Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-156

286 A Nemzetgyűlés 156. ülése 1921. évi márczius hó 1-én, kedden. Elnök '. A mentelmi bizottság e kétrendbeli jelentése ki fog nyomatni, szét fog osztatni és annak idején napirendre fog tűzetni. Következik napirend szerint az állami italmérési jövedékről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Ki következik szólásra? Forgács Miklós jegyző : Nagy János (egri) ! Nagy János (egri) : T. Nemzetgyűlés ! Az előttünk fekvő javaslat tegnap pénzügyi szempontból, kisgazda, nagygazda szempontból, lokális szempontból, sőt azontúl Európa határain, még az Óperencián is túl, ujseelandi maori szempontból is meg volt világítva. (Derültség.) Méltóztassanak megengedni, hogy én abból a szempontból is megvilágítsam ezt a javaslatot, amely szempontnak érdekében tulajdonképen bennünket ideküldtek e Házba: keresztény, azaz erkölcsi és nemzetvédelmi szempontból. Azért mondom, hogy keresztény, azaz erkölcsi szempontból, mert ez a kettő tulajdonképen egyet jelent. Mi, keresztény politikusok, tulajdonképen azt akarjuk és semmi mást, hogy az erkölcsi elvi szempontok minden kérdésben a homloktérbe állíttassanak és még az italmérési javaslatot is erkölcsi szempontból szükséges, hogy vizsgálat alá vegyük. Mert, t. Nemzetgyűlés, azok a katasztrófák, amelyeken a gazdasági élet, a politikai élet és általában véve az egész társadalmi élet keresztülment, okukat tulajdonképen abban birják, hogy a politikai életben, a gazdasági életben és a társadalmi életben a liberális irányzat az erkölcsi szempontokat imponderábiliáknak tartotta és tartja ma is, legalább ahogy egyik liberális korifeus szájából hallottuk, hogy ezekkel az imponderábiliákkal a nemzetet, az országot boldogítani nem lehet, ide gazdasági, politikai, pénzügyi reformok szükségesek. Természetes, hogy az okoskodás utolsó részét elfogadom, de már az első részét nem, met a pénzügyi, gazdasági kérdések megoldásánál és általában a társadalmi kérdések megoldásánál az erkölcsi szempontokat imponderábiliáknak tartani sohasem szabad. Ha ugyanis ennek tartjuk liberális szempontból, akkor az okoskodás tovább megy és szociáldemokrata.szempontból az erkölcsi szempontokat csak Überbauoknak fogjuk tekinteni, magánügynek, mint ahogy az a szociáldemokrata-párt programmjában benne van, vagy, még tovább menve az okoskodásban, — mert ez semmi egyéb, mint deductio in absurdum — ha liberális szempontból az erkölcsi alapelveket és szempontokat negligáljuk vagy nem veszszük figyelembe, sőt a rossz és ultra liberalizmussal az erkölcsi szempontokat gyengitjük, akkor tulajdonképen odajutunk, amit Mereskovszky, a Leonardo da Vinci szerzője mondott, az erkölcsi nihilizmus utjának legutolsó pontjára, a bolsevizmushoz. Erkölcsi szempontból óhajtanék a javaslathoz szólni, már hivatásomnál is és azon programm alapján, mely a keresztény politikát nem jelszóvá, hanem a gyakorlati élet követelményévé akarja tenni. Az állam eddig az italmérési engedélyeket nemzetgazdasági, pénzügyi szempontból vizsgálta, t. i. abból a szempontból, hogy mennyi belőle a jövedelem, hogyan tudja belőle szükségleteit fedezni. Az államnak mindenesetre szüksége van arra, hogy a szükségleteit pénzzel fedezze, de én azt mondom az italmérísi engedélyekre, hogy jobban szeretném az »engedély« szót a »tilalom« szóval helyettesíteni, természetesen nem értve ezt az összes italokra, hanem csak a pálinkákra és az égetett szeszből készült italokra. Ennél rosszabb üzlete alig van az államnak, (Ugy van ! a baloldalon.) mert amit bevesz az állam a szeszből, azt duplán, talán triplán ráfizeti azon bajok orvoslására, melyek a szesz mértéktelen fogyasztásából származnak. Nem akarom bővebben magyarázni az alkoholnak a szervezetre való hatását, nem akarom itt magyarázni az alkoholnak a szellemi életre, az erkölcsökre való hatását és különösen nem akarom kifejteni azt az atavisztikus hatást, melyet az alkohol gyakorol nemcsak hetediziglen, hanem tizediziglen is az utódokra. Csak pár szóval akarok rámutatni arra, hogy amint minden alkohol rothadásból, erjedésből származik, ugy hatása is rothasztó és erjesztő minden téren. Csak pár szóval akarok rámutatni arra, hogy amint az alkohol apagyilkos, mert meggyilkolja azt a gombát, mely termeli, épugy gyilkol az alkohol minden téren. Amikor tehát az állam költségvetését az alkoholra, a szeszre, annak kimérésére bazirozza, igen rossz gazda. Igaz ugyan, hogy 1910-ben a statisztika szerint Magyarországnak szeszből 171,255.000 K volt a jövedelme, tehát a 2 milliárdos budgetnek majdnem 10%-a, és más országokban a kiadások 30—35°/o-át fedezik a szeszből s igaz ugyan, hogy az 1911-iki statisztika szerint több mint 60.000 kisüst volt az országban, mellyel az alkoholt, ezt a nemzetgyilkos eszközt gyártották, de az italmérések száma majdnem 70.000 volt, úgyhogy minden 300 lélekre egy italmérőüzlet esett, sőt voltak községek, hol 150—200 lélekre jutott egy italmérőüzlet, mig ezzel szemben 1800 lélekre egy iskola. Igen sok olyan község van, melybe ha az ember bemegy, a legszebb, legkiemelkedőbb épület a kocsma, a rozoga, elhanyagolt épület pedig az iskola. Szomorú képe ez a magyar kultúrának. E téren is rossz üzletembernek muiatkozik az állam, amikor a kulturtényezőket, a kulturerőket nem igyekszik teljes erővel és minden költséggel fokozni és emelni, hanem inkább az italmérési engedélyekből igyekszik minél nagyobb hasznot szerezni magának, hogy költségeit fedezhesse. Ha vizsgáljuk az alkohol hatását és azt az eredményt, mely belőle fakad, a statisztikai