Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-155
A Nemzetgyűlés 155. ülése 1921. évi február hó 28-án, hétfőn. 275 gyarmatosítani Magyarországot a Nemzetgyűlés, remélem, nem fogja. S pártérdek ide, pártérdek oda, tessék nekem megmondani,, hogy ki mer-e menni a vidékre az a kisgazda, aki ezt a törvényjavaslatot igy változatlanul megszavazza ? Látom a pártfegyelmet, látom, hogy jól begyakorolták magukat, u. n. üb' dich ! megy végbe. (Derültség.) Én is fogom gyakorolni magamat, önök is fogják magukat gyakorolni, csak az a kérdés, hogy ki tanul gyorsabban. (Derültség.) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A pénzügymini s ter urnák felhívom a figyelmét arra, hogy vannak Magyarországon kereskedelmi ágak, amelyeknél igenis szükség van erre a puriíikációra. Mert itt állítólag az a megokolás van a háttérbem, hogy a galíciai zsidók ellen volt szükséges ez a törvényjavaslat, mert azok rendkívül sok visszaélést követtek el a borral. Hát én megmondom a t. pénzügyminister urnák, hogy melyik terrénum az, ahol ezt a javaslatot, amelyet idehozott, nagyszerűen tudja alkalmazni, amiért az egész Nemzetgyűlés egyhangú tetszésvihara fogja önt üdvözölni ; ha a budapesti tőzsdén csinálja meg ezt, ahol nincs arra szükség, hogy az egész ország lakosságából a naiv emberek odamenjenek és ott a tőzsdén nagyban vásároljanak, adjanak és vegyenek. Ott méltóztassék megcsinálni, ott méltóztassék kikötni azt, hogy csak cég jegyzett, iparengedéllyel és pénzügyigazgatósági engedélylyel ellátottak játszhassanak, s akkor ennek én is tapsolni fogok és szólásra emelkedve itt ki fogom jelenteni, hogy csakugyan ön a pénzügyi Messiás. Ami a dolog másik részét illeti : a borkivitel, a borexport szintén teljesen egy kézbe kerül ezen törvényjavaslat által. Méltóztassék elképzelni, hogy a borkivitelre vonatkozólag, amely ma monopóliumszerűéig van megrendezve, kiadott a pénzügyminister ur — nem tudom bizonyosan, de talán januárban — egy rendeletet, amelyben a borkiviteli illetéket felemeli három koronára. Ez olyan előkészitő-emelés lehetett, abból a célból, hogy ez a törvényjavaslat nagyon szépen nézzen, ki, mert magának a javaslatnak 20. §-ában viszont a következők állanak: Ha valaki Magyarországon bejegyzett iparjogot kapott, abból a célból, hogy borkereskedő lehessen s ka az összes feltételeknek megfelel, akkor fizet hektoliterenként egy korona illetéket, illetőleg nem mindenütt ennyit, mert ez az illeték bizonyos progreszszivitás szerint emelkedik, de a legkisebb tétel ennyi. Már most méltóztassék jól figyelni. Ha tehát valaki, mondjuk, valamelyik borkereskedő, a vidéken megforgat ezer hektoliter bort, akkor abban az esztendőben fizet ezer korona illetéket. Ellenben ha kivisz az országból ötszázezer hektoliter bort, akkor az emiitett 20. § szerint csak 200 korona engedélyilletéket fizet, egy fillérrel sem többet. Ha kizárólag export-üzlete van, csak ennyit fizet. Méltóztassék már most elbírálni, vájjon nem túlságosan nagy kedvezmény-e ez annak az óriási nagy cégnek, amely borexporttal foglalkozik, nem túlságos előnyben részesités-e az, hogy az ilyen cég csak 200 koronát fizet, mig a másik, a többi forgalom arányában minden hektoliter után egy koronát ? Előrebocsátottam, hogy az igen t. pénzügyminister ur 300 koronában állapította meg a borkiviteli illetéket. De tessék nekem megmondani, hogy miután fennáll a kivételes hatalom, érvényben van az 1920. évi XIII. te, amelynek értelmében a kormány önkényesen állapithatja meg ezeket a dolgokat és a Nemzetgyűlés elé nem tartozik idehozni, tessék megmondani, hogy ha mi megszavazzuk ezt a törvényt, nem adhat-e ki holnap vagy holnapután a pénzügyminister ur egy uj rendeletet, amelyben ezeket a három koronákat eltörli ? (ügy van ! balfelől.) Nincs tehát semmi garanciánk arra nézve, hogy ez meg ne történhessék. Mindaddig, amig az 1920. évi XIII. tcikkel ezt meg lehet csinálni, abszolutizmusban élünk. (ügy van ! balfelől.) Igaz, hogy most ott van az a három korona kiviteli illeték, de hol van a garancia, hogy ott lesz-e két hónap múlva vagy öt hónap múlva ! Nincs semmi garanciánk, mert a Nemzetgyűlés kiadta a jogot a kezéből, hogy ezekbe a dolgokba befolyhasson. T. Nemzetgyűlés ! Legsérelmesebb az egész javaslatban az, hogy még közvetíteni sem szabad. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy borkereskedő az, aki ezer hektoliter bort forgat. Jövedéki kihágást követ el már az is, aki negyven liter bort elad s azt ugyanúgy büntetik meg, mint a legnagyobb kereskedőt, mindjárt első ízben tízezer koronára. Hogy a pénzügyi bizottságban hogyan mehetett ez keresztül, azt nem tudom, de tény, hogy a pénzügyi bizottság emelte fel a büntetési tételt kétezer koronáról tízezerre. Még csak annyit említek meg, hogy ha a bormustot is belevonjuk ebbe a keretbe, akkor talán méltóztassék a sörgyárosok kedvéért a malátát is belevonni. (Derültség.) Ha a bormustot, ami még szeszt nem tartalmaz és csupán cukrot tartalmazó folyadék, bevonja ide a pénzügyminister ur, akkor jogos az, hogy a sörgyártásnál, vagy pl. a gyümölcspálinkagyártásnál is bevonassék a maláta, illetőleg annak a lemuszkolt gyümölcsnek a leve is. Mert igy egyoldalulag a bortermelést nem lehet és nem szabad szabályozni. A t. pénzügyminister ur talán arra is hi35*
