Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-155

264 A Nemzetgyűlés 155. ülése 1921. évi február hó 28-án, hétfőn. csak a kevés kiválasztottja az erős. Ha tehát mi társadalmi békét akarunk, akkor nem szabad a kevés erős érdekében feladni azt a védelmet, amit a gyengék nagy sokasága az emberi társadalomtól vár, (Ugy van ! Ugy van! a középen.) mert hiszen az állami és társadalmi együttélés végső létoka, fenn­állásának alapja az, hogy a gyengéket kell segiteni és az erőseket kell fékezni. Mi tehát azt tartjuk, hogy ha másért nem, legalább a háború és a forradalmak tanulságául kellene arra a meggyőződésre jutnunk, hogy ha végeredményben a szabad verseny fejlesztette ki a proletárok mindig nagyobb és mindig inségesebb táborát, ha a szabad erőkifejtés hozta azt, hogy az erősek, a tőkések, a hatalmasok teljesen szabadon állapíthattak meg a gyengéknek olyan bért, hogy csak máról holnapra el tengethessék életüket, anélkül hogy az élet örömeit, ame­lyeket elvégre nem azért rendelt — gondo­lom —• a Teremtő, hogy a nagy sokaságban a gyűlölséget és az irigységet táplálják, ha­nem azért, hogy az emberek minél nagyobb része részesüljön ezekben az örömökben, anélkül tehát, hogs 7- az életnek eme tisztes örömeit élvezhették volna, ha ez a liberális rendszer ilyen társadalmi viszonyokat ho­zott ránk, amelyeket jellemez a tőke túl­tengése, jellemez az, hogy ilyen viszonyok között nem a tehetség, nem a szorgalom, nem a fáradozás, hanem a pénz, az önzés és lelki­ismeretlen spekuláció nyeri el a jutalmat, akkor most, amikor a rombadöntött társa dalom újjáépítésének feladata áll előttünk, nem szabad megint ugyanazt a liberalizmust tenni ennek a munkának alapjává, hanem ennek a munkának alapjává kell tenni a szolidaritást. Bangha Béla szavaival élve : Az egyén alárendelését a társadalmi egyensúly és kul­túra szempontjainak kell követelnünk, őszinte testvériességet, az összeartás érze­tét és kell hogy uralkodjék az a tudat, hogy nemcsak szabadság kell, hanem kötelességek is vannak, és nemcsak anyagi javak kelle­nek, termelés, forgalom, vagyon, haszon, ka­mat, hanem szellemi kincsek is kellenek, kell hit, bizalom, szeretet, őszinte testvériesség, kell vallás, erkölcs, kell idealizmus és hogy ezeket a szellemi javakat, szellemi kincseket soha többé az anyagi javakkal, az anyagi kincsekkel szemben, az egyéni érdeket szol­gáló ideológiákkal szemben többé feláldozni a jövőben nem szabad. (Helyeslés a középen.) Én ebből a nézőponthói kiindulva, tiszte­lettel kérem a Nemzetgyűlést, — annak ki­jelentése mellett, hogy a törvénjgavaslatot az általános tárgyalás alapjául elfogadom — hogy ezeknek a szempontoknak érvényesü­lése érdekében méltóztassék az én inditvá­nyomat is elfogadni, (Helyeslés a középen.) azzal a megtoldással, hogy az illetékes ténye­zőket ebben a tekintetben sürgős és erélyes eljárásra kérjük. (Élénk helyeslés a középen.) Usetty Ferenc : Lássuk az ipartörvényt ! Elnök : Szólásra következik 1 Forgács Miklós jegyző : Bródy Ernő S Bródy Ernő : T. Nemzetgyűlés ! Előt­tem szóló t. képviselőtársam beszédére rá fogok térni, de méltóztassék megengedni, hogy előbb, mivel kvázi személyes szükségét érzem ennek, az igen t. pénzügyinmister úr­ral szemben álláspontomat jelezzem. T. i. a sors ugy hozta magával, hogy én néhány hé­ten keresztül szembenállottam a pénzügy­minister úrral. Személyileg sohasem állot­tam vele szemben. Ez kötelez engem a követ­kezőknek kijelentésére : Én az igen t. pénzügyminister urat ugy elméletileg, mint gyakorlatilag annak a széknek elfoglalására, amelyet betölt, Ma­gyarországon a legalkalmasabb férfiúnak tartom és szerencsét kívánok-neki az ő mun­kájához. Én azt tartom, hogy őt az ő munká­jában zavarnunk nem szabad, csak abban az esetben, ha jobbat tudunk, mint amit ő akar. Kritizálni csak annak van joga, aki mást és jobbat tud, mint amit ő hoz, de kri­tizálni anélkül, hogy jobb ideát ajánlhatna, senkinek sincs jogosultsága, mikor valaki olyan nagy munkára vállalkozott, mint a t. pénzügyminister ur. Usetty Ferenc : Igaza van ! Bródy Ernő : Én az igen t. pénzügymi­nister úrral szemben, mikor a pártérdek azt kívánta, felléptem képviselőjelöltnek, de csakis a pártérdek miatt. Nem tudom, de talán van tudomása róla, volt egy idő, még hamarább, mint amikor a pénzügyministeri székbe került, hogy én a pártérdeket is alá­helyeztem az ország érdekének és még ha­marább, mint ő idejött, szükségesnek tartot­tam az ő idejövetelét. Usetty Ferenc : Azért megbuktatta ! Bródy Ernő : Én annyi jót mondok róla a háta mögött, hogy végre szembe is meg kell ezt neki mondanom. Usetty Ferenc : A kerületben kell meg­mondani ! Bródy Ernő : A kerületben is megmond­tam, mindig megmondottam és mindenütt megmondom, mert én már évekkel ezelőtt, mikor a pénzügyminister ur előadó volt, azt mondottam, hogy miután a pénzügyminis­ter urban egyesülnek mindazok a kvalitások, amelyek alkalmassá teszik őt arra, hogy Ma­gyarországon jó törvényeket hozzanak, mert ő nemcsak érti a dolgokat, hanem azonkívül — ami ritka dolog — fogalmazni is tud, irni is tud, azt szeretném, ha ő kodifikálná Ma­gyarországon a pénzügyi vonatkozású törvé­nyeket, íme most ez a kívánságom beteljese-

Next

/
Thumbnails
Contents