Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-154

A Nemzetgyűlés 164. ülése 1921 azután az érdekelt ministeriumoknak fogom meg­küldeni, hogy állást foglaljanak, különösen az igaz­ságügy minister -árnak, akinek törvényalkotási szempontból kell nézetét nyilvánítania. Ha azután az érdekelt minister urak válasza megérkezik, én nyomban a Nemzetgyűlés elé terjesztem a törvényjavaslatot, hogy azt tárgya­lás alá vegye. (Helyeslés.) Remélem, hogy az április vége felé, legkésőbb május hó első felében meg fog történni. Ezekben előadtam az eddigi késedelem okait és meg is jelöltem azt a terminust, amikor remé­lem, hogy a törvényjavaslatot a Ház elé fogom terjeszthetni. Kérem a t. képviselő urat és a Nemzetgyűlést, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (He­lyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! A minis­ter ur válaszát köszönettel tudomásul veszem és a magam részéről csak azt kérem, hogy, amennyi­ben nem érkeznének be ezen Írásbeli észrevételek, méltóztassék azokat mellőzni. Hosszabb terminust azoknak beérkezésére semmi esetre ne tűzzenek ki, mert hiszen annyira megérett ez a kérdés és azt mondhatnám, a szakirodalomban is annyira le van tárgyalva az a pár különösen fájdalmas pontja a régi ipartörvénynek, amelyeknek reform­ját várja az érdekeltség, hogy nem volna indokolt tovább várni és halasztani a kérdés megoldását. Ugyancsak legyen szabad kérnem azt is, hogy talán a helyett a hosszadalmas eljárás he­lyett, hogy a ministeriumok megküldik észre­vételeiket, méltóztassék lehetőleg egy szóbeli ankétet összeliivni, hogy minél hamarább tető alá tudjuk hozni ezt a törvényjavaslatot. A magam részéről a választ köszönettel tudo­másul veszem. (Helyeslés.) Elnök : A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minis­ter : T. Nemzetgyűlés ! Az interpelláló képviselő ur észrevételeire csak azt akarom megjegyezni, hogy semmi körülmények között nem fogom a már egyszer meghosszabbított terminust kitolni. Aki addig nem tette meg észrevételeit, az ne szá­mítson arra, hogy ezeket az észrevételeket figye­lembe fogjuk venni. Ami pedig az eljárás rövidítését illeti, itt is mindent el fogok követni a magam részéről, hogy a törvényjavaslat mentül hamarább idehozható legyen. Elnök : Következik a határozathozatal. Tudo­másul veszi-e a Nemzetgyűlés a kereskedelemügyi minister urnák Rassay Károly képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen !) A Nemzetgyűlés a választ tudomásul veszi. Következik ? Forgács Miklós jegyző: Weiss Konrád! Weiss Konrád : T. Nemzetgyűlés ! Itt a Nem­évi febr. hó 26-án, szombaton. 251 zetgyülésben, de a sajtóban és a közvéleményben is állandóan azzal foglalkozunk már évek óta, hogy Magyarországon a láncolás, az árdrágítás már orgiákat ül. Ez ellen a legélesebb fegyverekkel küz­dünk, különösen ezekből a padokból követeljük állandóan, hogy a lánczolók és árdrágítók ellen a legerélyesebben járjon el a kormány. Nem szívesen szólalok fel, különösen ilyen ár­drágitási, láncolási ügyekben, mert nem szeretek zavaros dolgokban vájkálni, illetőleg nem szeretek mocsarakban, iszapban gázolni. Kis ügyekkel nem is érdemes foglalkozni, kis ügyekkel nem érde­mes piszmogni, mert hisz ezekről állandóan lapok is irnak, azonban mégis csak előfordulnak olyan ügyek, amikor, igenis, a közvélemény figyelmét is rá kell irányítani ezekre, különösen nekünk, azok­nak a képviselőknek, akik magukat a keresztény kurzus exponenseinek nevezik és különösen akkor, ha ez a láncolás, árdrágítás keresztény oldalról történik. Mi a magunk részéről teljes megelégedéssel és hozzájárulással hallgattuk Sándor Pál ur felszóla­lását, mikor ő saját hitsorsosai közül pellengére állította azokat, akik láncolást, árdrágítást végez­tek és amint ő arra hivatkozott, hogy minden tekin­tetet félretéve, igenis, minden eszközzel oda fog tö­rekedni és azon fog dolgozni, hogy a zsidóság közül is kiverje azokat, akik láncolással és árdrágítással az ő soraikat megbontják, ugy nekünk, kereszté­nyeknek is kötelességünk, hogy azokat a kereszté­nyeket, akik láncolást, árdrágítást követnek el, pellengére állítsuk és minden eszközzel oda hassunk, hogy ezek az üzelmeik ne sikerülhessenek és ha mégis elkövetik azokat, a törvény teljes szigorá­val és a rendeletek, a szabályok értelmében eljár­hassunk ellenük. A következőkről van szó : En, mint a Köz­szolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének első alelnöke, abban a megtisztelő helyzetben va­gyok, hogy a tisztviselő-társadalom köréből minden egyes előforduló akár jó, akár rossz mozzanat leg­első sorban hozzám kerül. így bizonyos oldalról a tisztviselő-társadalomban már hónapok óta meg­beszélések folytak, hogy itt a keresztény kurzus és a keresztény cégér jegyében a keresztény beho­zatali és kiviteli társaság lánckereskedést folytat. Az egész ügy maga nem olyan nagyszabású és világraszóló, hogy annak a Nemzetgyűlés elé kellene kerülnie, de mivel az egész dolog ugy van beállítva, hogy itt a tiszt viselőtársadalomra és épen a földmivelésügyi ministerium tisztikarára, amely mindig a legkiválóbb tisztviselői karnak ismertetett el, esetleg valami gyanú vagy árnyék vetődhetnék és miután ezzel kapcsolatban termé­szetesen a földmivelésügyi minister ur személye is esetleg érintve lehetne, én a magam részéről, akinek az egész ügyről abszolúte semmiféle tudo­másom nem volt, csak aki épen annyit hallottam, hogy itten nem egészen egyszerű és közönséges dolog folyik, vettem magamnak azt a fáradságot, hogy elmentem és utánatudakol óztam. Akkor meg­tudtam a következő esetet : 32*

Next

/
Thumbnails
Contents