Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-155

 Nemzetgyűlés 155. ülése 1921. évi február hó 28-án, hétfőn. 259 korlóknak az érdekei is. Ezt a törvény későbben módosító 1899. évi XXV. te. az állampénzügyi szempontokat a közegészségügyi és rendőri szempontokkal igyekszik összeegyeztetni, sat. Nemzetgyűlés előtt fekvő törvényjavaslat erős nemzeti, közgazdasági és szociálpolitikai irányban fejleszti tovább az italmérési jogot. Minthogy a javaslat a t, Nemzetgyűlés előtt fekszik s az idő előrehaladt a pénzügyi javaslatok tárgyalása tekintetében, — nem kivánok részletesebben kiterjeszkedni a részletek indokolására. Hangsúlyozom azokat a fontos nemzeti, közgazdasági és szociálpolitikai szempontokat, amelyek érvényre jutnak ebben a javaslatban és ezek alapján kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy a javaslatot a pénzügyi bizottság szövegezésében ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ! Forgács Miklós jegyző : Kerekes Mihály ! Kerekes Mihály : T. Nemzetgyűlés ! Az előadó ur jó óment lát abban, hogy a pénzügyminister ur az italmérési joggal kezdi a törvényjavaslatai sorozatát. Hát én, t. Nemzetgyűlés, jobb szeretném, ha ezt a javaslatot egyáltalán nem tárgyaltuk volna, hogy ha ez nem került volna tárgyalás alá, mert az én felfogásom szerint az ideális államot ugy képzelem el, hogy ott italt csak orvosságként adnak az embereknek. (Felkiáltások a halközépen : Szovjetgondolat !) Azt mondja az előadó ur, hogy a kormányosnak kötelessége a hánykódó tengeren vezetni a hajót. Természetes dolog, hogy kötelessége, azonban szeretném látni azokat a habokat, hullámokat, amelyek majd az utasokat is betegségre fogják kárhoztatni, — mert csak akkor mondhatom el erről a javaslatról épugy, mint a többiekről is, amelyek sorozatosan nagy számban fognak itt jönni, hogy a kormányos igenis erős kézzel tartja a kormányt és nem lesznek betegek az utasok a hajón. T. Nemzetgyűlés ! A cél az volt, — mert ígéretet tettünk, azt hiszem, mindnyájan a választások alkalmával — hogyha elkövetkezik annak az ideje, hogy Magyarországon rendezni fogjuk az italmérési és a traükjogot, akkor ki fogjuk kötni, hogy a régiek szűnjenek meg és minden vonalon elsősorban Magyarország hadiárvái, özvegyei és rokkant katonái nyerjék el ugy az italmérési, mint a trafikjogokat is. Én belátom, hogy a kormánynak, illetőleg a pénzügyminister urnák nem lehet ez a célja tisztán és kizárólag ; mert hiszen a rokkant katonának előbb abba a helyzetbe kell kerülnie, hogy meg birja fizetni a szükséges járulékot, szóval bizonyos gazdasági helyzet is szükséges volna ahhoz, hogy azt az Ígéretet, amit a választások alkalmával tettünk, — e padokban ülő majdnem mindegyik képviselő — beválthassuk, mert ehhez szükséges, hogy a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák olyan anyagi helyzetben legyenek, amely lehetővé teszi, hogy egy italmérést kezükbe vehessenek, egy üzletet kezelhessenek. Mindenesetre ott, ahol hadiárvák kapnak ilyen jogot, magának az államnak kellene a hadiárvák háta mögé állania és legalább is az apátlan és anyátlan árváknál az államnak kellene anyagi bázist nyújtani ahhoz, hogy az illető megkaphasson és kezelhessen egy ilyen italmérést. Mert a törvényben azt látom, hogy egy árváról gondoskodik ugyan a törvényjavaslat, ez azonban a kocsmáros árvája, aki az ő felügyelete alatt továbbra is megkaphatja azt az italmérési jogot, amelyet az ő szülei gyakoroltak. Én a törvényjavaslatnak csak egyes pontjait kifogásolom ; módosítást is fogok ezekre vonatkozólag tenni. Túlra dikálisnak tartom a törvényjavaslat 3. §-ának hatodik pontját, amely hetediziglen bünteti a családot, mert a családban valaki elkövetett valami bűnt, vagyis ez a pont azt mondja, hogy nem adható engedély (olvassa) : „azoknak, akiknek velük közös háztartásban élő : házastársuk, egyenes ágbeli rokonuk, elsőizbeni oldalrokonuk, illetve sógorukkal szemben az 1—5. pont alá tartozó vétséget követték el". Hát, t. Nemzetgyűlés, én nem vonom kétségbe, hogy Magyarországon nem volna lehetséges az, hogy valaki közös háztartásban él a sógorával, de ezt ritka esetnek tartom. Előfordult ez nálunk pl. Borsodban, Mezőkövesden, ahol nem tudnak terjeszkedni az emberek és több nagy család van együtt, azonban ón kevés olyan esetet láttam, hogy valaki a sógorával közös háztartásban éljen együtt. Azért addig mégsem mennék el, hogy „közös háztartásban él", mert az italmérési jogot nem annak adom, aki vele közös háztartásban él, haneni őneki magának; ha bűnt követett el, ugy sem tartom érdemesnek, hogy italmérési jogot kapjon, de ha maga bűnt nem követett el, nem akarjuk őt büntetni azért, mert, nem tudom, van neki egy sógora, aki tehetetlen, nyomorult, s aki nála lakik, akit magánál tartania kell ; ezért nem lehet a kocsmárost, az italmérési jog élvezőjét büntetni. A 6. § második bekezdése, meg az 5. § azt mondja (olvassa) : „Korlátlan kimérés és kizárólagos pálinkamérés céljaira szolgáló helyiségeknek templomoktól, iskoláktól, kórházaktól, gyermekgondozó intézetektől és temetőtől lehetőleg távol kell lenni". Én ezt 33*