Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-155

A Nemzetgyűlés 155. ülése 1921. évi február hó 28-án, hétfőn. 271 Ereky Károly : Igen, hitelszövetkezetet ne lehessen alapítani. Most, amikor a falu társadalma tudna hitelszövetkezeteket ala­pitani, mert pénz van a kisgazda kezében, nem szabad neki hitelszövetkezetet alapí­tani, csak engedéllyel. Ez tehát kortestör­vény volt. A 37. §-ban pedig, amelyet a Nem­zetgyűlés épen az én propoziciómra nem fo­gadott el, a Pénzintézeti Központ kezébe akarták adni azt a jogot, hogy Magyaror­szágnak bármelyik pénzintézetét egyszerűen megszüntethesse azáltal, hogy kizárja a tag­jai sorából és akkor az már többé betétet el nem fogadhat. A szigorúbb, a kellemetle­nebb része pedig az volt, hogy ebben a tör­vényben akarta kimondani a pénzügyi kor­mány azt, hogy csak 20,000.000 koronán fe­lüli tőkével rendelkező pénzintézetet lehes­sen alapítani az országban, tehát kis pénz­intézeteket és vidéki takarékpénztárakat nem. Mi lett volna ennek következménye! Az, hogy a nagybankok behálózták volna fiókjaikkal az egész országot és a gazdatár­sadalom és általában a falusi lakosság nem alapithatott volna magának vidéki takarék­pénztárat. A t. Nemzetgyűlés akkor ugy döntött, hogy ezt nem fogadta el és Korányi pénzügyminister ur ennek következtében lemondott. Most következett az uj korszak. Amint méltóztatnak látni, ami közgazdasági és pénzügyi törvényt a Nemzetgyűlés eddig hozott, az rendszerint nem az ország érdeké­ben, hanem egyes nagy pénzcsoportok és kapitalista érdekeltségek érdekében hozatott meg. Most azt hittük, hogy változás jön, azonban mi történt % Jött Hegedüs Lóránt pénzügyminister ur, (Éljenzés jobbfelöl.) aki, mólyen t. Nemzetgyűlés, ugyanezt az irányt képviseli, amit azonnal be fogok bi­zonyítani eddigi intézkedéseiből. Én nem vagyok azon a véleményen, amit Bródy igen t. képviselőtársam az előbb mon­dott, hogy Hegedüs Lóránt oly kitűnő pénz­ügyminister, hogy őt még kritizálni sem szabad. Én a földön olyan embert nem isme­rek, akit kritizálni nem volna szabad. Azt hiszem, ez lapsus lingvae volt Bródy t. kép­viselőtársam részéről, mert annyira diktá­tornak mégsem tekinthetjük a pénzügymi­nister urat, jóllehet nagyon szereti ezt han­goztatni, hogy ne kritizálhatnék. A kritiká­hoz különben is jogom van, mert hiszen ő csak konvencióra, egy évre jött hozzánk és nem várhatunk addig, amíg elmegy közü­lünk. (Derültség.) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Amikor a pénz­ügyminister ur megtartotta itt imponáló, nagyszabású expozéját, mely a Házat extá­zisba hozta és amelyről a sajtó irta, hogy ő a pénzügyi Messiás és a mely beszéd után bedőltek egyszerre a falak és Zürichben 1.40-re emelkedett a korona, azonkívül a börzén leestek a papírok és ismét felugrot­tak, szóval óriási nagy hullámzást, földren­gést okozott, amely beszédben szellemesen váltakoztak a francia kisasszonyok az indiá­nus tollakkal, a nadrágletolás a sérvkötők­kel és egyéb szellemes dolgok, akkor t. Nem­zetgyűlés, amikor a pénzügyminister ur ezt az expozéját elmondotta, mindjárt tisztában voltam vele, hogy a pénzügyminister ur nem változtat azon a régi politikán, amit itt a Nemzetgyűlés a kormány vezetése alatt eddig csinált. Az első javaslat, amit megszavaz­tunk, illetőleg amelyet a Háznak le kellett nyelni, tudomásul kellett venni, a petró­leumkutatási monopólium volt, A pénzügy­minister ur másfél óra hosszat beszélt Si SZci­badkereskedelemről és lelkes hívének jelen­tette ki magát, de ugyanabban a félórában — a hanghullámok még itt rezegtek — elő­terjesztette ezt a javaslatot ós a Nemzetgyű­lésnek meg kellett szavaznia a petróleum­monopóliumot. Önök persze megszavazták. (Egy hang jobbról: Jól tettük!) Meskó Zoltán : Ha te lettél volna a pénzügyminister, neked is megszavaztuk volna ! Ereky Károly : Nem beszélek arról, hogy nekem mit szavaztak volna meg, ha én lettem volna pénzügyminister, arról sem, bogy jól tették-e vagy nem, de meg fogom mutatni néhány hónapon belül — mert in­tenzív munkát végzek ebben az irányban — és be fogom bizonyítani, hogy ez katasztro­fális, rossz szerződés volt. Ez ellen a szerző­dés ellen nemcsak Magyarország népe fog felszólalni, hanem Anglia, Amerika is és már jönnek a diplomáciától hozzám az érte­sítések, hogy ezt a katasztrofális rossz szer­ződést meg kell semmisíteni és én mindent el fogok követni, hogy Magyarország meg­károsítására irányuló ezen rossz szerződóst meg is semmisítsük. Egyelőre ennyit erről és most rátérek egy másik dologra. Az igen t. pénzügyminister ur most ma­gáévá teszi azt a törvényjavaslatot, amely egy gyönyörű szép szociálpolitikai elvet tart maga előtt. T. i. ez a törvényjavaslat abból indult ki, hogy a hadirokkantaknak, a háború szegényeinek adjunk majd ital­mérési jogot. Én tartom azt a latin mon­dást: quid quid id est, timeo Danaos et dona ferentes. Bármily ajándékot hozzanak ilyen formában, mindig attól félek, hogy a háta mögött rejlik valami és ha az ember ezt a törvényjavaslatot végig tanulmányozza, azonnal meg is találja benne : a bormono­póliumot ! Hegedüs Lóránt pénzügyminister, a szabadkereskedelem híve, a bormonopő­liumot akarja velünk törvénybe iktattatni ! T. Nemzetgyűlés ! A pénzügyminister ur személye iránti tiszteletből egyáltalán nagyon

Next

/
Thumbnails
Contents