyektől mindig eltanuljuk a rosszat, de a jót sohasem, e téren egyes államok ,már nagyon előrehaladtak, így az Egyesült-Államokban törvények kötelezik az iskolákat az alkoholellenes tanításra. Abból az elvből indultak ki a törvényhozók, hogy ha ma megmentjük az ifjúságot, akkor ezáltal holnapra az egész nemzetet mentettük meg. Canadában 1885-től tették kötelezővé az iskolában az alkoholellenes tanítást. Angliában, Svájcban, Hollandiában, Dániában magánegyesületek végzik a felvilágosító nevelést az iskolák keretében. Svédországban 1892 november 4-én királyi dekrétum rendelte el a kötelező alkoholellenes tanításokat. Belgiumban Robyns limburgi főtanfelügyelő kezdte meg iskoláiban az alkohol elleni tanítást, 1892-ben de Burlet közoktatásügyi minister rendelte el, 1898-ban Schollert közoktatásügyi minister még tovább ment és nagyobb nyomatékot adott a rendeletnek azáltal, hogy előírta, hogy minden iskolában hetenkint egy fél órát az alkoholellenes tanításra kell fordítani, szemléltető táblát kell minden iskolának beszereznie, írásbeli dolgozatot kell a növendékekkel az alkohol ellen Íratni, a tanítókat és tanárokat orvosok szaktanfolyamon képezik ki a helyes oktatásra, tanításra. Ennek a rendeletnek eredménye azután az volt, hogy az 1899. év végén az elemi iskolák 92 %-a és a továbbképző iskolák 83 %-a rendszeresítette az alkoholellenes tanítást az iskolákban. Franciaországban Rambau minister 1897-ben tette kötelezővé az iskolákban az alkoholellenes tanítást. Németországban 1903-ban figyelmeztették erre az iskolákat, de csak a tanítóképzőkben rendelték el kötelezővé. Romániában még előbb. Itt 18l'7-ben Haret közoktatásügyi minister rendelte el a kötelező tanítást, míg Olasz- és Oroszországban eddig szó sincsen róla. Nálunk Wlassics minister 1903-ban, Apponyi 1906-ban a budapesti tanitó- és tanitónőképzőben rendeli el. En csak arra kérem a közoktatásügyi minister urat, hogy a keresztény kurzus jelentőségét mutassa ki már azáltal is, hogy az alkoholellenes tanítást az iskolákban kötelezővé teszi és igyekezzék ezt a rendeletet behozni. De ez még magábanvéve nem elég. A társadalom minden osztályának részt kell vennie a küzdelemben; itt különösen a szakszervezetekre hárulna a nagy feladat, hogy a szakszervezeti tagokat az alkohol elleni mozgalomba ugy vinnék be, mint ahogy az Svédországban, Norvégiában, Finnországban és Amerikában van. Ez volna az igazi munkásmentő akció, nem a sztrájkra való izgatás, nem a politikai konjunktúrák ügyes kihasználása, hanem ez a munkásvédelmi törekvés volna a szakszervezeteknek igazán nemes feladata. Amikor már egy társadalom az iskolák és a társadalmi intézmények révén így meg van dolgozva, csak akkor lehet eredményesen a törvényhozás terén is fellépni az alkohollal szemben, akkor tudja majd az állam az ő financiális ügyeit ugy intézni, hogy ne az alkoholfogyasztásra alapozza kiadásainak egy jó részét. Több európai ország és az Amerikai Egyesült Államok e tekintetben már jól előrehaladtak. Nem azért sorolom fel ezeket, mintha nem ismerné őket a Nemzetgyűlés; hanem határozati javaslatokat akarok, kettőt is benyújtani, egyiket a belügyministerhez, a másikat a kereskedelemügyi ministerhez és a végrehajtási utasításokra akarom a két minister ur figyelmét felhívni. De kérem a pénzügyminister urat is, hogy szíveskedjék ezen határozati javaslatoknak majd a végrehajtási utasításban érvényt szerezni. Ha nézzük a körülöttünk lévő nyugati országok törvényhozását, akkor a következőket állapithatjuk meg: Franciaországban ugy gondolták a küzdelmet az alkohol ellen megindíthatni, hogy a szeszadót folytonosan, fokozatosan emelték, hogyha minél drágább lesz a szesz, annál kevesebbet fognak majd inni. Az eredmény azonban az lett, hogy míg 1830-ban 55 frank adó mellett 1'12 liter jutott egy franciára, addig 1860-ban 90 frank adó mellett 2'27 liter, 1898-ban pedig 156 frank adó mellett 4'72 liter jutott egy franciára. Tehát a francia ugy tett, mint a római, hogy amikor behozták az agglegény-adót, annál több agglegény lett, hogy megmutassák, hogy milyen bravúrosan fizetik le az adójukat. Svájcban 1887 óta a pálinkát monopóliummá tették, a kisüstöket megszüntették, a monopólium hasznából 10°/o-ot az alkoholellenes küzdelemre berendezett egyesületeknek adnak. Az eredmény az, hogy a sör, a bor fogyasztása emelkedett, a pálinka fogyasztása ugyanaz maradt. Még nagyobb a hatás Oroszországban. 1895-ben »a néperkölcs és a népegészség« védelmére az összes szeszt monopolizálta az állam, nem szabad kimérni az üzletekben, hanem lepecsételt üvegekben árulják a szeszt; azonkívül a városokban felállították az úgynevezett józansági kuratóriumokat, amelyekben teát szolgálnak ki rum nélkül. Az eredmény az,
