Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-154

250 A Nemzetgyűlés 154. ülése 1921. évi febr. hó 26-án, szombaton. azzal a kéréssel zárom a válaszomat, hogy ameny­nyiben a földmivelésügyi ministernek nem álla­nak kellő eszközök a rendelkezésére, azokat az eszközöket igyekszem megszerezni a íoldmive­lésügyi ministernek, vagy a birtokrendező biró­ságnak, még pedig igyekszem gyorsan megsze­rezni. (Helyeslés a szélsőbaloldahn.) A kormánynál pedig oda fogok hatni, a belügymimsterium révén is, hogy a közigazgatási tisztviselők közül min­denki, aki a birtokreform végrehajtásánál nem jár el kötelességszerűig és nem teljesiti azt, amit a törvény rá rótt, azonnal eltávolittassék és ki­szorittassék abból a hivatali karból. Ezen keresztül kell mennünk, itt már nem lehet semmi­féle halasztást tűrni, semmiféle személyi vagy baráti tekintetekre vigyázni ; ezt el kell kezdeni a jegyzőkön, a főszolgabírókon és folytatni kell az alispánokig és főispánokig. (Élénk helyeslés jobhfelől.) Vagy ebből a Nemzetgyűlésből kiala­kult kormánynak a közegei vannak ott lenn és akkor teljesíteniük kell a Nemzetgyűlés által hozott törvényt, amelynek végrehajtását a kor­mányra bíztam, vagy pedig hagyják el a helyü­ket és adják át az állásukat olyanoknak, akik a kötelességüket teljesíteni hajlandók. (Helyeslés •jobb/elől.) Én azt hiszem, hogy a kormánynak legelemibb kötelessége, hogy érvényt szerezzen a Nemzetgyűlés akaratának s a magam részéről mindent el fogok követni, hogy a kormányt erre az álláspontra birjam. Azt hiszem, hogy ez nem nehéz dolog, mert a kormány ezt kötelességének tartja és azt hiszem, hogy rövid idő múlva, talán egy hónap múlva, egészen más eredmények lesz­nek, mint amilyenek eddig voltak. (Élénk helyes­lés.) Kérem a Nemzetgyűlést, szíveskedjék a válaszomat tudomásul venni. Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a sző. Hegedüs György : T. Nemzetgyűlés ! A íold­mivelésügyi minister urnák a válaszát, tekintettel arra, hogy a kérdésbe erős kézzel akar belenyúlni és mindannyian hisszük, hogy bele is fog nyúlni, tudomásul veszem. Elnök ; Következik a határozathozatal. Kér­dem, elfogadja-e a Nemzetgyűlés a íoldmivelés­ügyi minister urnák Hegedüs György interpellá­ciójára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen !) A válasz tudomásul vétetik. Ki a következő interpelláló ? Forgács Miklós jegyző: Rassay Károly! Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Tekin­tettel az idő előrehaladottságára, de arra is, hogy — azt hiszem — az ország közvéleménye nem az én beszédemre, hanem a minister ur válaszára kíváncsi, méltóztassék megengedni, hogy az inter­pellációmat egyszerűen felolvassam, (olvassa) ; Van-e tudomása a kereskedelemügyi minis­térnek arról az izgatottságról, amely a magyar iparososztály tagjait eltölti azzal a késedelemmel szemben, hogy dacára a sokszoros kormányigé­reteknek, a Nemzetgyűlés még mindig nincs abban a helyzetben, hogy az ipartörvény elavul­rendelkezései helyett az ipartörvény reformját megvalósíthassa ? Hajlandó-e a minister úr a két sedelem okairól a Nemzetgyűlést tájékoztatni ? Elnök : Az interpelláció kiadatik a kereske­delemügyi minister urnák. A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Köszönettel tartozom Rassay Károly képviselő urnák, hogy az interpellációja utján alkalmat nyújt nekem arra, hogy e kérdésre rátérjek. Köszönettel tartozom azért, mert én is látom, hogy nagy az izgatottság az érdekeltség körében, miért késik az ipartörvény reformja. A képviselő ur kérést intéz hozzám, hogy tájékoz­tassam a Nemzetgyűlést arra nézve, hogy mi az oka ennek a késedelemnek. Ez a késedelem tulajdonképpen azóta tart, amióta az 1884. évi XVIT. törvénycikket meg­alkották, mert a harc ez ellen már annak születése percétől fogva megindult és azóta az érdekeltség nem szűnt meg mindent elkövetni, hogy ez a tör­vény mielőbb módosittassék. Amióta a Nemzet­gyűlés együtt van és az abból kikerült kormányok is behatóan foglalkoztak ezzel a kérdéssel és — mint az interpelláló képviselő ur emiitette is, — ismételten Ígéretek történtek arra nézve, hogy ezt a törvényjavaslatot, amelynek feladata az 1884. évi XVII. te. már elavult és a jelenlegi viszonyok­nak meg nem felelő intézkedéseit módosítani, mielőbb a Nemzetgyűlés elé fogja hozni. A helyzet, a melyet én találtam, az volt, hogy a hivatali elődöm 1920. évi december 15-ére egy szaktanacskozmányt hivott össze, amelynek fel­adata lett volna a korábbi szaktanacskozmányok határozatainak megfelelően átdolgozott törvény­javaslat dolgában állást foglalni. Ezen a szaktanacskozmány on az az óhaj nyil­vánult, meg, hogy a minister adjon módot arra, hogy az érdekeltség az észrevételeit az átdolgozott törvényjavaslatra írásban megadhassa. Hivatali elődöm ahhoz hozzájárult és az írásbeli észrevéte­lek benyújtására folyó évi január hó 6-ik napját tűzte ki. Mielőtt ez a határidő letelt volna, számos kérelem érkezett be a vezetésem alatt álló minis­terinmhoz, hogy ezt a határidőt hosszabbitsuk meg, mert december 15-ike és január 6-ika között a ka­rácsonyi ünnepek voltak s az újesztendő, ugy, hogy az érdekeltségnek nem volt módja és ideje, hogy evvel a javaslattal behatóan foglalkozzék. Voltak olyan kérelmek is, melyek négy-öt hónapi halasztásra vonatkoztak. Én, tekintettel éppen arra az izgalomra, amely ebben a kérdésben az érdekeltség körében mutatkozik hosszú idő óta, nem mentem bele ilyen nagy meghosszabbításba, hanem március 15-ikét tűztem ki azon napnak, ameddig legkésőbb megtehesse észrevételeit, ame­lyeket az érdekeltség a törvényjavaslatra tenni óhajt. Körülbelül 14 nap múlva fog letelni ez a ter­minus, akkor ezek az észrevételek fel fognak dol­goztatni és az így elkészülő törvényjavaslatot

Next

/
Thumbnails
Contents