Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.
Ülésnapok - 1920-155
268 A Nemzetgyűlés 155. ülése 1921. évi február hó 28-án, hétfőn. aki megszűnt tag lenni, az most is tag és felhozta Polónyi esetét. Héjj Imre : Csak azt mondta, hogy mások mondták igy ! B. Szterényi József : Tehát a képviselő urnák furcsa eszejárása szerint abban a bűnvádi eljárási meginditási összefüggésben azok is benne kell, hogy legyenek, akiket ő ilyképen megnevezni jónak látott. Héjj Imre : Ez a szabadkőműves-észjárás. (Zaj.) B. Szterényi József : Azt végezzék el a szabadkőművesekkel, ele ne jöjjenek ide a Nemzetgyűlés elé ilyen durva inszinuáeiókkal. Héjj Imre : Joga van kérni ! B. Szterényi József : T. Nemzetgyűlés ! Én 21 évvel ezelőtt léptem ki a szabadkőművességből. Akkor tagja voltam és azért, hogy akkor intézmény hazafias, Istent tisz- | telő, nemzeti szempontból kifogástalan volt abban a körben, amelyben én ott mozogtam, helytállók. (Egy hang a középen : Miért lépett ki f) Megfelelek a t. képviselő urnák arra is. Kiléptem azért, mert hivatali állásomból kifolyólag vizsgálatot kellett tartanom egy tisztviselőtársain ellen, aki bizonyos cselekménnyel volt terhelve. A t. képviselő ur legyen nyugodt, elmondom az esetet ugy, ahogy történt : nincs szükségem mentségre. Az illető tisztviselő a vizsgálat folyamán avval védekezett, hogy ő az illetővel, akivel való kapcsolat miatt folyt a vizsgálat, egy társaságban találkozott, amely társaságban én is megfordultam. Ez nagyon burkolt védekezés volt, amelyre én ott a helyszínén rögtön azt feleltem : az ur talán azt a páholyt érti, amelynek én tagja vagyok — s miután ilyesmi előfordult, nem tartottam az én egyéni becsületemmel összeegyeztethetőnek, hogy tagtársa maradjak valakinek, aki ilyen módon védekezett. Ez volt az oka 1 annak, hogy én 21 évvel ezelőtt magamra nézve rögtön levontam a konzekvenciát és kiléptem. Elnök : Ki következik szólásra 1 Forgács Miklós jegyző : Csernus Mihály ! (Felkiáltások : Nincs itt !) Benkő Gábor! (Felkiáltások: Nincs itt!) Henzer István! Henzer István : Igen t. Nemzetgyűlés ! Midőn az állami italmérésről szóló törvényjavaslat szőnyegre került, azt hiszem, mindnyájan meg vagyunk győződve ennek fontosságáról és különösen mi, akik ismerjük künn a vidéken az italmérőket, tudjuk, hogy kik szoktak a múltban italméréseket kapni és hogy e tekintetben általában nagyon sok visszaélés történt. Nagyon sokan, akik italmérési engedélyt kaptak, visszaéltek evvel a jogukkal és azt nem a köznek, nem a közerkölcsnek, hanem saját önző céljaiknak javára használták fel az ország gazdasági és erkölcsi kárával. Én tehát arra kérem t. képviselőtársaimat, hogy ezt a törvényt — a javaslatot pontról-pontra jól átvizsgálva — ugy alkossuk meg, hogy ez a nemzetnek, a társadalomnak, a közerkölcsnek szolgálatára legyen. Mert, amint előbb is" emiitettem, a legutóbbi időben — saját meggyőződésemből tapasztaltam —• sok arra nem való jutott italmérési joghoz. A kommunizmus idején pl. nálunk 16 italmérési engedély adatott ki, ebből szerencsénkre csak három zsidóé, akikről el kell mondanom, ha nem is akarok antiszemitáskodni, (Zaj. Elnök csenget.) hogy mind a három üzletében kommunista-tanya volt. A keresztény emberek nem engedtek meg ilyesmit, bezárták a korcsmájukat, az emiitett három üzlet azonban nem törődött a kommunisták szesztilalmával, hanem engedte, hogy egész éjjel ott dorbézoljanak. Ismételten kérem tehát t. képviselőtársaimat, hogy ezt a javaslatot alaposan bíráljuk meg és hassunk oda, hogy a jövőben csak olyan emberek kapjanak italmérési engedélyeket, akik a közerkölcsnek, az államnak, a nemzetnek, a társadalomnak szolgálatot tesznek. Jól tudjuk, hogy bármiféle választás, vagy községi ügy adja elő magát, a lakosság nagyon hallgat a korcsmáros szavára. Ha a korcsmáros tisztességes keresztény érzelmű polgár, azon törekedik, hogy a községnek, a társadalomnak tegyen szolgálatot. Héjj Imre : A Hungáriában ott ülnek most is a nagy zsidók is, meg a kis zsidók is ! Henzer István : A t, képviselő ur a Hungáriát említi. A Hungária kényszerítve volt rá, azt elfoglalták, de minálunk és a többi kisebb községben nem voltak rákényszerítve a korcsmárosok, hanem maguk önként álltak a. kommunisták szolgálatába, hogy ezáltal üzletet csináljanak maguknak. Főtörekvésünk a jövőben odairányuljon, hogy hadirokkantak, hadiárvák, hadiözvegyek juthassanak ezen a címen megélhetéshez. Azonban vannak ennek az előterjesztett javaslatnak hibái, amelyeken nézetem szerint javitani kell, mert az 1920 szeptember 20-án kiadott 53.021. sz. rendelet alapján a kereskedelemügyi minister kimondta, hogy azoknak, akik vendéglői iparengedélyt nyernek, igazolniok kell szakképzettségüket. Nagyon jól tudjuk, hogy a vidéken nagyon sok vendéglős vagy korcsmáros van, akinek nincs szakképzettsége, mert a falusi korcsmák olyanok, hogy azokból tulajdonképen megélni ugy sem lehet, nagyon sok olyan ember jut tehát italmérési joghoz, akiknek főfoglalkozásuk tulajdonképen más. Módosításaimat, melyeket a javaslaton tétetni kívánnék, majd a részletes tárgyalás
