Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-155

2T2 A Nemzetgyűlés 155. ülése 1921. évi február hó 28-án, hétfőn. keveset fogom említeni a nevét, nehogy azt mondja, bogy gorombáskodom. Mert már ez is gorombáskodás. Ha ő mondja ki a nevemet, erről azt irják a lapok, hogy : milyen szellemes, de ha én mondom, akkor azt irják, hogy: durván támadok. így olvastam mindig. (Egy hang jobbról : Neked is van lapod !) Az én lapomban természetesen én irommeg; miután azonban a t. pénzügyminister urnák rendelkezésére áll a mögötte álló bankokráeia, azonkívül a lapok rá vannak szorulva a szubvencióra, — ő előnyösebb helyzetben van, mint én. Nagyon tisztában vagyok azzal, hogy ma a lapoknál a pénzügyminister ur személye sokkal kedvesebb, mint egy ellenzéki képviselőé. (Derültség.) Meskó Zoltán : Tegnapelőtt is ugy volt ! Ereky Károly : Igen, mindig ugy volt. Most rátérek a javaslat ismertetésére. Amint az előbb kijelentettem, félek attól az ajándéktól, ami a javaslatban rejlik. T. i. ez a javaslat az 1886. évi XXXV. tc.-nek, az alaptörvénynek az alapelveit nem bántja, amennyiben a közrendet, a közerkölcsiséget és az állampénzügyi szempontokat szemelőtt tartja, hanem tisztán és kizárólag három nagy elvi változtatást állit be. Az egyik az, hogy a pénz megromlásának arányában bizonyos fokig el akarja érni azt, hogy az engedély illetékeket emelje. Ez jogos és természetesen senkinek nem lehet ellene kifogása ; legfeljebb azt lehetne mondani, hogy a három és félszeres emelés nem felel meg a pénz elértéktelenedésének. Ez azonban pénzügyi probléma, igy látták jónak a törvényjavaslat tervezői és ezzel majd a részletes tárgyalásnál fogok foglalkozni. Ez tehát az egyik principium, és természetes, hogy az illetékeket emelni kell. A második dolog, ami feltűnt nekem, az, hogy ez a javaslat már hónapok óta itt fekszik a bizottságok előtt. Rögtön elkezdtem kutatni, hogy miért nem került ez a javaslat tárgyalásra. Vagy azért nem kerülhetett tárgyalásra, mert a javaslat szociálpolitikai része esetleg fáj egyes társadalmi rétegeknek, vagy pedig lehet egy másik oka is, az, hogy itt valami el van rejtve, valami ravaszság, és én ezt a ravaszságot kikerestem, és leszek bátor, t. Nemzetgyűlés, kihámozni, mi van ebben. (Derültség. Halljuk! Halljuk!) Somogyi István: Jön a tagló! (Derültség.) Ereky Károly: A pénzügyminister ur és a pénzügyi bizottság is a jelentésben és indokolásban azt mondják, hogy ez a javaslat két pontban különbözik a régibb törvényektől. Az egyik az, hogy revizió alá veszik az italmérési jogot. Ez a rózsacsokor. Hadiárvák, hadiözvegyek, háborús szegények, rokkantak! — ime a csokor! A csokorban azonban benne van a revolver és abban a pillanatban, amikor átadja az ünnepelt férfiúnak, a nemzetnek, akkor belelő. (Derültség.) Megmondom, hogyan lő bele. A bor-monopóliumot akarja behozni, t. Nemzetgyűlés! T. i. ez a törvényjavaslat kimondja azt, hogy a bor nagyban való árusítása pénzügyigazgatósági engedélytől függ. Természetesen erre libabőrös lett minden pénzügyi bizottsági tag háta és azonnal felszólaltak ellene és kijelentették mindannyian a pénzügyi bizottsági tagok, hogy ez képtelenség. De, kérem, a kísérlet megtörtént; a törvényjavaslatba belevették azt, hogy a bornak nagyban való árusítása, sőt a bormustnak és — ha nem tévedek — a gyümölcsbornak nagyban való árusítása is pénzügyigazgatósági, illetve Budapesten adófelügyelőségi engedélyhez van kötve. Báró Szterényi József igen t. képviselőtársam beadott egy javaslatot, amely a javaslatnak ezt a teljesen monopolisztikus intézkedését, illetőleg tervét megváltoztatta és bevették a következő módosítást. Az első szakaszban azt mondja a törvény (olvassa) : „a bornak, bormustnak, gyümölcsbornak..." — kérem, a bormust nem szesztartalmu, csak cukortartalmú folyadék s már itt meg akarják fogni a dolgot ! — „.. kimérése, kis mértékben való elárusitása, valamint égetett szeszesitaloknak nagyban való eladása felett kizárólag az állam rendelkezik". T. Nemzetgyűlés ! A Szterényi-féle javaslat ezt ugy módosította, hogy az olyan üzleteknek, amelyekben nagyban akarnak bort árusítani, iparigazolványt kell szerezniök, azután az illetékes királyi törvényszéknél be kell jegyeztetni a céget, azután, az üzlet megkezdése előtt, a telephely bejelentésével együtt, Írásban be kell jelenteni az iparengedélyt a pónzügyigazgatóságnál. T. Nemzetgyűlés ! Én megengedem, hogy nagy érdemeket szerzett Szterényi képviselőtársam már azzal is, hogy ezt elérte. De ez nem elegendő. Hegedüs Lóránt pénzügymÍE ister ur — ugy látom — nagyon jó hangulatban van, remélem, hogy igen szép választ fogok kapni. Hegedüs Loránt pénzügyminister: Mindjárt ! (Derültség.) Ereky Károly : Meg vagyok győződve róla, hogy a vitánk nagyon kellemes lesz és egy ilyen nehéz problémánál igyekezni fogunk, ugy ön szellemessége által, mint én az én szellemtelenségemmel képviselőtársaimat meggyőzni. (Derültség. Egy hang balközépen : Ez is szellemesség !) A pénzügyminister ur elfogadta. Én nem tudom, hogy melyik, mert korábban történt. B. Szterényi József : Mind a kettő !