Nemzetgyűlési napló, 1920. VIII. kötet • 1921. február 17. - 1921. március 14.

Ülésnapok - 1920-154

A Nemzetgyűlés 154. ülése 1921. évi febr. hó 26-án, szombaton. 243 köttetésben lévő Elemér-utcai szintén nagynépességü iskola, körülbelül másfélezer gyermekkel, szintén hajléktalan és hazátjan ; és züllik az ifjúság az utcán azért, mert ezekből az épületekből sem telepitették még át megfelelő helyre a hadirokkantakat. Usetty Ferenc : Ez a generáció elveszett Î Kovács Emil: Tudja minden józan és becsületes magyar ember, hogy nekünk felebaráti és honfiúi kötelességünk menekültjeinkre] gondoskodnál. Azonban tessék a menekülteknek megfelelő hajlékot adni akár a barakkokban, amelyek tudomásom szerint ma sincsenek teljesen elfoglalva, vagy akár kaszárnyákban, amelyeknek megteltsége igen kétséges előttem, ma is, mert nem tudom józan ésszel megérteni, hogy ezek mivel volnának tele, amikor a katonaságunk a mennyiségre nézve, tudjuk, hogy miniatűr ahhoz képest, ami volt valamikor és itt temérdek hely van. De ha ebben talán tévednék, ugy méltóztassék kiüríteni azokat a, nem tudom, bécsi Sacha-filmgyár magyarországi expoziturája által elfoglalt Télikert-féle nagy orfeumi helyiségeket, amely vállalat maholnap kidobálja már a becsületes magyar, mondjuk ruhatisztjtással és ilyen, a középosztály rongyait legalább látszatban fentartani akaró szükséges intézményekkel foglalkozó üzleteket éj a tisztességes lakókat is maholnap egymás után kidobálja csak azért, mert prepotens módon beépitkezett, gonosz fondorlattal prejudikálni és megkerülni akarván a lakástörvényeket. Méltóztassék ezeket lefoglalni és más hasonló helyiségeket, mert ennek az igazgatójától kezdve a kapusáig minden egyei alkalmazottja és vezetője galíciai, (Ugy van! Ügy, van!) Méltóztassék ezeket kitelepíteni és odakiildeni az államnak, ahova valók, ahonnan jöttek és méltóztassék ezeknek a magyar honpolgároknak itt Magyarországon helyet és hajlékot adni az ilyen és ehhez hasonló nagyszámú budapesti helyiségben és intézetben. Az embernek megáll az esze, hogy micsoda hatalmak ezek, hogy ezek ellen egyáltalán tenni nem lehet és hogy ezeknek elég itt Budapesten egyszerűen minden megkérdezés nélkül, sőt az előttük álló tilalomfának biztos tudatában csak beépitkezni s akkor követelik és vis majorként tüntetik fel azt, hogy milliókat beépítettek valahol prepotens módon a mások kiszorításával és akkor nekik okvetlenül helyiség kell. Hogy hosszú ne legyek felszólalásomban, arra vagyok bátor kérni a kultuszminister urat é s az összkormányt, jöjjenek a székesfőváros segítségére abban, hogy ennek iskoláinál és nevelőintézeteinél meg ne történjék még egyszer az, ami hat esztendő óta folyton ismétlődik . . . Usetty Ferenc : Egy percig sem szabad többé bezárva tartani az iskolákat ! Kovács Emil:. . .. hogy itt még február végén se legyen tüzelőanyag vagy ha van, az olyan, mint a Cséry-koksz, amivel kísérleteznek, de fűteni vele nem tudnak, mert máig is hazaküldik emellett a gyermekeket, vagy pedig akármilyen módon, de "gondoskodjanak tüzelőanyagról, mert az intézetek enélkül nem maradhatnak. Ne mondja nekem senki sem, mert ismerem az érvet, hogy az orfeumok és nem tudom miféle intézetek külföldi szenet használnak, drága áron vett szenet, amit nem bir megvásárolni a főváros. Ez egyszerűen nem igaz, mert határozott tudomásom van róla, hogy ezek is használnak bőven magyar szenet. De legalább is intézkedjék a kormány az irányban, hogy a magyar szénből egyetlen egy kg-hoz se juthassanak ezek az intézmények mindaddig, amig a becsületes igazi kultúrintézmények ellátva nincsenek. (Helyeslés.) Ha a székesfőváros és a kormány tudott rendeletet hozni, amely szerint a Budapestre érkező fakontingens 50, vagy nem tudom hány százalék erejéig megdézsmálható és ezt az intézmények kapják, amint tényleg kapják is — hála Istennek olcsóbb és sokszor igen jó fát — miért nem lehet ezt megtenni — ha azok számára csakugyan külföldi, drágább szén érkezik és azzal fűtenek — a szénnel is, hogy a t. kormány, vagy a székesfőváros lefoglalja annak egy részét a nevelőintézetek számára. Anynyival inkább csodálom, hogy azzal takaródznak, hogy az intézetek, vagy nem tudom kiknek céljára fordították a főváros iskoláinak fűtőanyagát, mert hiszen épen ma értesített engem egy polgári iskolai igazgató ur, hogy ők, illetve legalább is a tanerők a megígért szénből eddig mindössze két métermázsát kaptak, fát pedig nem kaptak semmit. Hát hova lesz ez a mennyiség? A tisztviselők és pedagógusok pl. nem kapták meg. Ennél többet nem kaptak ők Budapesten, így következik be az, hogy az ifjúság elzüllik, a pedagógusok elkedvetlenednek és egész közoktatásügyünk tönkre megy. Pedig ha a világon mindent be. lehet is hozni, ezt az egyet soha többe behozni nem lehet, mert a mai ifjúság, a gyermek, ezelőtt hat esztendővel, hatéves korában eljutott volna ahhoz a küszöbhöz, hogy tanuljon rendet, fegyelmezettséget, kötelességtudást, munkához szokást, akkor, amikor megnyílt volna előtte az ezt tanító intézet, ma pedig már 12 éves az a gyermek, de még írni-olvasni sem tanult meg. De még ennél is nagyobb baj, hogy nem tanult meg fegyelmet, nem tanult meg igazi rendet, munka- és kötelességtudást, munkaszeretetet. Mikor lesz olyan hatalom, amely ezeket valamikor bele fogja tudni nevelni ? ! A. felnőtt ember még csak eldologtalankodhatik pár évig, azért megmarad a munkakedvé ; de a gyermek, ha soha nem tanították munkára, lelkiismeretre és kötelességtudásra, hogyan fogja azt majd megtanulni, amikor hirtelen belekerül az élet forgatagába ? Es kérdem, hogy ha a Nemzetgyűlés és ennek az országnak vezetői a közeljövőben rendbehoznának, minden financiális kérdést, micsoda nyugalommal fogjuk átadhatni ezt az országot, ezt a nagy kínnal és sok munkával valamiképen talán a rendes mederbe terelt, a rendes életnek és nyugalomnak visszaadott országot és ennek szervezetét egy olyan nemzedéknek, amelyben semmi ál*