Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-155
276 A Nemzetgyűlés 155. ülése 1921. évi február hó 28-án, hétfőn. vatkozhatnék, hogy szükség van erre a törvényjavaslatra azért, mert ezt pénzügyi szempontok követelik. Ez a helyzet azonban nem áll fenn. Ha pénzügyi szempontok követelnék ezt, akkor én is azt mondanám, hozzuk meg az áldozatot és szavazzuk meg ezt a javaslatot, de a pénzügyi szempontokat szabályozó javaslat még csak most jön, a hires termelési adóról, a 84 koronáról. Ez a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat tisztán és kirárólag pénzügyi-közigazgatási javaslat, amelynek pénzügyi téren valami nagy fontosságot azért nem tulaj donitok, mert csak három és félszeresre emeli fel általában az engedélyilletéket, tehát nem felel meg a pénz elértéktelenedésének, bár igaz, hogy ötvenszeresre vagy nyolcvanszorosra nem is volna az illeték felemelhető, de mégis azt a mértéket, ami meg van állapitva, kevésnek tartom. Ez az egyik dolog. A másik pedig az, hogy az export-üzleteknél el van engedve az illeték, mert hiszen azt a 200 koronát, amiről már bővebben megemlékeztem, csakugyan nem lehet illetéknek tekinteni, s ha ez egymillió hektoliter bornál kitesz egymillió koronát, ugy még ezt az összeget is elengedjük azoknak a szegény kapitalistáknak, akik száz és százmillió koronákat fektetnek be a borba. (Ugy van ! balfelöl.) T. Nemzetgyűlés! Én abban a politikában, ámenét a pénzügyminister ur itt most átvett az ő t. elődjétől s amelyért a felelősséget vállalnia kell, gyarmatpolitikát látok. Látom ebben hatását annak a bankpolitikának, amely — fájdalom — már 1910, vagy még régebbi idő óta szisztematikusan folyik ebben az országban, és Korányi pénzügyminister ur távozása után sem látok változást ezen a téren, mert ma is fennáll az 1920. évi VI. t.-cikk a háborús kivételes hatalom gyakorlásáról, amellyel el lehet rendelni mindenféle rekvirálásokat, gabonarekvirálást és egyéb rendeletek kiadását, függetlenül a Nemzetgyűléstől, (Igaz! Ugy van! balfelől.) és változatlanul fennáll az 1920. évi XIII. tcikk kiviteli kereskedelem szabályozásáról, amelyet szintén saját hatáskörében csinált a kormány, ez tehát nem más, mint egyszerű gyarmatpolitika. És itt eszembe jut, t. Nemzetgyűlés, hogy mi történt akkor, amikor az angol kormány rátette kezét Uj-Zeelandra. Gyönyörűen le van ez irva az egyik műben, amely UjZeeland ujabbkor! történetével foglalkozik. A következő érdekes dolgot csinálta akkor az angol kormány. (Halljuk ! Halljuk !) Megtaníttatott arra a nyim-nyam nyelvre, amelyet az ottani vademberek beszélnek, egy kitűnő szónokot és azt odaküldötte pénzügyministernek. (Élénk derültség a Ház minden oldalán.) Ez aztán maga elé citáltatta a törzsfőnököket és a következő beszédet tartotta nekik. (Felkiáltások : Nyim-nyam nyelven fogja mondani f) Nyim-nyam nyelven nem tudom elmondani, (Felkiáltások : Kár ! Derültség.) magyarul mondom el. A következő beszédet tartotta a benszülötteknek, akik fel voltak nagy tollakkal ékesitve és odamentek a hatalmas angol király küldötte elé, a pénzügyminister elé. (Halljuk ! Halljuk 1) Azt mondotta : »Emberek, én nem veszem el a ti földeiteket ; a hatalmas angol királynak arra nincs szüksége, sőt minden igyekezetem odairányul, nekem, az angol király hatalmas kiküldöttjének, az ujzeelandi pénzügyi diktátornak, aki csak egy esztendőre jöttem ide közibétek, (Élénk derültség a Ház minden - oldalán.) hogy rendezzem a ti pénzügyeiteket. — Ezt csak szabadon citálom, az eredetiben valószínűleg nincsen benne, (Folytonos derültség.) de látom, hogy a pénzügyminister urnák nagyon tetszik. (Derültség. Halljuk ! Halljuk !) Szóval ez a pénzügyminister beszédében azt mondta, hogy : A hatalmas angol király nem akarja elvenni a ti földeiteket, ellenkezőleg mindent el fog követni, hogy ti nagyszerűen tudjatok termelni, minden intézkedést meg fogunk tenni arra, hogy több búzát, több gabonát, bort és burgonyát és minden egyebet produkáljatok ; az angol király csak azt tartja fenn magának, hogy a közigazgatás, a politikai hatalom, a kereskedelem, a bankok és az ipar az angolok kezében legyen. Csak ennyit tart fenn magának, szóval, hogy az összes vasutak, a tengeri hajók és mindazok az intézmények, amelyek nálunk is épen Hegedüs pénzügyminister ur azon érdekszférájába tartoznak, ahonnét idejött közibénk, ezek voltak azok, amiket fentartott magának az angol király. Nem kivánunk tőletek mást, — mondotta ezt az uj-zeelandi pénzügyminister a benszülötteknek — csak hogy ti mindenütt becsületesen dolgozzatok, istenfélő, derék emberek legyetek. — És ezek boldogan azt mondották : Oh uram, az angol király hatalmas küldötte, üdvözlünk téged, te vagy a mi emberünk, hive vagy a szabadkereskedelemnek, a polgári egyenlőségnek, mi ugyanolyan egyenjogú polgárok vagyunk, mint ti angolok. Gaal Gaszton : És hálából megették ! (Hosszantartó élénk derültség.) Ereky Károly : Gaal Gaszton t. képviselőtársamnak erre a szellemes közbeszólására csak annyit mondok, hogy még ott nem tartunk (Derültség.) és a képviselő ur téved. Valaki megeszi a másikat, de nagyon csalódik, ha ön azt hiszi, hogy a bennszülöttek ették meg a pénzügyministert. Ellenkezőleg, a pénzügyminister szőröstül-bőröstül felfalta az összes bennszülötteket. (Általános élénk derültség.)
