Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-154

242 A Nemzetgyűlés 154. ülése 1921. évi febr. hó 26-án, szombaton. ból a békességet és sokszor, fáj dalom, még a tisztességet is. (ügy van ! Ugy van Î) Ezért van az, hogy a gyermek, akár akarja, akár nem, kénytelen kerülni az iskolát. Mi lesz az ilyen gyermekből ? A nagyobb ifjak, egyetemi vagy felsőbb hallgatók tolvaj, és betörő-bandákat alakítanak, mint nemrég olvastuk a lapokban, a kisebbek pedig szénlopással, falopással, meg a j ó Isten tudja mivel foglalkoznak. Mindenki tudja ezt ma Budapesten. És nagyon szomorú dolog, hogy ebben a nyomorúságos helyzetben, melyben vagyunk, ma sokszor a szülőkis nemhogy akadályozóik,de segitőtársaik lesznek. Usetty Ferenc : Lopni küldik a gyermekeket. Kovács Emil : Afizikai nyomorúságot még csak ki lehet valahogy heverni, mert ha éveken át rongyoskodomis, majd csak jönnek jobb idők és veszek jobb ruhát, az okos ember elfelejti, sőt elfelejtem magam is, hogy valaha rongyoskodtam. Ezt ki lehet heverni, talán még a szűk kosztot is, és talán annak a sok szenvedésnek és nyomorúságnak, melyen a katona a harctéren átment, fogságnak, éhségnek, sebeknek, üldöztetésnek és börtönzésnek sokszor megvan az a haszna, hogy nemesiti, mélyiti a kedélyt és határozottan nemcsak hogy nem vádit, hanem mint örvendetesen tapasztaljuk, a harctérről hazajött százaknál és százaknál, akiktől féltünk hogy az anarchiát fogják terjeszteni, nemesebb gondolkodást szült, mint gondoltuk volna. Ma még az egykori szélsőséges elemekből kikerülő szülők is hozzám jönnek, mint lelkipásztorhoz és mint pedagógushoz, de bizonyára mennek máshova is, ahonnan segitséget remélnek és kétségbeesetten kérdik, mi lesz gyermekeinkkel, mi lesz gyermekeink tanításával ? Usetty Ferenc : Ha igy megy tovább, elpusztul az ország ! Kovács Emil : Mi lesz a társadalomból, ha gyermekeink vadon nőnek fel ? Ha mi már megtévedtünk, a magunk tudatlansága miatt, legalább legyenek ők okosabbak és kevésbé hiszékenyek, ismerjék meg a világot. Az iskolák tanítása egyszersmind faj mentés is. (Ugy van! ügy van!) Usetty Ferenc ; Az iskoláknak egy percig sem volna szabad zárva lenniök. Szégyen erre a nemzetre S Kovács Emil : Itt is mi húzzuk a rövidebbet. Távol legyen tőlem, hogy szükségtelen módon mondjak el bizonyos dolgokat, nem szivesen teszem, de lehetetlen nem látnunk, csak a vak nem látja, hogy itt is nem a magyar elemek azok, akiknek módjukban van. hogy gyermekeiket horrens tandíjak mellett magániskolákban taníttassák vagy privát tanítókkal és tanárokkal pótoltassák odahaza azt, amit a mi gyermekeink, a magyar faj gyermekei nem fognak megkapni soha. Pedig a világon mindent be lehet hozni, de épugy, mintha a gazda a vetés idejét elmulasztja, hiába próbálja mulasztását nyáron pótolni, hiába próbálja meg az őszi vetést télen fogan at ősit ani, munkája nem fog semmit sem érni, épugy soha nem lesz kipótolható az, amit a gyerekek kicsiny korukban elnmlasztanak. Usetty Ferenc : Ez az igazi magyar politika ! Kovács Emil : Minden munkának megvan a maga ideje és ha egyszer a jó alkalmat elmulasztottuk, azt nem lehet visszahozni. Az isteni gondviselés is ugy alkotta meg fizikai képességeinket és arravalóságunkat, hogy azt, amit a gyermekkorban példátlan memóriával és fogékonysággal felfogni képesek vagyunk, a későbbi korban oly gyorsan felfogni és olyan erősen megtartani nem leszünk képesek. Itt a székesfővárosban néhány nappal ezelőtt a közigazgatási bizottságban egy alkalommal megszólalt a ielkiismeret és kérdés tétetett aziránt : mi lesz a főváros iskoláinak fűtésével. Szó esett akkor sok minden szép és jó dologról. Elmondták, hogy a főváros elöljárósága már annak idején, az ősszel 36 millió koronát szavazott meg a nevelőintézetek tüzelőanyagának biztosítására, de ez az államvasutak kedvezőtlen szállítási viszonyai miatt nem sikerült. Ekkor belekezdtek a kátrányból vagy miből készülő brikett gyártásába, de a gépbe beletörött a vas. Emiatt februárban még nem lehet tanítani. (Felkiáltások : Hallatlan f) Nevetni lehetne a dolgon, ha nem lenne oly szomorú és tragikus. Hol voltak a felelős tényezők ? Kiderült az is, hogy volt az iskolák számára szén, ha nem is olyan mértékben, mint amilyen mértékben kontempláltatott és meg is érkezett, de más célra fordították. (Felkiáltások : Hallatlan !) Távol legyen tőlem, hogy az iskolák szénszükségletét a kórházak szükségletével állítsam szembe. Ezt a világért sem teszem, mert e célra ép ugy kell szén, A kórházak és a csekély házi tűzhely mellé, melyen élvezhetővé teszem a nyers táplálékot életem fentartására, állitható az iskolák szénnel való ellátása, de semmi más mellé ezen a kerek világon. Nem akarok rekriminálni és nem akarok vádolni senkit. Különösen nem szeretném, ha ezt a felszólalásomat akármely oldalon ugy merné tekinteni valaki, mintha a főváros mostani vezetőségét vagy irányzatát akarnám dehonesztálni. Hiszen igy volt ez, fájdalom, akkor is, amikor nem ez a vezetősége volt a fővárosnak, hanem amikor, még néhány hónappal ezelőtt is, azok voltak ott, akik ma elvi ellenfeleink. Tehát nem egyik vagy másik irányzat itt a bűnös, hanem általában az a könnyelműség, amivel a nevelőintézetek, a gyermekek erkölcsi és szellemi képezésének ügyét nem a legeslegelső sorba állították. A tüzelőanyaghiányon kivül azonban más oka is van annak, hogy itt a székesfővárosbanigennagynépességü iskolákban tanítani nem tudnak. Egyedül az én választókerületemben, a XV. választókerületben három olyan nagynépességü iskola van, amely még ma is menekülteknek lakóhelye. 850 nagy leány jár a Peterdi-utcai polgári iskolába, illetve járna, ha két esztendő óta nem volna az iskola 25 menekült család által elfoglalva. A mellette lévő Dembinszky-utcai fiu- és az ezzel össze«