Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-155

260 A Nemzetgyűlés 155. ülése 1921. évi február hó 28-án, hétfőn. a „lehetőleg" szót igen tág fogalomnak tar­tom. Bár tudomást szereztem arról, hogy majd a végrehajtási utasításban igyekeznek precizirozni, hogy milyen távolra lehessen a kocsma a templomtól, iskolától, közhelytől stb., mégis — okulva a multakon — le kiván­nám szegezni, hogy akkor, amikor pl. Korányi pénzügyminister úrral megegyeztünk a kis­ilstökre nézve, mégis egészen más rendeletet adott ki a pénzügyminister nr, mint ami­lyenre nézve megegyeztünk. Tehát ki lesz téve üldözésnek, mert tág fogalom lesz az, hogy „lehetőleg" távol legyen a kocsma. Az egyik azt mondja, hogy csak 1000 méterre van távol, a másik viszont azt mondja, hogy már 50 méterre is. Tehát szükségesnek tar­tanám, hogy már a törvényjavaslatban vilá­gosan preciziroztassék, hogy mennyi az a tá­volság, amelyen belül nem adható ki kocsma­engedély, és ne kelljen erről csak a végre­hajtási utasításban rendelkezni. T. Nemzetgyűlés ! A 6. § második be­kezdése azt mondja (olvassa): „A kizárólagos pálinkamérésben a ven­dég a magával hozott élelmiszereket sem fogyaszthatja el." Én ezt kicsit túlradikális­nak tartom, mert azokban a kizárólagos pá­linkamérésekben pálinkát isznak a kocsisok, vagy paraszt emberek, akik a vásárra men­nek. Amikor ezek oda beszaladnak, lehet a kezükben egy darab kenyér. Miért kell őket elzárni attól, hogy a pálinkamérésben harap­janak egy darab kenyeret, hogy igy meg­lássa azt a finánc és feljelentse a tulajdonost. Ennek a szükségét egyáltalában nem látom be. A pálinkamérésbe ugyanis sem egyik, sem másik méltóságos ur nem megy be. A pálinkamérésbe a pálinkát állva meginni bemegy az a paraszt kocsis, vagy gazdaem­ber, akik sietve elfogyasztanak egy porció pálinkát. Ha ezt a pálinkát állva fogyasztja az illető, ha kezében van egy darab kenyér és abba beleharap, akkor ki van téve a pá­linkamérés tulajdonosa annak, hogy feljelen­tik, mert ott ettek, amikor a pálinkát állva megitták. Én tehát nem tartom feltétlenül szüksé­gesnek azt, hogy benne legyen egyáltalában a törvényben az, hogy ne haraphasson a sa­ját kenyeréből, vagy a tarisznyájában lévő más élelmiszerből az a paraszt. A 10. § azt mondja, 'hogy (olvassa) : „Ki­vételesen, ugyancsak a közszükséglet igényei­hez képest, sütögető (lacikonyhások), mézes­kalácsosok és más hasonló iparosok is nyer­hetnek mellékfoglalkozásként gyakorlandő korlátlan kimérési engedélyt, a fent elősorolt alkalmakra, búcsúkra pedig egyházközségek részére önálló üzletként gyakorolható kor­látlan kimérési engedély is adható." Nem tudom, mennyiben kivanják az egy­házközségek azt, hogy a bucsuk alkalmával korlátlan italmérési engedélyt kapjanak. Ha meg is adjuk az italmérési engedélyt a mé­zeskalácsosnak, a lacikonyhásnak, én azt hi­szem, hogy a bucsun megjelenők nem azért mennek oda, hogy igyanak, mert imádkozni szoktak a búcsúra menni, ugy tudom. Hogy pedig az egyház maga adjon módot arra, hogy a saját italából valaki lerészegedhessék a bucsun, ezt nem tartom eléggé erkölcsös­nek. Ha van kimérési engedélye a mézes­kalácsosnak, aki megjelenik a bucsun, mérje az az italt, de az egyház ne avatkozzék az italmérésbe. Ne adjuk meg tehát az egyház­nak az italmérési jogot, mert erkölcsi szem­pontból fontosnak tartom azt, hogy senki se foghassa rá az egyházra azt, hogy azért rendez bucsut, hogy a saját pálinkájából le­itathassa az ott megjelent hívőket. Erre vonatkozólag nem hiszem, hogy a Nemzetgyűlés többsége ne osztaná azt a né­zetemet, hogy ha ez benne is volt valamely törvényben, akkor törölni kell a törvényből, (Helyeslés balfelöl.) mert a kereszténység fo­galma nem szabad hogy odáig menjen, hogy amikor egy gyűjtőhelyre imádkozni mennek a hivek, maga az imádkoztató egyház adjon módot arra, hogy ihassanak és dorbézolhas­sanak. Sándor Pál: Amerikában tiltva van! De azért isznak. Kerekes Mihály: A 13. §-on végigvonul elv, hogy a községi elöljáróság lesz hi­vatva javaslatot tenni a korlátlan kiméré­seknek a változott körülményekhez képest való apasztása, emelése, illetőleg megadása tekintetében. Végtelen sok tapasztalatot szűr­tünk le abban a tekintetben, hogy a községi jegyzőknek nagy hatáskör van a kezükben. (Ugy van! half elől.) Én nem bíznám a községi elöljáróságra annak a kérdésnek eldöntését, hogy ki kap­hasson abban a községben italmérési enge­délyt és hogy szükség van-e ott felállítani egy korcsmahelyiséget, nem bíznám, rá pedig azért, mert ugyebár a régi törvények sze­rint — amint tudjuk — még a község birája is, hogy biró lehetett, ez nem tisztán és ki­zárólag magától a néptől függött, hanem függött a szolgabirótól, aki kiment a válasz­tás megejtésére. Én tehát tágabb kört kíván­nék ezen a téren, nevezetesen azt akarom, hogy a községi képviselőtestület kezébe le­gyen letéve annak a megállapítása, hogy van-e szükség abban a községben több korcs­mára. (Helyeslés balfelől.) À községi képvi­selőtestület kezébe legyen letéve annak meg­állapítása, hogy be kell-e szüntetni valamely korcsmát és hogy kinek adható italmérési engedély, illetve hogy a képviselőtestület tegyen arra vonatkozólag javaslatot. Mert én mégis a községi képviselőtestületet sok­kal jobban a községi lakosság akaratából

Next

/
Thumbnails
Contents